2015. szeptember 29., kedd

Hejce, Vizsoly, Boldogkőváralja

A Zemplén kisebb falvaiba remek kirándulásokat lehet tenni, és itt most nem gyalogos, hanem autós kirándulásról van szó. Hejce látnivalói között a lezuhant repülő áldozatainak emlékművét említeném, mert ugye már a "lezuhanás" is érdekes körülmények között történt. Az alkotó szerintem nagyon jó szobrot készített, a 43 kopjafa pedig megható.
A falu fölötti Borsó-hegyen 2006-ban zuhant le egy szlovák repülőgép, fedélzetén 43 békefenntartó katonával, s egyetlen túlélő volt. Hejce lakói sokat segítettek a mentőknek, tűzoltóknak.


A falu már István király idejében ismert volt, az egri érsekség kapta meg. Eszterházy Károly egri püspök szép kastélyt építtetett ide, sajnos bemenni nem lehet, ma szociális intézményként működik. A püspök kedvelte a finom borokat, így a szőlő- és bortermelés a falu fő programja lett.


Remek fafaragásokat is láthatunk a nyitott és szépen rendezett parkban, a templom mellett. Ha már eddig autóval jöttünk, érdemes itt sétálgatni, rendezett virágos falu, hencegő hivatallal.



A falu jellegzetes házai mellett barokk kőhidakat is megnézhetünk, és sok apró kis csodát, virágokat, növényeket.



Vizsoly és a Károlyi biblia neve bizonyára ismerős, hungarikum, megtekintése szinte kötelező program. Én már nem először láttam, és az a véleményem, nagyon sok múlik az idegenvezetésen. A helyi hölgy remekül vezetett, érdekesen, izgalmasan, a református templom szépül, külső felújítások most is folynak.
A belépő 450 Ft, az idegenvezetés folyamatos.



Az első teljes magyar nyelvű bibliánk.








A templom után vár következett, Boldogkőváralján. Az egyik legszebb fekvésű várnak tartom, érdekes kinyújtott "nyelvével".



Az idegenvezetés itt nem természetes, de ha kérjük, kapjuk a jegy mellé, mely 800 Ft. Mivel a gépkocsi parkolás nem ingyenes, a sofőr kevesebbet fizet.
Az idegenvezetőnk egy remek fiatalember volt, aki nagyon lelkesen mesélte el a vár történetét.



A vár végigjárása a pincétől a harmadik emeletig kb. másfél órát vett igénybe, igazán megérte. Így, vezetéssel sokkal sokkal élvezetesebb, és emlékezetesebb. És az idegenvezető személye is sokat nyom a latban, biztos hogy évek múltán is emlékezni fogok rá. Ha csak simán végignéznénk, idővel jobban megkopnának az emlékek.


A vár elől pedig csodás a kilátás. :-)
A természetes szikla fölé épült várban remek üregek vannak a fotózáshoz.
http://var.boldogkovaralja.hu/


2015. szeptember 28., hétfő

Mád és a Zsinagóga


Mádra,  már csak a közelsége miatt is muszáj volt elmennünk. A szép szőlők, dombok lejtők takaros és nagyon fejlődő falut mutattak, ahol a Zsinagóga jeles építmény.
A honlapon található előzetes telefonon bejelentkezve kissé összecsapott, ámde annál viccesebb  ismertetőt, idegenvezetést kaptunk idős Fehér Barnabástól.


A Zsinagóga szépen helyreállítva, a külső munkálatok ugyan még folynak, de a belső nagyon szépen rendben van. Nem is értem micsoda pénzek és támogatások jöttek ide, hiszen a falunak egyetlen zsidó lakosa van. Legalábbis idegenvezetőnk elmondása szerint.



A szertartások idején megtelik a Zsinagóga, amit nem is tudom egyszerűen hívhatok -e templomnak. Igazából nem merem, mert nem vagyok járatos ennek a vallásnak a szokásaiban. Szóval megtelik, sokan jönnek külföldről, Budapestről, stb. Érdekes lehet, bár a szokásokról nem tudtam meg sok mindent.




Mindenesetre építészetileg szépséges, feltétlenül érdemes megnézni, majd kimenni a temetőbe, aminek a kulcsát szintén elkérhetjük az idegenvezetőtől. Az Úr egyébként rendkívül készséges, érdemes felhívni.
http://www.mad.info.hu/zsinagoga


Mádról röviden ennyi, a kulináris lehetőségeiről sajnos nincs betekintésem, mert bár kíváncsi lennék a Kulináris Élményműhely http://www.gusteaumuhely.com/ titkaira, és a Sárga Borház ételkínálatára, http://sargaborhaz.hu/ sajnos ez nem az én pénztárcámnak való szórakozás. Pedig nagyon jó kis borvacsorák, kóstolási lehetőségek vannak honlapjaikon. Aki teheti kóstoljon, egyen igyon mindkét helyen. :-)





Augusztus vége lévén a szőlő már érik, a fürtök gyönyörűek, és Mád sok látnivalót kínál az egyszerű sétálónak. Érdekes házak, szűk utcák, autóval szinte járhatatlan, de mégis járható kanyarulatok, szóval érdekes, izgalmas, és szó mi szó, drága.



2015. szeptember 17., csütörtök

Kossuth Lajos faluja - MONOK

Bevallom nem emlékeztem iskolai tanulmányaimra és csak akkor tudatosult bennem, hogy hol is van Monok, és miről is híres, amikor a nyaralási programot terveztem. Golopi szállásunkhoz mintegy 5 km-re lévő falu szép fekvésű, tiszta, rendezett hely. A Múzeum messziről hívogat, a szemben lévő Andrássy kastély szomorúan kér látogatókat.



Kossuth szülőházát bemutató múzeum pár száz forintos belépővel már nyitás előtt is látogatható. A kedves, lelkes személyzet mindent elmondott Kossuthról, gyermek és ifjú koráról, felnőttként dicső cselekedeteiről, és látszott hogy nagyon is büszke minderre.
Az Emlékház Monok központjában található copf stílusú ház,melyben 1802-ben született a kiemelkedő államférfi.

Az Emlékház a magyarországi Kossuth-kultusz  egyik centruma. Mert Kossuth-kultusz bizony létezik.
A múzeumban több termen át követhetjük életét, munkásságát, emigrációban töltött éveit.
Díszkardjától kezdve sok családi bútordarabot megnézhetünk, beleképzelhetjük magunkat a kis Kossuth életébe.




A múzeum mellett említésre méltó a kastély, melyet szintén a múzeum dolgozója mutatott be nekünk. Termeiben még látszik az egykori pompa, szép kápolnája szívbemarkolóan kívánja  a felújítást. A kastélyban működött iskola, és persze a háború után minden más, így hajdani szépsége megkopóban van.



A kastély parkjában Kossuth szobor, hiszen Monokon minden róla szól.


A falu bájos, takaros, dombos-hegyes kis község, ápolt vendégházzal, takaros, frissen felújított templommal, mely fölött a temető, fölötte pedig egy jelentős Kálvária található.
Ha felsétálunk, körben panorámásan csodálhatjuk meg a Zemplén zöld erdőit, szép lankáit.
Monokon érdemes sétálgatni, kicsit több időt eltölteni, és feltétlenül meg kell kóstolni a híres monoki kemencében sült kenyeret is.

Köszönjük az idegenvezetést, mely a 600 Ft-os belépő része, így sokáig megmarad emlékezetünkben!

2015. szeptember 15., kedd

Zemplén kalandpark "Sólyom"

Ha már a Zemplénben járunk, ki ne hagyjuk a Zemplén kalandparkot Sátoraljaújhelyen. Nem itt van a szomszédban, nem sűrűn járunk arra, muszáj kipróbálni a "Sólyom" drótkötélpályát. 52 évesen meg egyenesen kötelező. No persze a para azért jelentkezett kis időre, amíg meg nem győztem magam, hiszen ezért jöttem.
Hogy csússzak. Hogy élvezkedjek levegőben "repülve" több mint egy km-en át.
Hát élvezkedtem.
S mint a legtöbb esetben a rákészülés sokkal több időt igényel, mint maga az élvezet. :-)

Először is megvesszük a jegyet, fel-libegőzünk a hegytetőre, ami kellemes élmény, nem túl magasan, egy sima kétüléses libegő, akárcsak Pesten a János hegyen.
Fölfelé megnézhetjük a kalandpark további részeit, ha akarunk félúton ki is szállhatunk, és végignézhetjük a remek bobpályát, mely szuper módon meredeken kanyarog mellettünk.

A hegytetőn kiszállás, mérlegelés, és máris kiderül, hogy S, M, L, avagy XL méret vagy -e.
Ennek megfelelő színű és méretű felszerelést kapsz, amit felcipelhetsz a lépcsőn, ami nem rövid, ellenben jó szuszogtatós. Ha már felérsz, mássz még egy kicsit, és a kilátóba is menj fel, nézz körül, hiszen csodálatos a panoráma.

Ha vettél magadon erőt, vagy csak adrenalinra vágysz, lépj fel a dobogóra, beültetnek a beülődbe, ellátnak jó tanáccsal ha leszakad a kötél (:-) és egy zökkenés, amikor már nem a lábadon állsz, hanem a beülődbe ülsz. Kb. ennyi az izgalom, aztán elkészülni vigyázz kész rajt, és már csúszol is!

A szél szemben fékezni fog, (sajnos) és néhány másodperc múlva már nem szorítod veszettül a kapaszkodót, hanem el is mered engedni, és bámulod az alattad suhanó erdőt. Völgyet, tájat, és egyáltalán a szabad röpülés minden élvezetét magadba szívod.

A végén, meglátod a nagy piros szivacsot, ami a két lábaddal szemben van. Én meg is ijedtem, gondoltam "Úristen el fog törni a lábam ha így kell megállnom". De mielőtt megijedtem volna tényleg, egy rándulás, és lefékeznek. Szépen komótosan érkezel a szivacshoz.
Üdvözölnek, kiszállsz, lemész a lépcsőn, és percekig nem térsz magadhoz.
Jó volt. Nagyon jó. Kár hogy nem lehet minden nap. ....

Miután megnézed ismét a kilátást, a kis kápolnát, emlékművet, sorban állsz a dongó nevű felvonónál, ami gömbszerű, mint a sípályákon. Ülsz a burokban, meleg van, nem kapsz levegőt, és már fel is értél, vége minden élvezetnek.

A gyönyör csak percekig tartott. De még sokáig emlékezem rá.....

Pontos infók, árak, itt:
http://www.zemplenkalandpark.hu/

Ha már ilyen messze jöttünk, ne hagyjuk ki visszafelé a városka megtekintését sem.
Tipikus felvidéki városka hangulata van, szépen felújított főtérrel, sétáló utcával. Park, padok, szép növények, szökőkút, kávézóteraszok sokasága. Kellemes hely, de azért sokat ne várjunk tőle.



2015. szeptember 14., hétfő

Árvay pincészet

Tokaj hegyaljára készülve kinéztem magamnak az Árvay pincészetet, mint meglátogatandó célpontot. Sokat olvastam róluk különböző kulináris témákkal foglalkozó újságokban, interneten, s mindenütt csak azt, hogy remek emberek, remek borokkal.


Már jó előre levélben tájékozódtam a lehetőségekről, és mondhatni, kikönyörögtem, hogy négy főre is tartsanak borkóstolót.
Árvay Angelika ifjú és nagyon tehetséges borász kedvesen válaszolt, és olyan lelkesen intézte a kóstolást, hogy páratlan élményben volt részünk.


Amit honlapjukon garantáltak:

"Szépséges táj, izgalmas kővadászat, finom házias ételek, tokaji borok, kellemes beszélgetések, nyugalom, madárcsicsergés, jó társaság"
teljes mértékben be is tartották.

Árvay János terepjáróval jött értünk szálláshelyünkre, és izgalmas úton ismerhettük meg szőlőbirtokait, szőlejét, a vulkáni talaj izgalmas kőzeteit. Egyúttal kőgyűjtő túra is volt, két doboznyi kővel tértünk haza, köztük szépséges habkövek, zeolit, májopál, stb.   
Jártunk az Isten hegyén, a Padi-hegyen, láttunk szép tájat, gyönyörű szőlőbirtokot, és élvezhettük egy nem mindennapi dolgos, ám nagyon szerény ember társaságát, majd később borait is. 

Pincészetükről mindent itt:
http://www.arvay.eu/arvay_csaladi_pinceszet.htm


A birtok bejárása remek történetekkel párosult, megtudhattuk, hogy még Istentiszteletet is tartottak a hegytetőn, ahol egy szikla szolgált oltárul, mert lényeg a hit, a szőlő, és a finom borok készítése.








A birtok több részből áll, de a legtöbb helyen páratlan kilátás nyílik a környező hegyekre, szőlős dombokra. Merő élvezet nekünk, nehéz munka nekik.




A pincészet egyébként kőtúrákat is rendez a borkóstolón kívül csoportoknak, és még sok egyéb programlehetőséget kínálnak, kéretik a honlapon tájékozódni.




A családi pincészet kóstolóházában folytatódott a programunk, ahol Árvay Szabolcs várt minket finom falatokkal, és még finomabb borokkal. Kóstoltunk Savignon blanc-t száraz furmintot, Angi borát az "Édesem"-et, "Szabi" furmintot, a birtokbort, és csak annyit tudok elmondani, hogy nagyon nagyon kellemesek, finomak, minőségiek. Bor szakszavakat nem tudok, de szerintem nem is kell!






A finom nedűkhöz finom házi szalonna, és kolbász falatok társultak, majd isteni finom Rátkai töltött káposztával kápráztattak el minket.
A borkóstoló végét a bükki sajtmester falatkái zárták, és nehéz szívvel köszöntünk el ettől a nagyon kedves és igazi szívvel lélekkel dolgozó borászcsaládtól.
Boraikat főként a gasztronómia viszi el, menő pesti éttermekben ihatjuk, Aranykaviár, stb. éttermekben, ami igazából nem az én pénztárcámhoz mért hely.
Sokkal de sokkal nagyobb élmény volt így megkóstolni ezeket a nemes nedűket.
Köszönjük Árvay család!

2015. szeptember 9., szerda

Egy hét Zemplénben

Szabadságomat a Zemplénben, pontosabban Tokaj hegyalján töltöttem. A szálláshelyünkről mely Golop Kemencés vendégház volt, (http://golopvendeghaz.gportal.hu/) csillagtúraszerűen körbe jártuk a vidéket.
A részletekről külön-külön bejegyzést készítek, hogy a látnivalók elérhetőek legyenek mindenki számára. A reggelek továbbalvással, olvasással, nagy reggelivel indultak, aztán kiránduló program, majd bográcsozás, sütögetés, és végül a pálinka is előkerült.
Sokféle bort kóstoltunk, finomat is rosszat is, de erről majd később.
Éttermet ajánlani nem tudok, a vágyott étterem, melyre egész nyáron készültem, megtréfált bennünket.
Encsen az "Anyukám mondta" étterem, az ország egyik legjobbnak mondott vidéki étterme, velünk együtt szabadságolta magát.
De - bár a távolság tetemes - ki fogjuk próbálni mindenképpen.
Szálláshelyünkről a Kemencés vendégházról röviden: a négy napraforgó nem helyettesíti a négy csillagot. Takaros parasztház, kissé zsúfolt berendezéssel, sok porfogó aprósággal, néhány pókkal, de kényelmes ágyakkal. A fürdő kicsi és a zuhanyban nem folyik le rendesen a víz, viszont tágas wc van az udvarról nyílóan, és bizony ez is fontos szempont. A kert ápolt, a párnákra, nyugágyakra ráférne a felújítás, és hiányzik néhány tábla: "Fejre vigyázz" felirattal.
Magas férfiak jobb ha ragtapasszal készülnek, az alacsony ajtófélfák, és kerti kiülő emiatt balesetveszélyesek.
A házigazdák kedvesek, bár fájlaltam, hogy nem ők fogadtak minket. Barátaik viszont remek kemencés lángossal vártak a RózsaDomb vendégházban, de náluk borokat ne kóstoljunk!
Legalábbis ha minőségire vágyunk.
A kerékpárok használhatatlanok voltak, de a kilátás szép, a falu nagyon csendes, és a zsemleszerviz is remekül működött.
Golop egy picike falu a Világörökség részeként nyilvántartott Tokaji borvidéken. Bár a faluban nem túl sok szőlő van, a környéken mindenütt találhatók remek pincészetek.A falu kastélya éppen restaurálás alatt áll, sajnos nem látogatható. Néhány falusi vendégház, egy bolt, és egy kocsma, csend, és jó levegő, ennyi amit itt találunk. Ezelőtt még sosem hallottam a faluról, bár a szomszédos falvak Tállya, Rátka, általam is ismertek voltak. Golop a digitális csend faluja, wifi-internet nincs, teljes időnket a pihenésnek szentelhetjük.



2015. szeptember 8., kedd

Káptalanfüred környékén

Esős nap, szabadon egyedül, mit is lehet tenni a házimunkán kívül? Meglátogatni a barátnőnket Káptalanfüreden, és kirándulni egy jót a környékén.
Első utunk a Felsőörs szélén található 227 m magas Somlyó hegyi kilátóhoz vezetett. Kis mászás után gyönyörködhetünk a panorámában.


Kicsit párás volt az idő, de a Balaton szépségéből nem vont le semmit. Kiránduláshoz kiváló, amint azt láttuk is, sokan gyalogoltak felfele és lefele is a Somlyó hegyen.




Második célpontunk Veszprémfajsz, ahol a messziről jól látható Kálváriát másztuk meg. Pici séta, nagy panoráma. Szeretem az ilyen helyeket. A Stációk is szépségesek, érdemes idejönni, egy jó kis sétára, stresszmentesítésre.



A hegy tetején fedett étkezőhelyet is találunk, a kilátás pedig minden irányban remek. Bakony, Balaton zöld és kék. Minden mennyiségben. :-)





Következett Csopak, ahol a Plul malomba mentünk, ahol 300 Ft befizetése után jó kis idegenvezetést is kaptunk. A felújított malom szép látványosság, a kis Séd patak vize folyamatosan áramlik a malomkerékre.




Plul Józsefről családjáról, a malmok csínjáról-bínjáról itt mindent megtudhatunk.


Felsőörs vörös köves temploma nagyon szép román kori templomunk, amit feltétlenül látni kell. Belépő nincs, csendben leülhetünk a padokra, és áhítattal nézhetünk körbe. Furcsa módon nem volt hűvös, mint általában a templomokban.
Mivel is zárhattuk volna a kirándulást, mint egy jó házi rétessel Balatonfüreden. Árpái bácsi rétesboltja sajnos éppen bezárt, de a Fő utcán is kaptunk finomat. Szabad szombat pipa. :-)

2015. szeptember 7., hétfő

Geotúra Vászoly környékén

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park végzett vezetője tartott geotúrát nemrégiben Vászoly környékén. Úgyis meg szerettem volna nézni Vászolyt, a Szent Jakab forrással, így csatlakoztam a társasághoz.
Csillagtúra szerűen jártuk be a geológiailag érdekes helyeket, és nagyon sok hasznos érdekes információt kaptunk Futó Jánostól, a vezetőnktől.
Percig sem unatkoztam, talán csak a gyaloglás volt kevés. Bár a közel negyven fokos melegben épp jó volt egy kis erdei kikapcsolódás erőltetés nélkül.



Megismerkedtünk a márnával, mint kőzettel, aztán vizes helyet, a Nyelő nevű tavacskát kerestük fel. Egy rozzant vadlesről szép kilátással fotózni is tudtam.


János nagyszerűen mesélt, gyerekeknek felnőtteknek egyaránt felkeltette az érdeklődését. Nemcsak a kőzetekről, az erdőkről, fákról, erdészeti ismeretekről is tájékozott, bármit lehet kérdezni, szinte mindenre tudta a választ. Hiába no, hosszú évek gyakorlata...



A Balaton-felvidék legidősebb bükkfájának megismerése után két barlangocskát is megnéztünk, aztán sziklaletöréseket, löszös üledéket láthattunk. Némi kalandos mászás is volt a túrában, ezzel is fokozva a túra érdekességét.




Ezután Vászoly ősi falujának Árpád kori templom romjaihoz baktattunk, mellett emlékkereszt, és pár lépéssel odébb csodás kilátás. Ez mind egy helyen, egy jó kis program megnézni, s közben fotózni, bámulni a Balaton arcait messziről.



A keresztet a falu állíttatta, sajnos a romok környéke még nincs kitakarítva.



A Balaton csücske több oldalról is látható, igaz messze van, de annál szebb.



A panoráma csodálása után Vászoly faluban sétáltunk, megnézve a Szent Jakab forrást, a mellette lévő vízi színpadot,. Bő és friss vizű patak keletkezik a forrás után, mely a falun végig csobog. Nagyon gusztusos, és maga a falu belseje is a szép régi felújított házacskákkal, vendégházakkal.


A kis tó fölött - mely a forrásból táplálkozik - van a színpad, mellett nézőtér, kiskocsma, most is sok turista pihent itt, nagyon kellemes hely. Jó sajtkészítőt is találunk, érdemes Vászolyra látogatni.