2015. október 30., péntek

Kéktúra a Cserhátban 1. nap.

Régóta készültem a kéktúra folytatására, most két csodás de embert próbáló napot töltöttem a Cserhátban.

Katalin-pusztáról indultunk 8 óra előtt, de két fokban. Nagyon hideg volt, fázott a fülem. A látogató központnál viszont mindjárt emelkednek kellett gyalogolni, így hamarosan lekerült rólam a kabát.
No meg a nehéz zsák alatt amúgy is megizzadt a hátam, és a Naszály bevétele nem bizonyult könnyűnek.
A kék jelzések annyira jók, frissek és pontosak, a két nap során egyszer sem kellett elővennem a térképet. Igaz, előzőleg már többször átnéztem az útvonalat, felkészültem a távolságokra, szintekre.
De a valóság mindig más.

A Naszály igazából egy négylábú hegy, vagy inkább négy emeletből áll. Mindig fölfelé, szép ösvényeken, aztán fújunk egyet hogy felértünk, de persze még van tovább.
Az első szép élmény a függőhídon történő átkelés volt, jó érzés a ringatózás, és látványos az árok, de nem túl magas, hogy ne kelljen félni. :-)

Következett a Bik-kút, mint pihenőhely, padokkal, asztalokkal, de a hűvös erdőben nem volt csábító, és nem is kellett még a pihenés.
Aztán följebb a szép erdőt már nem láttam annyira szépnek, egyre nehezebb lett a zsák, és egyre meredekebb az út.
Sáros volt, ferdén dőlt, és csúszott. A túrabotra nagy szükség volt.

A látvány persze csodás, hatalmas sziklák, nagy mohás kövek, tetszett, csak fárasztó.

Amikor már azt hittem a tetőn vagyunk, még mindig csak menni kellett följebb, ráadásul egy motokrosszos felszántotta a kék jelzés gyalogösvényét, így kellemetlenül esett rajta a járás.

Aztán persze felértünk, meglett a torony, a lányom föl is mászott a létrán a kilátást megcsodálni. Én nem már szédültem az éhségtől, inkább nekiálltam falatozni a magammal hozott töltött husikából.

Nagyon kár, hogy a Naszály tetején nincs egy pad és asztal, ahol pihenni, enni lehet, pedig sok kirándulóval találkoztunk, igény lenne rá.

A Naszályról annyit, hogy vulkáni eredetű,  652 m magas két alacsonyabb kiálló szirtje is van (Látó-hegy, Szarvas-hegy). Több turista útvonal áthalad rajta, kedvelt kirándulóhely.

A tetőről lefelé visz az út, és lefelé sem könnyebb. Térdet bokát próbáló köves ösvényen ereszkedtünk, de hamarosan egy szép kilátóhelyhez érkeztünk.
Csodás a panoráma minden irányban, s láttuk már Ősagárd falut is, a következő pecsételő helyet.


Pici nézelődés, aztán ereszkedés tovább, és egyre többet ittunk, hogy könnyebbek legyenek hátizsákjaink. Így is az volt a túra legfárasztóbb része, hogy cipekedni kellett.
Egy kétnapos túrára több tiszta pólóra van szükség, zokni, fehérnemű, pulóver, esőkabát és még pizsama is került a zsákba. Némi tisztálkodócucc, kolbász, szalonna, kenyér, és hagyma, csokik, almák, és sok sok víz. Plusz még energiaital, lámpa, és egyéb apróságok. A súlyt csak saccolni tudom, a két zsák közül az egyik legalább 16 kiló volt, a másik 10 körüli.
Hiába no, nem szokta a cigány a szántást.
Hét közben legföljebb a ridikülöm cipelem. :-)



A hegy lába azért csak meglett, nagy fordulatot vettünk, és  a szép őszi erdő után rétre kanyarodtunk, aztán beértünk Ősagárdra.
Egy szép kis pihenőpark van a faluban, ahol leültünk ebédelni, és egy picit pihizni. Remekül sütött a nap, végre élvezkedhettünk egy kicsit.

A pecsételőhely elvileg a kocsmában van, ami éppen zárva volt. Ki volt írva a falugondnok telefonszáma, felhívtam, és készségesen közölte, a parókia elé egy oszlopra ki van helyezve az új pecsét. Így továbbálltunk, megtaláltuk a dobozkát, pecsételtünk, és irány Felsőpetény.

Hegynek emelkedve persze, hiszen sok szint van ebben a túrában. A Cserhát nagyon csalóka, sok-sok szép hegy és domb hazája.

Erdő, majd sáros mező, utána pedig egy nagyon szép panorámás rét következett. Igazi kaszáló, szép virágokkal, fotózkodtunk is párat, annyira tetszett.
Legalább emiatt néhány percre ledobhattuk  a málhát.


Hamarosan beértünk a faluba, ahol egy régi kőhídon át kellett kitérőt tenni, a helyi kocsmába, ahol a pecsételésen kívül végre egy kávét is ihattunk.



A helyi kastély vadászkastély, nem tudtuk közelről megnézni, de a mellette lévő szép régi épületet sikerült lefotózni.
Igazából erőnk sem lett volna felmászni a dombra a kastélyhoz. Itt már nagyon érződtek a fáradtság jelei, 20 km már a lábunkban volt.
Szerettünk volna mielőbb a szálláshelyünkre érni, és ami a lényeg, még világosban.
Az utolsó 5 km egy földúton vezetett, szép dombok között, és egy helyes állatfarm mellett.

Beérkeztünk 5 órára Alsópeténybe, amit kis Svájcnak is neveznek. És valóban nagyon szépfekvésű falu, sok bájos szálláshellyel, két kastéllyal, több látnivalóval.
http://www.elmenyekvolgye.hu/kastelyok/52-pronay-kastely
Még sosem jártam itt, de feltétlenül jövök még.

Az út mellett láttuk a kastélyszállót, egy kis emlékművet, majd a buszmegállóban megtaláltuk a kihelyezett pecsétet a kis dobozkában.
A szállásunk pár percnyire volt, a Zsálya vendégházban.
http://www.alsopetenyszallas.hu/vendeghazaink/zsalya-haz

Szuper kellemes kis szálláshely, nagyon otthonos, ízlésesen berendezett kis apartmant kaptunk. Kis előtér-konyha, szoba és fürdő várt minket.
Ha én vendégházas lennék, biztosan bekészítenék valamit a fáradt vándornak, vagy nyaralónak. Egy kis bort, pálinkát, gyümölcsöt, cukorkát, bármit. Ez az egy dolog ami esetleges hiányosság, más minden remek volt.

És jött a fürdés. Állni a meleg víz alatt, hát valami Isteni volt. Fáradt izmaim lazultak, nagyon jólesett. Még a pálinkát is elfelejtettem meginni, annyira vágytam a fürdőre.
Mert minden teljesített túra nap után jár egy adag pálinka. Ezt mindig viszek a zsákomba, ha több napra megyek.
Jól is esett, mint a meleg víz, az kívülről, ez belülről melegített.

Éhesek voltunk, közben be is sötétedett, így a többi látnivaló (templom, temető, Werbőczy gúla) megnézése elmaradt.
Inkább a Hármaskönyv fogadó étlapját forgattuk, remek a konyhájuk, megéri felkeresni.
http://harmaskonyv-fogado.webnode.hu/
Mivel ez egy túrázós és gasztroblog is, álljon itt a vacsora: előétel, egy kupica birs pálinka, (mennyei volt) főétel féladag cigánypecsenye vegyes körettel, desszert egy pohár csapolt gösser sör.
Egy kicsit lehetett volna pirítani a husit, hogy színe legyen, de az állaga íze tökéletes volt. A vegyes köret, rizs, hasáb, stb. szuper volt.
Ezzel a napot le is zártuk. 25,4 km 901 m szinttel. :-)
Folyt. köv.
Kék túra információ: A jelzések végig tökéletesen fel vannak festve! Pihenési lehetőség Katalin-puszta, Bik-kút, Ősagárd. (padok, asztalok) Pecsét: Katalin-puszta látogatóközpont kihelyezett doboz, Ősagárd Lilla presszó, és Parókiával (templommal) szemben turista jelzőoszlopra kihelyezve! Alsópetényben a buszmegálló hirdetőtáblájára kihelyezve (nehéz észrevenni)! A Naszály-hoz bot erősen ajánlott.

2015. október 22., csütörtök

Csirkemájas saláta

Hozzávalók:
30 dkg csirkemáj, 10 dkg zöldborsó, 1 cs. retek, 1 cs. mozzarella golyó, néhány zöld salátalevél, 1 tk. vaj, olívaolaj, só, bors, balzsamecet, 1 tk. cukor.
2 főre
Elkészítés:
A májat megtisztítjuk, feldaraboljuk, olajban megsütjük, sózzuk, borsozzuk.
Ezalatt az idő alatt a mirelit zöldborsót egy tk. vajon átpároljuk, sót és 1 tk cukrot teszünk rá.
Egy másik serpenyőben a félbe vágott retkeket átpirítjuk egy kis olíva olajon. (Sokkal finomabb így az íze, mint nyersen)
Tálaláshoz két tányért veszünk elő, rádobunk néhány salátalevelet, a borsót, rá a májat, a pirított retket, és a mozzarella golyókat. Só, bors, pici balzsamecet, és olívaolaj. Pirítóst készítünk hozzá.
Rosé borral körítjük. :-)

Elkészítési idő: kb. 20 perc (nekem)
Mosogatnivaló: két serpenyő, + egy kis lábas, két tányér, evőeszközök, két pohár.
Bekerülési összeg: kb. 550 Ft.
 

2015. október 19., hétfő

Sárkeresztes szüretre készült

Sárkeresztes szüreti fesztiválra készült. A szombaton megtartott mulatságot az égiek is megáldották, a lovasszekereket, néptáncosokat ilyen megállóhelyek várták:


Remek díszítések, mosolyt csalnak az ember arcára.


A szürke hétköznapokat feldobja egy kis vidámság, színek, formák, amire nagy szükség van manapság.
Aki erre jár, még megnézheti az alkotásokat, többek között a Jókai, a Széchenyi utcákon.

2015. október 15., csütörtök

Nyúl Szurdik túra

Az utolsó fényes napos szombaton túráztam Nyúlon, a csodás Európában egyedülálló Szurdikban.
A Szurdikról itt mindent megtudhattok:  http://www.nyul.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1454:ny%C3%BAli-szurdik

A túra  a teljesítménytúrázók honlapjának kiírása szerint: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=6447 itt olvasható. Én a rövid 13 km-es gyalogtúrát választottam, egyedül ennyit kellemesebb, és dolgom is volt délután. Már az odautazás is izgi volt, mert a 81-es úton Sárkeresztes felől letértem Pannonhalma irányába, ami egy remek kis dombos környék, nagyon tetszik nekem.
Pannonhalmán is futóverseny volt, talán az időpont a Nyúli futáshoz nem volt jó választás.
Gyalogolni sem láttam senkit, egyetlen fiú került el összesen, miután elindultam.


A túra a Szent Donát kápolna mellől indult, már javában szervezték a futóknak az öltözősátrat, főzték az ebédet, nagy volt a lelkesedés.
Én egy szem útvonal tervvel a kezemben elindultam, és eszembe jutott, hogy ezidáig ezen a környéken még mindig eltévedtem. Nos, most nagy örömömre szolgált, hogy a futóverseny miatt az útvonal végig remekül ki volt szalagozva.

Rögtön az indulás után befordultam az itt nagyon jellemző mélyútra, melyből több is van a környéken, löszös, érdekes táj ez. A tetőről nagyon szép kilátás nyílt a környező dombokra, kertekre, sajnos több helyen nem volt jó kilátásom ezután, mivel a tetőket erdő borította.


A kis térképemen ilyen nevek sorakoztak: Kisnyúl, Nagy-nyúl.... hát nem nagyszerű? :-)

Nagyon szép idő volt, az ember lánya jól elmeditálgat az erdőben, elnézegettem a csodás őszi kikericseket, a hulló faleveleket, és letettem a heti stresszt megint. Csend volt, csak néha madárcsicsergést lehetett hallani, néha kis gépek távoli zümmögését.


A mélyút zöldre váltott, akácerdők, majd ismét mélyutak következtek, sok volt a föl- le, nem is volt olyan kevés a 350 m szintkülönbség. A hátam izzadt, igaz elég gyors tempóban mentem, hogy legalább a mai napnak sportértéke is legyen.

Az első ellenőrzőpontnál kaptam pecsétet, haladtam tovább, s közben gyönyörű őszi fotókat is készítettem.




És persze képeket a mélyutakról, ami itt mindenütt megtalálható. A löszbe könnyű pincéket vájni, ezért szép kis pincesor mellett gyalogoltam.




A lösz érdekes képződményeivel, löszfalon lelógó harangvirággal vonzó természeti látványosság.




Bár sok helyen látható volt, egy jó eső esetén leomlik a föld, annál érdekesebb lett számomra. Igaz, olyan időben talán veszélyesebb lenne. Most csend volt és nyugalom, én meg csak bámultam.




A galagonya piroslott a bokrokon, és sok sok virág nyílt mindenfelé.




Az őszi kikerics sok helyen pompázott, szép fotókat lehetett készíteni róla.





A szépségek után rondaságok is jöttek, a tornyok, minden mennyiségben és mindenféle ronda kivitelben.





Egy jó kis jelzés a tönkön, szintén útba esett.




A szalagozás tuti volt, köszönöm a sok fáradtságot, megkönnyítette az utat és a sebességemet. Bár tájékozódni így nem nagyon kellett, nem bántam egyáltalán. Tényő várhegy bejárása után (várnak nyomát sem láttam) Győrújbarát felé közeledtem.




Egy másik löszös mélyútban, ahol erózió is megfigyelhető. elhagytam a gyermektábort, szép házak között folytatódott az út.




A második ellenőrzőpont lelkes gyerekcsapata.




Elhaladtam a Paperdei úton lévő Paperdői borudvar mellett, mely tanúsítja, hogy remek borok is készülnek a löszös domboldalakon. Győrújbarátból csak egy picit láttam, de van itt minden, remek pincék, borozók, sőt még síiskola is!





Kilátás a kis pincék között Győr felé. Aztán egy újabb ronda torony.




És még egy. És még kettőnek nem is raktam ide ki a fotóját.




Végre egy jó kis magassági pont, mely a békemozgalom emlékére készült 1983-ban.



A futóknak nem lehet ez könnyű terep, föl le állandóan, ez a kis domb rém meredek, még jó hogy rövid volt.




A geodéziai toronyba létrán lehetett fölmászni, én nem vállaltam. Így a kilátás is elmaradt.
A túra vége felé ismét Nyúlra értem vissza, csodás kis pincék között. Nem messze van a Szél Fiai fogadó, melynek éttermét már kipróbáltam egyszer, tetszett.
http://www.winecellarinn.hu/

Hamarosan beérkeztem a célba, ahol a gyors tempóm miatt szabadkozott a szervező, hogy még nem készült el az ebéd. Nem bántam, siettem haza, de nagyon jó kis túra volt, szép kitűzőt kaptam.
A Szurdikot ajánlom bárkinek megnézésre, bejárásra, rendkívül érdekes természeti környezet.

Ajánlom figyelmetekbe egy fotós ismerős blogját is,  ő fotósszemmel járt a Nyúli Szurdikban:
http://nadasdiszabo.blogspot.hu/2012/04/gyalogtura-nyuli-havasokban.html


A túra során 13 km-t gyalogoltam, ami nem nagy táv, viszont remek edzés, sok-sok fotó készült, szép tájakon jártam, sok természeti érdekességet láttam, tehát összességében nagyon nagyon jó kis túra volt. :-)

Ha ti is jártatok erre, küldjetek fotókat, beszámolót, élményeket.
Várom címemre a megjegyzéseket:
jakab.erzsebet0@gmail.com


2015. október 12., hétfő

Cesky Krumlow újra és mindig...



Ebbe a kis ékszer városkába visszatérni mindig öröm, távolsága Székesfehérvártól 480 km, Bécsen át egészen gyorsan megközelíthető. Mi kis kitérőkkel Szlovákián át utaztunk, de visszafelé már Ausztrián át. Cesky Krumlow egyszerűen megunhatatlan.

A színes házaival, a romantikus egyedi hangulatával megbabonázza a turistákat, és vonzza vissza őket. Én is vágytam vissza, a finom csapolt barna sörökre, a knédlire, a jó cseh kocsmahangulatra.
A Moldva körbe tekereg a városon, partján panziók, hotelek mindenféle csillagvariációkkal, az egyszerűtől a luxusig.


Ezúttal előre foglaltam a booking-on ezidáig bevált módszer, most is bevált. Ezelőtti utazásomkor a városka szélén, a hegyoldalban laktam egy olcsóbb panzióban, most egy picit drágább volt, de a belvárosban laktunk. Csak le kellett menni és egy perc alatt a központi forgatagban sétálhattunk.

Természetesen első este a kalandos Szlovákiai kitérők után kissé idegesen és fáradtan kerestünk egy éttermet, de a slivovica, a csapolt finom Krusovice barna sör, és a hely hangulata rögtön rendbe tette a fejemet, már nem voltam se nyűgös, se ideges. :-)
A knédli, a sült hús káposztával, és a csülök amit rendeltünk lenyugtatta a gyomrunkat is, így meghitt beszélgetéses este lett az ideges nap vége.



A kocsma belső hangulatát a nagy faasztalok, a falra és plafonra felaggatott régi dolgok adták meg, és persze a remek sörválaszték. Nem voltak sokan, hétfő volt, élveztük hogy nincs nagy nyüzsgés. És bizony az is jólesett, hogy tele hassal csak pár percet sétálva elértük a szállásunkat is.

Másnap ragyogó napsütésben fedeztük fel a várat, annak minden szobáját, és tornyát, 8 EUR belépőért mindent körbe lehetett járni.


A vár belső teljesen berendezett, sok látványossággal.

Rajtunk kívül csak néhány idősebb német turista és sok-sok kicsi kínai volt kíváncsi a városra. A kínai turisták fotóznak, szelfibottal járnak-kelnek, kis tüllszoknyában tornacipővel, vagy éppen a szivárvány minden színében összeválogatott feltűnő ruhákban. Jómódúaknak tűnnek, és nagyon udvariasak, intelligensek. Lépten-nyomon velük lehet találkozni, a tiniktől az idősebbik, magányosan és csoportosan is.

A hangulatos színes házak között rengeteg ékszerüzlet, (sajnos a vágyott, és helyben bányászott zöld kőből készült ékszer megvásárlására még pár évig gyűjtenem kell) kis ajándékboltok, és sok-sok étterem, kávézó, söröző található.

A Moldván lehet kajakozni, a partján jókat sétálgatni, mindenütt hidak szelik át a folyót.

Szállásunk az egyik híd mellett, pont az olasz kávézó fölött a Galko Panzióban volt. Nagyon régi ház, csavaros lépcsővel fel egészen három emeletig, ízléses nappali-konyha, külön fürdő és hálószoba  stílusosan berendezve.
http://pension-galko.hotel.cz/


A Galko panzióról jó tudni, hogy több utcában is vannak szobáik, de mindegyik a belvárosban, jó helyen.

A folyó pedig mindenhol ott van...



A Moldva parton sétálva fotóztam le a kajakos útvonalat, itt kell leevezni a folyón, tábla is jelzi.


Ilyen, és ehhez hasonló kis bejáratok, keskeny közök, utcácskák, macskakő, ódon hangulat, picit mint a horvát tengerparti városoknál. És persze dimbes-dombos. Magas sarkú cipőben semmiképpen ne tervezzük a sétáinkat, a macskakő ezer éves, kockái között nehéz egyensúlyozni.


Látkép a vár tornyából, ahova szélesebb majd keskenyebb és még keskenyebb lépcső-csigalépcső vezet fel, a toronyban mindig fúj a szél, és csodás a kilátás.

Az éttermek konyhája jó, igyekezzünk ne a turistamenüt választani, inkább kóstoljuk meg a helyi specialitásokat. Mi is belefutottunk két perc alatt elkészülő knédli-sülthús-káposzta változatba, és bár meg kell mondjam finom volt, azért sokkal de sokkal jobban ízlett a drágább, szűk egy óra alatt elkészülő teljesen friss változat.
Az árak a miénkhez hasonlóak, de a Kaufland-ban a város szélén olcsóbban vásárolhatunk, remek bőséges választékkal akár húsokat, akár söröket, sajtokat.

Kóstoljuk meg a pácolt hermelin sajtot, (nakladany hermelin) kiváló sörkorcsolya. No és kóstoljunk söröket, szőkét, barnát, feketét, mindegyik kiváló minőségű. Nekem leginkább a Krusovice és Kozel barna sörök ízlettek, de kihagyhatatlan a 10,5 ill. 16 %-os Primator sör is.
Cesky Krumlow jó hely. Ajánlom egy hosszú hétvégére, remek romantikus hétvégi program.
Programnak kiváló a Seidel Fotómúzeum
http://www.seidel.cz/docs/cz/seidel_home.xml 
Remek program a helyi Eggenberg sörgyár meglátogatása, és persze az Eggenberg sört is meg kell kóstolnunk.
http://www.eggenberg.cz/
 A honlapok böngészéséhez nem árt ha tudunk angolul, ez a városkában is ismert nyelv a csehen kívül. Én nem beszélem sem a cseh sem az angol nyelvet, de a gyenge német tudásommal is simán elboldogultam. Sajnálatos módon magyarul sehol semmi nincs kiírva.
Aki magyarul szeretne idegenvezetést, forduljon Horváth Tibihez, nem fog csalódni:
http://www.krumlov.hu/?page_id=29



Akinek hasonló élménye van, kérem ossza meg velem, küldjetek élménybeszámolót, fotókat.
jakab.erzsebet0@gmail.com