2015. október 30., péntek

Kéktúra a Cserhátban 1. nap.

Régóta készültem a kéktúra folytatására, most két csodás de embert próbáló napot töltöttem a Cserhátban.

Katalin-pusztáról indultunk 8 óra előtt, de két fokban. Nagyon hideg volt, fázott a fülem. A látogató központnál viszont mindjárt emelkednek kellett gyalogolni, így hamarosan lekerült rólam a kabát.
No meg a nehéz zsák alatt amúgy is megizzadt a hátam, és a Naszály bevétele nem bizonyult könnyűnek.
A kék jelzések annyira jók, frissek és pontosak, a két nap során egyszer sem kellett elővennem a térképet. Igaz, előzőleg már többször átnéztem az útvonalat, felkészültem a távolságokra, szintekre.
De a valóság mindig más.

A Naszály igazából egy négylábú hegy, vagy inkább négy emeletből áll. Mindig fölfelé, szép ösvényeken, aztán fújunk egyet hogy felértünk, de persze még van tovább.
Az első szép élmény a függőhídon történő átkelés volt, jó érzés a ringatózás, és látványos az árok, de nem túl magas, hogy ne kelljen félni. :-)

Következett a Bik-kút, mint pihenőhely, padokkal, asztalokkal, de a hűvös erdőben nem volt csábító, és nem is kellett még a pihenés.
Aztán följebb a szép erdőt már nem láttam annyira szépnek, egyre nehezebb lett a zsák, és egyre meredekebb az út.
Sáros volt, ferdén dőlt, és csúszott. A túrabotra nagy szükség volt.

A látvány persze csodás, hatalmas sziklák, nagy mohás kövek, tetszett, csak fárasztó.

Amikor már azt hittem a tetőn vagyunk, még mindig csak menni kellett följebb, ráadásul egy motokrosszos felszántotta a kék jelzés gyalogösvényét, így kellemetlenül esett rajta a járás.

Aztán persze felértünk, meglett a torony, a lányom föl is mászott a létrán a kilátást megcsodálni. Én nem már szédültem az éhségtől, inkább nekiálltam falatozni a magammal hozott töltött husikából.

Nagyon kár, hogy a Naszály tetején nincs egy pad és asztal, ahol pihenni, enni lehet, pedig sok kirándulóval találkoztunk, igény lenne rá.

A Naszályról annyit, hogy vulkáni eredetű,  652 m magas két alacsonyabb kiálló szirtje is van (Látó-hegy, Szarvas-hegy). Több turista útvonal áthalad rajta, kedvelt kirándulóhely.

A tetőről lefelé visz az út, és lefelé sem könnyebb. Térdet bokát próbáló köves ösvényen ereszkedtünk, de hamarosan egy szép kilátóhelyhez érkeztünk.
Csodás a panoráma minden irányban, s láttuk már Ősagárd falut is, a következő pecsételő helyet.


Pici nézelődés, aztán ereszkedés tovább, és egyre többet ittunk, hogy könnyebbek legyenek hátizsákjaink. Így is az volt a túra legfárasztóbb része, hogy cipekedni kellett.
Egy kétnapos túrára több tiszta pólóra van szükség, zokni, fehérnemű, pulóver, esőkabát és még pizsama is került a zsákba. Némi tisztálkodócucc, kolbász, szalonna, kenyér, és hagyma, csokik, almák, és sok sok víz. Plusz még energiaital, lámpa, és egyéb apróságok. A súlyt csak saccolni tudom, a két zsák közül az egyik legalább 16 kiló volt, a másik 10 körüli.
Hiába no, nem szokta a cigány a szántást.
Hét közben legföljebb a ridikülöm cipelem. :-)



A hegy lába azért csak meglett, nagy fordulatot vettünk, és  a szép őszi erdő után rétre kanyarodtunk, aztán beértünk Ősagárdra.
Egy szép kis pihenőpark van a faluban, ahol leültünk ebédelni, és egy picit pihizni. Remekül sütött a nap, végre élvezkedhettünk egy kicsit.

A pecsételőhely elvileg a kocsmában van, ami éppen zárva volt. Ki volt írva a falugondnok telefonszáma, felhívtam, és készségesen közölte, a parókia elé egy oszlopra ki van helyezve az új pecsét. Így továbbálltunk, megtaláltuk a dobozkát, pecsételtünk, és irány Felsőpetény.

Hegynek emelkedve persze, hiszen sok szint van ebben a túrában. A Cserhát nagyon csalóka, sok-sok szép hegy és domb hazája.

Erdő, majd sáros mező, utána pedig egy nagyon szép panorámás rét következett. Igazi kaszáló, szép virágokkal, fotózkodtunk is párat, annyira tetszett.
Legalább emiatt néhány percre ledobhattuk  a málhát.


Hamarosan beértünk a faluba, ahol egy régi kőhídon át kellett kitérőt tenni, a helyi kocsmába, ahol a pecsételésen kívül végre egy kávét is ihattunk.



A helyi kastély vadászkastély, nem tudtuk közelről megnézni, de a mellette lévő szép régi épületet sikerült lefotózni.
Igazából erőnk sem lett volna felmászni a dombra a kastélyhoz. Itt már nagyon érződtek a fáradtság jelei, 20 km már a lábunkban volt.
Szerettünk volna mielőbb a szálláshelyünkre érni, és ami a lényeg, még világosban.
Az utolsó 5 km egy földúton vezetett, szép dombok között, és egy helyes állatfarm mellett.

Beérkeztünk 5 órára Alsópeténybe, amit kis Svájcnak is neveznek. És valóban nagyon szépfekvésű falu, sok bájos szálláshellyel, két kastéllyal, több látnivalóval.
http://www.elmenyekvolgye.hu/kastelyok/52-pronay-kastely
Még sosem jártam itt, de feltétlenül jövök még.

Az út mellett láttuk a kastélyszállót, egy kis emlékművet, majd a buszmegállóban megtaláltuk a kihelyezett pecsétet a kis dobozkában.
A szállásunk pár percnyire volt, a Zsálya vendégházban.
http://www.alsopetenyszallas.hu/vendeghazaink/zsalya-haz

Szuper kellemes kis szálláshely, nagyon otthonos, ízlésesen berendezett kis apartmant kaptunk. Kis előtér-konyha, szoba és fürdő várt minket.
Ha én vendégházas lennék, biztosan bekészítenék valamit a fáradt vándornak, vagy nyaralónak. Egy kis bort, pálinkát, gyümölcsöt, cukorkát, bármit. Ez az egy dolog ami esetleges hiányosság, más minden remek volt.

És jött a fürdés. Állni a meleg víz alatt, hát valami Isteni volt. Fáradt izmaim lazultak, nagyon jólesett. Még a pálinkát is elfelejtettem meginni, annyira vágytam a fürdőre.
Mert minden teljesített túra nap után jár egy adag pálinka. Ezt mindig viszek a zsákomba, ha több napra megyek.
Jól is esett, mint a meleg víz, az kívülről, ez belülről melegített.

Éhesek voltunk, közben be is sötétedett, így a többi látnivaló (templom, temető, Werbőczy gúla) megnézése elmaradt.
Inkább a Hármaskönyv fogadó étlapját forgattuk, remek a konyhájuk, megéri felkeresni.
http://harmaskonyv-fogado.webnode.hu/
Mivel ez egy túrázós és gasztroblog is, álljon itt a vacsora: előétel, egy kupica birs pálinka, (mennyei volt) főétel féladag cigánypecsenye vegyes körettel, desszert egy pohár csapolt gösser sör.
Egy kicsit lehetett volna pirítani a husit, hogy színe legyen, de az állaga íze tökéletes volt. A vegyes köret, rizs, hasáb, stb. szuper volt.
Ezzel a napot le is zártuk. 25,4 km 901 m szinttel. :-)
Folyt. köv.
Kék túra információ: A jelzések végig tökéletesen fel vannak festve! Pihenési lehetőség Katalin-puszta, Bik-kút, Ősagárd. (padok, asztalok) Pecsét: Katalin-puszta látogatóközpont kihelyezett doboz, Ősagárd Lilla presszó, és Parókiával (templommal) szemben turista jelzőoszlopra kihelyezve! Alsópetényben a buszmegálló hirdetőtáblájára kihelyezve (nehéz észrevenni)! A Naszály-hoz bot erősen ajánlott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése