2015. június 3., szerda

Négyszögeletes kerekerdő 15

Hétvégén Mikkamakkával volt randevúm, aki a Négyszögletű kerekerdőben várt engem. :-) Mert a Négyszögletű kerekerdő a valóságban is létezik, és még túra is megy arrafelé.

A túra Padragkútról indult, ahol a gyors benevezés után el is hagytam a visszakapott 500 Ft-omat. Ha valaki megtalálta, igyon belőle egy sört.
A falun végig baktatva a Padragi sziklák felé vettem az irányt, és a sárga jelzést követtem. Így értem utol Évát, akivel végig együtt gyalogoltunk, néha jó helyen, néha nem annyira, de nagyon élveztük a tájat, és egymás társaságát.

Az út mindjárt erdőbe vezetett, hamarosan a sziklákat is megláttam, vad-romantikus volt a környezet. Az ellenőrző ponton pecsételtem, és ehettem volna almát is, de nem kértem.
A patak is követett bennünket, annyira nagyon, hogy több helyen benne gyalogoltunk. A vízállás alacsony volt, a cipőm gortexes, gond egy szál se.

Nagyjából a sárga pöttyöt is megtaláltuk a sáv helyett, amit végig követtünk, illetve szalagozás is volt. Dicséret jár érte a szervezőnek!
Az erdő nagyon élt, minden csupa zöld, virág, a levegő friss volt, még nem düllesztette ki mellét a hőség.

Az útvonal kellemes, némi kis emelkedőkkel, nem megerőltető sehol.  Az erdők után felérkeztünk egy hatalmas rétre, szép rálátással Mikkamakka erdejére. A mezőn mindenütt virágok nyíltak, igazi túraidő és túraútvonal volt.

Áthaladtunk a Nagyvázsonyi aszfaltos úton, és holdbéli táj következett.

Szép kilátás a Somlóra, másik oldalon a Kab-hegyre, előttünk a Négyszögletű Atibor hegy, és közben mindenütt krátergödrök, bokrokkal, virágokkal tarkítva.
Hát mint a mesében, de tényleg. Meseszép táj!!

A gödrök bányagödrök voltak, Halimba, mely a közelben lapul a hegyek között, bányászatáról volt híres. A föld is sok helyen vörös még, emlékeztetőül a bauxit lelőhelyére.
Szóval előttünk az Atibor hegy, baktatunk szépen, találkozunk néhány túratárssal, és közben felérünk a Négyszögletes kerekerdő tetejére.

 Ami tényleg olyan, és tényleg kerek és szögletes és fenyőkből és domb tetején. Dömdödöm helyett Gábor apukája pecsétel, csokit oszt.
Egy csapat vidám turista étkezik, mi is elővesszük tarisznyánkból az elemózsiát.

Csodás kilátásban fogy a szendvics, csak ámulok és bámulok, hogyhogy eddig nem jöttem el, nem is értem, hiba volt.
A panoráma remek, a Bakony sötét zöldjei egymásba fonódnak, a völgyek dombokat ölelnek, az erdőkbe rétek vegyülnek. Lassan szedelőzködünk, és Halimba felé vesszük az irányt.

Mivel az egész táv 14,5 km, és a szint is csak 110 m, immár lefelé gyalogolunk.

A faluba beérve szép régi templom fogad minket, az utcákban kicsit elkeveredünk, a birkáknál kötünk ki.

Megcsodáljuk a frissen született bárányokat, majd átmászunk a helyes útra, és nemsokára beérkezünk Padragkútra a célba.
Pipacsos kitűzőt választottam, oklevelet kapok Rózsától.
A zsíros kenyér nem kívánkozott a hasamba, helyette egy kávét és kólát borítok magamba, aztán fájó búcsút veszek Évától, és indulás hazafelé.
A Padragkút-Nagyvázsony autós útvonal is gyönyörű, szép mezők, kis templomtornyok kukucskálnak felém.
Nagyon jó túra volt, általam ismeretlen tájon. Lelkes szervezők, jó emlékek, a szemet gyönyörködtető helyek még most is előttem vannak.
Jövőre is jövök, és ajánlom mindenkinek ezt a túrát!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése