2015. július 24., péntek

Kéktúra Nógródtól Katalinpusztáig

Egy év kihagyás után ismét sikerült egy kicsit kéktúrázni, igaz csak nyúlfarknyi részt, de mégis kék. Az időjárás felelősök nagy meleget jósoltak, kicsit aggódtam is emiatt. Jégbe hűtött vizekkel készültem, így 3 liter folyadékot és egy kis szalonnát, paradicsomot csomagoltam az útra. No meg naptejet, kalapot, törölközőt.
8.30 órakor sikerült Nógrádról az állomástól rajtolnom. Némi aszfalt után bekanyarodtam a mezőre.

A falut elhagyva kellemes erdőben gyalogoltam, nem volt igazán meleg. Az erdő totál száraz, felrepedezett a föld mindenütt. Esőnek itt nyoma sem volt.

Hamarosan kereszteztem a kisvasutat, még a vonat is akkor érkezett. Akár le is stoppolhattam volna. :-)

A Nagy-Kő hegyre felfelé azonban már erősen melegem volt, mi több szuszogva baktattam fölfelé. A nap még a felhőkön át is erősen sütött, meleg volt.
Felérve, kis kitérő a kilátóponthoz, és a csodás panoráma máris elém tárult. Gyönyörű erdők, rétek, távolban a Duna vonala. Nagyon szép volt, ilyenkor mindig örömmel tölt el, hogy megéri gyalogolni.
Az élmény páratlan. Az országunk nagyon szép. A kék, fantasztikus emlékekkel gazdagít.

Kicsi lejtő, erdő végig, a jelzés frissen festett mindenütt jól követhető. Nagy lendülettel folytattam egy kicsit már lefelé, készülve a pecsételőhelyre. Aztán elkalandoztam, és az aszfaltos útra érkezve, a farakásokat fotózva jócskán túlmentem, követve a kéket.
Későn vettem észre, hogy már itt kellene lennie Magyarkútnak, és nincs itt.

Vissza kellett fordulnom, mert ránéztem a térképre, és láttam, hogy kiágazik a kékből és én nem ágaztam ki.
Végig jó kis turistatáblák voltak kihelyezve, azt hittem, majd az Irma forrást, vagy legalább a falut jelzik. Hát tévedtem.

Nem nagyon bántam a vissza sétát, mivel nem volt a szakaszom hosszú.Találkoztam egy helyes kéktúrázó sráccal, aki megerősített abban, hogy vissza kell mennem néhány km-t. :-)

Végül meglett a kocsma, meglett a forrás, és meglett a pecsét is. Régi fajta pecsét, a kocsma kapujára kihelyezve. A forrás szörnyű látványt nyújtott, kitakarítatlan, tele dobálva a környéke szeméttel. A padok mellett nagy gaz, csalán, minden elhanyagolt. Nem volt kedvem inni a vízből sem.
Frissítésre kézmosásra tökéletes volt, le is ültem egy padra reggelizni-ebédelni.
El kéne ide egy kis takarítás, szépítés, szomorú látvány a lepusztult környék.

No, energia pótlás után ismét nyakamba vettem az utat, köves széles úton érkeztem immár nem erdős területre. Délidő volt, a nap csúcsra járt. Kalapot föl, naptejjel bekenés, ivás, aztán tovább.

Kis idő múlva beértem Szendehelyre, jó meleg volt a faluban is. A kék itt is megvolt, átvágtam a főúton, és hamarosan elhagytam a falut. Egy kis patak, kis híd következett, és csodás meglepetésként frissen kaszált útvonal. Nagyon kedvesek a falubéliek, hogy lekaszálták a gazt a kék ösvénye mentén. Így sokkal jobban esett a túra.

Megint széles út, egy éles balkanyar után, és már láttam is Katalinpuszta látogatóközpontját.

Pecsét új dobozban a látogatóközpontnál, feltűnően kihelyezve. Kis pihi, aztán tovább gyalogolva egy vízcsap, ahol meg lehetett mosakodni.
Kellemes túra volt, a 14,7 km-ből majdnem 20-at csináltam, a szint nem volt 400 m sem, de ebben a melegben pont elég volt.

Kék még egy szakasz pipa.
:-)

Folytatás, ha lesz kivel. Lehet rám jelentkezni. :-)


2015. július 15., szerda

Két nap Mariborban

Néhány éve Európa kulturális fővárosa volt Maribor, már akkor vágytam oda hogy felfrissítsem 30 évvel ezelőtti élményeimet, amikor még adidas szerkót vásárolni jártunk a jugoszláv városba.
A távolság nem hatalmas, autópályán, majd a határ után kisebb utakon néhány óra alatt leérkezhetünk Szlovéniába, és felfedezhetjük magunknak ezt a kis városkát, melyet a Dráva szel ketté.

Mint minden olyan város, amin folyó folyik át, hidakkal van tele, így nagyon romantikus egyből. A régi városrész egy-két órán belül bejárható, gyalogosan kellemesen felfedezhető.

Nos, térjünk vissza az utazás elejére, átléptük a határt Pincénél, de csak arról tudtam hogy átléptük, hogy a régi határépületek még megvannak.
Két kis falu között máris más országban járunk, ez számomra még mindig izgalmas dolog.
Egy anya-lány csajos hétvégén pedig különösen az. :-)

10 perc múlva már Lendván voltunk, ahol követtük a Muraszombat (Murska Subbota) helységnév táblát, és aztán az elterelő utak és útépítés miatt jól el is keveredtünk a kisvárosban. De hát két leleményes nő feltalálja magát, még akkor is ha már az osztrák határon jár. Kis kerülővel Ausztrián át érkeztünk vissza Szlovéniába, de Bad Radskersbugr határvároskát már ismertem, így szerencsésen visszataláltunk a Mariborba vezető útra.

Csodás tájakon autóztunk, mindkét ország nagyon tiszta, rendezett porták, szép házak, ápolt kertek, öröm bámészkodni. Ezért jó felfedezni a falvakat, ráérősen utazni, nézelődni.
Maribor előtt felkanyarodtunk a szőlős hegyekre, dombokra, kis utakon szép kilátással ámultuk és bámultuk az elénk terülő városkát.

Szállásunkat a boking-on foglaltam, a belvárosban egy kicsi utcában, egy helyes kis étterem fölött.
Az apartman a Bascarsija Etno Haus névre hallgatott, bizonyára népszerű hely mert sosem volt szabad asztal, hogy kipróbáljunk kávén kívül mást is.

Örömmel fogadtak, azonnal megkaptuk a kulcsot, és felcuccoltunk apartmanunkba. Nappali, konyha egyben és egy hálószoba, fürdőszoba képezte az apartmanunk részét. Modern kényelmes ikeás bútorokkal felszerelt hely, tiszta fürdővel, friss ágyneművel. A berendezés egyszerű ám nagyon hangulatos, néhány tárgy retro vagy inkább etno hangulatot árasztott. A falak egyik fele krémszín, a másik fele régid ódivatú hengerezett volt, ez különös bájt kölcsönözött szálláshelyünknek. Az ablakok a csendesebb hátsó utcára néztek, így a pihenés is biztosított volt.

Egy kávé elfogyasztása után belevetettük magunkat Maribor péntek délutáni forgatagába. Régi városrészi fesztivál volt, a főtéren árusok kipakolásával. Mindenütt éttermek, kávézók, a teraszok félig megteltek már délután.

A hídon átsétálva megbámulva egy-két régi épületet shoppingolni indultunk az Európa centerbe. Mit is csinálna mást két nőci mikor itt van a nagy leárazások ideje.
Pár kinccsel gazdagodva néhány óra múlva visszaindultunk.

A hidakon emberek vártak valamire, azt hittem valami hajózási verseny lesz, de kiderült éppen légi bemutató volt. Mint Bessenyei Péter, úgy száguldott a pilóta pörgött forgott a magasban, fantasztikus mutatványokkal füstcsíkokkal egyben. Épp csak a hidak alatt nem szállt át, mert itt nem volt rá lehetőség.
Még sosem láttam ilyet élőben, izgalmas volt.

A félórás buli után visszatértünk a régi városrészbe, és mivel éhesek voltunk, azonnal beültünk egy kellemes étterembe.
Nem a legolcsóbbat választottuk, de nem bántam, olyan finom vadhalat ettem, mint még soha. Hozzá mángoldos krumpli és sárgarépa csipsz járt. A lánykám articsókás, rókagombás gnoccit választott, az is megérte az árát.

Megkóstoltuk a hely speciális fehérborát egy finom chardonnay-t.
A számla tízezerre rúgott, de minden nap úgysem jövünk.
Egyébként az árak a hazaihoz nagyon hasonlóak mindenben.

Némi pihenés, fürdés és szépítkezés után belevetettük magunkat az igazi esti városi hangulatba. Addigra már minden utca sarkon diszkópultokat állítottak föl, szólt a zene, a főtéren salsát tanultak az emberek, táncoltak, buliztak mindenütt. Nagyon nagy hangulat volt, vidáman jártuk be az összes kis utcát, nézegettük a szép régi épületeket, és folyamatosan élveztük a várost rezdüléseit.
A másik kis téren jazzgitáros zenélt, egyik utcában latin zene szólt, a másikban négere zenészek játszottak. Fantasztikus volt a hangulat.

A helyi snapsz elfogyasztása után jó kedvünk kerekedett, élveztük Maribort. Nagyon kevés turistát láttunk, néhány osztrák kivételével szinte nem is voltak.
A helyi lányok nagyon csinosak, és az is tetszett, hogy idősebbek fiatalok egyaránt mászkáltak és táncoltak a városban.

A szlovének jól értik - bár akcentussal beszélik az angol nyelvet, a németet is lehet használni, így jól elboldogultunk.
11 körül visszasétáltunk a szállásra, még mindig langyos volt a levegő, nagyon szép este volt.

Másnap a reggeli kávé elfogyasztása után összepakoltunk, és elindultunk felfedezni a Pohorjét.
Lehet felvonóval menni, de mi a kalandosabb autós szerpentint választottuk. Húsz percig autóztunk felfelé élvezve a csodás kilátást, a tájat, a sok zöldet.

A sípályákon gyalogosok tömege, botokkal, hátizsákokkal, szombati hétvégi piknikre jöttek a hegyre. Nagyon megkívántam én is a gyaloglást, kár hogy most nem volt erre mód.
Némi napozás a hegyen, majd bevásárlás a hegy alatti boltban, és indulás Lendva felé.

Visszafelé még egy kis kört tettünk a határszélen, a csodás borutakon. Ausztriába át, majd vissza és újra át, így kanyarogtunk a határ mellett, jó minőségű aszfaltos de keskeny utakon. Szépséges helyek, nagyon örülök, hogy ezt is bejártuk.

Lendvára érkezve ismét a Cuk borház volt a cél, ismét ettünk ittunk a helyi finomságokból, ismét élveztük Éváék vendégszeretetét, a panorámát.

Jó kis két nap volt, bár  a pénztárcám jóval soványabb lett, ennyi élvezet néha jár.
Mindenkinek ajánlom ezt a két napos programot, amit még sok mindennel lehet bővíteni. 

2015. július 14., kedd

Currys (köris) csirke

Hozzávalók:
fél kg csirkemell, fél cukkini, só, bors, curry, 1 dl tejszín, két szál zeller zöld, pici olaj.

Elkészítés:
A csirkét kockára vágjuk, az olajat felforrósítjuk, rádobjuk a csirkét, picit átpirítjuk, majd kicsire vesszük a lángot, és pároljuk. Közben meghámozzuk a cukkinit, félbe vágjuk, és kis darabkákra aprítjuk össze. A csirkét sózzuk, borsozzuk, és curryvel megszórjuk. Ízlés szerint, de nem kell sok, mert nagyon intenzív az íze.
Amikor a csirke majdnem puha, beledobáljuk a cukkinit is, pár perig összepároljuk, de úgy, hogy ne legyen a zöldségünk lottyadt, hanem még roppanós maradjon. Felöntjük tejszínnel, belekeverjük az apróra vágott zeller zöldet, megvárjuk hogy forrjon, és máris kész.
Isteni finom, nagyon gyorsan elkészíthető, 25 percet vesz igénybe és szinte elronthatatlan.

Köretként kukoricás rizst készítettem, nagyon illik hozzá.
Jó étvágyat.