2015. július 24., péntek

Kéktúra Nógródtól Katalinpusztáig

Egy év kihagyás után ismét sikerült egy kicsit kéktúrázni, igaz csak nyúlfarknyi részt, de mégis kék. Az időjárás felelősök nagy meleget jósoltak, kicsit aggódtam is emiatt. Jégbe hűtött vizekkel készültem, így 3 liter folyadékot és egy kis szalonnát, paradicsomot csomagoltam az útra. No meg naptejet, kalapot, törölközőt.
8.30 órakor sikerült Nógrádról az állomástól rajtolnom. Némi aszfalt után bekanyarodtam a mezőre.

A falut elhagyva kellemes erdőben gyalogoltam, nem volt igazán meleg. Az erdő totál száraz, felrepedezett a föld mindenütt. Esőnek itt nyoma sem volt.

Hamarosan kereszteztem a kisvasutat, még a vonat is akkor érkezett. Akár le is stoppolhattam volna. :-)

A Nagy-Kő hegyre felfelé azonban már erősen melegem volt, mi több szuszogva baktattam fölfelé. A nap még a felhőkön át is erősen sütött, meleg volt.
Felérve, kis kitérő a kilátóponthoz, és a csodás panoráma máris elém tárult. Gyönyörű erdők, rétek, távolban a Duna vonala. Nagyon szép volt, ilyenkor mindig örömmel tölt el, hogy megéri gyalogolni.
Az élmény páratlan. Az országunk nagyon szép. A kék, fantasztikus emlékekkel gazdagít.

Kicsi lejtő, erdő végig, a jelzés frissen festett mindenütt jól követhető. Nagy lendülettel folytattam egy kicsit már lefelé, készülve a pecsételőhelyre. Aztán elkalandoztam, és az aszfaltos útra érkezve, a farakásokat fotózva jócskán túlmentem, követve a kéket.
Későn vettem észre, hogy már itt kellene lennie Magyarkútnak, és nincs itt.

Vissza kellett fordulnom, mert ránéztem a térképre, és láttam, hogy kiágazik a kékből és én nem ágaztam ki.
Végig jó kis turistatáblák voltak kihelyezve, azt hittem, majd az Irma forrást, vagy legalább a falut jelzik. Hát tévedtem.

Nem nagyon bántam a vissza sétát, mivel nem volt a szakaszom hosszú.Találkoztam egy helyes kéktúrázó sráccal, aki megerősített abban, hogy vissza kell mennem néhány km-t. :-)

Végül meglett a kocsma, meglett a forrás, és meglett a pecsét is. Régi fajta pecsét, a kocsma kapujára kihelyezve. A forrás szörnyű látványt nyújtott, kitakarítatlan, tele dobálva a környéke szeméttel. A padok mellett nagy gaz, csalán, minden elhanyagolt. Nem volt kedvem inni a vízből sem.
Frissítésre kézmosásra tökéletes volt, le is ültem egy padra reggelizni-ebédelni.
El kéne ide egy kis takarítás, szépítés, szomorú látvány a lepusztult környék.

No, energia pótlás után ismét nyakamba vettem az utat, köves széles úton érkeztem immár nem erdős területre. Délidő volt, a nap csúcsra járt. Kalapot föl, naptejjel bekenés, ivás, aztán tovább.

Kis idő múlva beértem Szendehelyre, jó meleg volt a faluban is. A kék itt is megvolt, átvágtam a főúton, és hamarosan elhagytam a falut. Egy kis patak, kis híd következett, és csodás meglepetésként frissen kaszált útvonal. Nagyon kedvesek a falubéliek, hogy lekaszálták a gazt a kék ösvénye mentén. Így sokkal jobban esett a túra.

Megint széles út, egy éles balkanyar után, és már láttam is Katalinpuszta látogatóközpontját.

Pecsét új dobozban a látogatóközpontnál, feltűnően kihelyezve. Kis pihi, aztán tovább gyalogolva egy vízcsap, ahol meg lehetett mosakodni.
Kellemes túra volt, a 14,7 km-ből majdnem 20-at csináltam, a szint nem volt 400 m sem, de ebben a melegben pont elég volt.

Kék még egy szakasz pipa.
:-)

Folytatás, ha lesz kivel. Lehet rám jelentkezni. :-)


1 megjegyzés:

  1. Ott, a 3. képen az nem kisvasút. Hanem rendes, normál nyomtávú vasút, amelyen egy Bz-szerelvény halad.

    VálaszTörlés