2015. június 16., kedd

Miniszabi a Mura vidéken - VARASD

A hétvégi miniszabit a Mura vidéken készültem tölteni, melynek első állomása egy régi magyar kisváros volt: Varasd.
Nem sokat tudtam róla, csak annyit, hogy a szocializmus idején jó piaca volt, a déli országrészből szívesen jártak át a magyarok vásárolni.
Mindig meg akartam nézni, de valahogy a tenger a hegyek és a közeli helyek előtérbe kerültek.  Most viszont határozott elképzelésem volt a hétvégéről, legalábbis ami a helyet illeti.
A többi spontán, ahogy majd alakul.
Hát, nagyon jó lett. :-)

A határt Rédicsnél átlépve máris Lendván voltunk, amin túlhaladva a Csáktornya felé vezető útra tértünk. Csáktornya nem volt szimpatikus a megnézésre, bár egy kis kört tettünk autóval, inkább továbbindultunk Varazsdra. Az út remekül ki van táblázva, nem lehet eltéveszteni. Még dél előtt odaértünk, egy külső utcában kerestünk nem fizető parkolót, és éppen elcsíptük a zárás előtti piacot.

Az élelmiszer, hal, zöldség, gyümölcs mellett, fonott-áru, kosarak, táskák kínálták magukat, és ruhafélét is láttunk, de annak nem volt bizalomgerjesztő a minősége.
Némi füge és cseresznye vásárlása után (az árak hasonlóak a hazaihoz) vettem egy fél kg zöldbabot, melynek fajtáját itthon nem láttam még. Elképzelésem szerint vajon megpárolva sóval borssal fogom elkészíteni valami husika mellé.

Ezután besétáltunk a középkori hangulatot árasztó Óvárosba, ahol remek barokk palotákat, templomokat, kolostorokat nézegethetünk. Bájos kisváros, kellemes utcákkal, terekkel.
A vár melletti téren áll a barokk városháza épülete, a téren pedig napernyők alatt ül a nép, cseverésznek, kávéznak, cseppet sem zavart senkit a hőség.

A kis utcákban remekül lehet andalogni, kicsit talán Kőszegre emlékeztet a városka hangulata.
A város már András királyunk idején, 1209-ben szabad királyi város volt, egyházi székhely, majd a török uralom idején ideiglenesen még főváros is.
Mária Terézia korában a horvát királyi tanács székhelye.

A XIX. században virágzott az ipara, kereskedelme. Selyemgyára, téglagyára volt, Trianonig pedig Varasd vármegye székhelye.
A közel 50 ezer lakosból nagyjából 3 ezer a magyar.

A várba nem lehetett bemenni, de parkjában körbe lehet sétákat tenni, az egykori vizesárok alján és tetején egyaránt ki vannak alakítva sétautak.

A séta után mi is kiültünk egy kellemes teraszra, kávét kortyolgatni, és élvezni beszippantani a város mámorító romantikus hangulatát.

A távolságok kicsik, néhány óra alatt bejárhatunk mindent, de hosszabb időre is érdemes ideutazni.
Engem elvarázsolt, nagyon tetszett!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése