2015. december 2., szerda

A Cserhát apró falvai (2. nap)

Cserhátsurányból másnap reggel egy szép régi kastély mellett elhaladva kezdtük meg a túránkat. A Jánossy kastély reneszánsz és barokk stílusban épült, 1602-ben. Előtte egy erőd volt itt, mely elpusztult.


 A az alsó kép bal oldali szélén látható őrtorony hétszögletű, egyedülálló, török emlékeket idéz. Későbbiekben a homlokzatot klasszicista stílusban alakították át, jelenleg magántulajdonban áll, nem látogatható. Egyik legrégebbi kastély Nógrád megyében.
 A kék jelzésen tovább haladva, még egy kastélyt is láthatunk, a Simonyi kastélyt, melynek főként kertje maradt épségben. Fotózni a fáktól nem nagyon tudtam, de szintén magántulajdon nem látogatható. A kocsmárostól egyébként jó kis történeteket hallottunk a kastélyokról és uraikról. :-)

Az időjárás borúsra váltott, a felhők szürkesége és csepegő eső kísér bennünket egész nap. De még így szürkén is élt a táj, csodás volt a felhőkbe burkolózó dombok látványa.



A színek tompák. A szem pihen. A lélek csöndben van. A nyugalom kézzel tapintható.



Dombnak fölfelé a szív ugyan hevesebben ver, az erekben dobol a vér, de legalább dolgoztatom őket. Kellemes tevékenység az egészségemért. A túra csodálatos. Nem számít ha fáj a térd, vagy esik az eső. Túrázni jó.
Meglátjuk Nógrádsipek első házait, tipikus palóc kontyos házak, bájos falukép. A faluban megszólít minket egy szívélyes öregúr. Lefotózzuk, aztán keresünk egy helyet hogy feltöltsük a bendőt is energiával. A templom mellett fedett asztal és pad található, jólesik a kolbász és a szalonna. Emi banánt eszik csokival. Hideg van, felkerül ránk a kabát.


Még szóba elegyedek egy igazi palóc népviseletbe öltözött nénivel, hagyja hogy fotózzam, templomba készül. A vasárnapi mise ideje van.


Megkeressük a kocsmát, pecsét, szokásos kávé, aztán búcsúzunk a falutól.
Bővebbet a faluról itt: http://www.nogradsipek.hu/latnivalok.html


Kicsit sáros az erdő, de szépségéből nem veszít semmit. Találkozunk végre túrázókkal, szembe jönnek, kéktúráznak, vidámak, és boldogok, mint mi. :-)


Az erdő telis-tele van ilyen és hasonló útbaigazító táblákkal. Kék túráról, egyéb látnivalókról, szépen rendezetten. Jólesik egy-egy ilyen pont, tudjuk hogy még hány km van hátra a célunkig. Van mihez tartani, jobban be tudjuk osztani az időnket és erőnket.


Emi fotóz, mindent ami a szeme elé kerül. Fát virágot levelet fényeket. Ő is jól mutat az őszi lombszőnyegen. :-)


A múltkori túrámhoz képest gomba nem sok van, ezt a szép populációt muszáj volt lefotózni. Ráadásul a tuskón van a kék jelzés.

Közeledünk Hollókőhöz, messziről a párán át látom a várat.
http://www.hollokoivar.hu/
Még egy kis sáros völgy, aztán rétek következnek, az eső szitál, kezdek fáradni. Éhes vagyok, lelki szemeim előtt nagy darab húsok tűnnek fel. Jó időben fogunk érkezni, bőven lesz idő étteremre a busz indulásáig.

Felmászunk az utolsó dombon, visszanézve látjuk a megtett utat, az erdő pompás utolsó őszi színeit. Csodálatos a Cserhát. Nem nagyon ismertem, itt Hollókő környékén jártam néhányszor túrázni, de feltétlenül visszajövök autós kirándulásra is. Megnézni a kis falvak templomait, tájházait, az összes többi látnivalót. Így sárosan csapzottan, túrázós göncben nem szívesen megyek be ilyen helyekre, jobb szeretek kulturáltan kinézni. Na igen. Ezzel is meg kellett küzdenem a kéktúra folyamán, hiszen a smink felejtős, a hajam épp vizes, a fejemre lapul, fülecskéim kandikálnak, a cipőm sáros, ahogy a nadrágom is. Mégis föl kell szállni a buszra, sőt étterembe is készülök. Igaz, a kutya sem ismer, de már túljutottam ezen, hogy érdekeljen. Bizony bizony a kéktúra segít levetkőzni a hiúságot, emberi gyarlóságainkat. Jó dolog az erdő csendjében elgondolkodni önmagunkon, lecsitulva, lelassulva megtalálni a szépséget mindenben. Az erdő gyönyörű. Nincs szebb a természetnél, és itt látom igazán, milyen kis porszem vagyok, és hogy mi fontos. Letisztulnak a dolgok. Újra megtanulom értékelni a finom falatot, a meleg zuhanyt, a percek örömeit. A hétköznapok rohanásában ez mind elveszik. Csak menni csinálni sietni megint hamar kell még.... ezek a munkás hétköznapok. Itt helyére kerülnek a dolgok, visszajön az egyensúly.


Hollókő. A Világörökség része. Bájos falu, eredeti formájában felújítva, megőrizve mindent. Nagyon szép hely, izgalmas, szép vendégházak, éttermek, hagyományőrző programok helye.


A faluról itt:
http://www.holloko.hu/




A Vár étteremben melegszünk a cserépkályha mellett. Én zoknit cserélek titokban, és várom az ebédemet. A túra végén szokásos pálinkám már melegíti a hasamat, a cigány pecsenyét várja. Meg is érkezik, zóna adaghoz képest elég soknak találom, de leküzdöm. Finom. Minden falatot élvezek, végül a tojás megmarad.http://www.holloko-varetterem.hu/

Palócruhás babákkal búcsúzunk a falutól. Még iszunk egy forró teát a busz érkezéséig,megejtjük a romkocsmában a pecsételést,  aztán átadjuk magunkat a pihenésnek. Bő két óra zötykölődés Pestig a sötétben. Jó kis hétvége volt, köszönöm Eminek is a társaságot.
A Cserhát apró falvai tele vannak kastélyokkal, kúriákkal, jobb és rosszabb állapotban ugyan, de fantasztikus történelemmel rendelkeznek, érdemes megnézni őket.
http://www.kastelyok.eu/content/n%C3%B3gr%C3%A1d-megye
Két nap távolsága 37 km. Szállás: Cserhátsurány, flamingó kocsma, 3500 Ft/fő.
Kék túra info: teljesítve eddig 750 km. :-) Már csak 375 km...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése