2015. november 26., csütörtök

Még két nap a Cserhátban

Messze van. Bonyolult a közlekedés, mégis rászántam magam egy újabb kétnapos kéktúrára, hogy fogyjanak a kilométerek. Korai kelés, átbumlizás Budapesten, és majdnem három órán keresztül buszozás Balassagyarmatra. Ott futás az átszálláshoz Becskére. Közben olyan falvakban járok, mint Mohora, és Csesztve. Ismerős nevek, Tolnai Klári, Madách jut eszembe róluk. El kell jönnöm még feltétlenül erre a környékre, és megnézni a múzeumokat, látnivalókat alaposan.
Szóval Becske. Érkezés, pecsét, kávézás, indulás. Az időjárás remek, és az erdőbe érve már minden más távoli, és semmi sem számít. Csak a csönd, a friss levegő, és pihen a lélek.

Mögöttem hagyom a napi robotot, nincs stressz, légüres tér van, zizegnek a levelek a talpam alatt. Csak megyek, hátamon most a zsák sem olyan nehéz, gondolataim megpihennek. Nem gondolni semmire, nem aggódni semmin, legjobb pihenés az erdő. Szanda vára felé közelítve no persze emelkedőn folyamatosan. A vár romjaihoz most nem megyünk fel, későn indultunk, hamar sötét van. Emi fotóz ezerrel. Fotózza a földet a fákat a tájat, minden hegynek dombnak örül, épp olyan felszabadult mint én. Tök jó túrázni. Ha már az erdőben vagyunk, minden rendben van.
Leereszkedünk a Mária forráshoz, térképet elő sem kell venni. A kék jelzés remekül festve, és látszik a fotón. A kék kék, a zöld zöld, és minden olyan egyszerű lesz itt.


A piros meg piros, mert az erdő ezer őszi színben játszik. Gyönyörű. Jó menni benne, akárhányszor is szuszogok fölfelé. A buszon volt idő reggelizni, így most csak menni kell.


Föl le és megint, s közben olyan szép színek vannak, tiszta gyönyörűség. Szanda várába nem kellett fölmenni, de én már jártam többször a romnál, ahol remek a panoráma. A várról többet itt:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szanda_v%C3%A1ra



Szandaváralján a falu közepén pecsételünk, aztán ismét fölfelé baktatunk. Pici falu, szegénység van, egy-két tisztességes porta, és sok elhagyott, rendetlen. Szomorú látvány. De a környék csodás. Visszanézünk a dombról, fotózunk, aztán újabb dombot mászunk meg.


Mintha a világ tetején lennénk, olyan sok hegyet látunk körbe.
Távolról látjuk Szanda várának romjait is.
Friss szabadság érzése lesz úrrá rajtam.


A nagy szabadságban és nagy szélben valahol elkóvályogtunk a kék jelzésről, de hamar visszataláltunk. Terényben már örültünk, hogy csak egy órányi út van hátra, így biztos, hogy még világosban elérkezünk a szálláshelyünkre. Beérkezvén Cserhátsurányba, ez a kis paci fogadott minket. A faluról itt olvashattok többet http://cserhatsurany.eu/turizmus/


Ez a kis falu a Cserhát dombjainak ölelésében csodás fekvésű. A Flamingó kocsma emeletén lévő vendégszobában foglaltunk szállást. http://www.flamingo.atw.hu/
A kocsmában pecsételtünk, és ittunk egy kávét. Kávét mindenütt kell inni, mert 120 forint. :-) Kérésünkre az önkormányzati konyháról vacsorát is hoztak nekünk, így teljes volt a kiszolgálás.
Ennyi kocsmában még sosem jártam, mint a kék túra során, ugyanis sok helyen a kocsmában van elhelyezve a pecsét. Az újak már nem, de így is sokszor kellett bemenni falusi kocsmákba. Megfigyelésem szerint ahogy belép egy-két idegen nő, mindig néma csönd lesz. Aztán ismét zsongás, és bámulás. Néznek bennünket, de nem szemtelenül, inkább kíváncsian. Aztán meg is kérdezik honnan és hova, bólogatnak jó utat kívánnak. Ma már nincs dohányfüst, és nem jövök zavarba. Kocsmák gyertek csak. -)

1 megjegyzés: