2016. február 24., szerda

Sízés a Dolomitokban

A Dolomitokba eljutni nagyszerű dolog. Ha a Roli-túrával utazik az ember, akár még kalandnak is felfogható. Álljon itt egy "rövidke" történet az elmúlt hét eseményeiről.
A decemberi sízésem hó hiányában elmaradt, sok keserves töprengés után rászántam magam, hogy elutazom vadidegenekkel egy vadidegen országba magas szintű sítudásommal együtt síelni a Dolomitokba.
A Roli-túrát választottam utaztatónak, jókat és szépeket ígértek, lesz nagy hó, meleg szoba, figyelmes túravezető, és kellemes társaság. Nos, ez majdnem így is lett. :-)

Pozitív volt, hogy Székesfehérváron fel lehetett szállni a buszra, még pozitívabb, hogy a lányom is velem jött. Az összes aggodalmamat, - mi lesz ha pisilnem kell, amikor másnak nem,  hova fér el a bőséges csomagom, mi lesz ha rosszul leszek, ha fázok, ha éhen halok  stb. - leépítette, friss fiatalos lendülettel közölte: minden rendben lesz anyukám. És majdnem így is lett. :-)

Szakadó esőben felszálltunk, nem ismerkedtünk meg senkivel, a busz csak ment, ment, néha próbáltam bóbiskolni. Éjjel Ausztriában már szakadt a hó, mintha hátra hallatszott volna a sofőr káromkodása, de lehet hogy csak képzelődtem.

A hó esett, a busz ment, egészen addig, amíg el nem akadtunk.
Volt néhány üres óránk, a hólánc már rég felkerült, de az előttünk nem látható akadályok miatt álltunk és nem haladtunk hanem álltunk. Nincs is ezzel baj, a szendvicsek legalább fogytak, csak az a fránya pisilnikell érzés nem akart múlni. A fiúk leugráltak a buszról, könnyen voltak, de én és még pár csaj egyre feszültebbek lettünk.
Mit tesz ilyenkor a jó túravezető? Megpöcögteti a mikrofont, és szépen kéri a társaságot türelemre, fegyelemre, stb. Magyarán arra, hogy nyugi, ne nyafogjatok, nem tehetünk erről.
És tényleg nem.

Reggel valamikor aztán elmentek a tűzoltók, mentők, rendőrök, és  a mi buszunk is tovább indulhatott, immár világos nappal, csodás teret adva a szemünknek. Szebbnél szebb hegyeket láttunk, hófehér lepellel borítva. Hajtűbbnél hajtűbb kanyarokban forogtunk, a gyomrom nem, de szemem élvezte a kirándulást.


Késve érkeztünk, így a napi síelés két órára csökkent, a társaság másik része hótalpas túrára ment.
Megvettük a háromórás jegyet, és bemelegítő csúszásokra indultunk Zoncolan pályáira. (http://sielok.hu/siterep/ravascletto/)
Látni nem sokat láttunk a hóesésben, így legalább nem tudtam, hogy milyen a pálya, csak az orromig láttam el. Azért a nap mégis pozitívba hajlott, friss levegő, friss hó, friss ismerősök. Tetszett.


Este éhesen és fáradtan érkeztünk meg magyar szállodánkba, ahol fürdés, smink, meg hajmosás után a vacsorából már nem maradt köret és desszert.
Nem baj, legalább fogyok végre, sok sport, kevés kaja. Úgyis ez volt a cél.
Viszont volt meleg szoba, forró víz, és ronda pokróc.
Én a lányommal aludtam egy szobába, bár hangoztattam, hogy cserélnék fiatal kockás hasú szobatársra, nem történt változás. :-)

A szűkös vacsora után bőséges hazai pálinkát fogyasztottunk, és az éjszakai alváskimaradás miatt ezúttal az ismerkedési estet átaludtam.
No de másnap.

Másnap reggel finom és bőséges reggeli után bőséges buszozás következett, két és fél óra szerpentineken át. A sofőrök toppon voltak, a gyomrom toppon kívül, de a látvány lenyűgözött, csodás tájakon buszoztunk.

Ma már egy egész délután rendelkezésre állt a síhez 5 Torri sípályáin. Ennél szebb helyen még talán nem is jártam. (http://cortina.dolomiti.org/index.cfm/Skiing/ski-area-lagazuoi-torri-eng/) A félnapos jegy megvásárlásához a hüttében ütöttük agyon az időt.

A síelés ma sem volt felhőtlen, bár a nap ragyogott, a sípálya nehéznek bizonyult. Bucka, bucka hátán, a gyerek nyafogott, én meg nem volt kinek nyafogjak.
Hazafelé hosszú buszozás, bennem boldog elégedettség, ma sem estem el. Igaz, a sítudásom tavaly óta nem fejlődött semmit. A társaság viszont kezdett ismerős lenni, a poénok már röpködtek a buszban, vacsorára tophangulatba kerültem.

Mivel későn értünk a szállásra, a szigorú túravezetők hallani sem akartak fürdésről, így kénytelen voltam a sisakban leizzadt hajammal részt venni a közös vacsorán. Büdösen, smink nélkül, letört körömmel. :-)
Azért a világ vége nem jött el, a vacsora bőséges volt, mindenkinek jutott minden, és megint előkerült valami otthoni pálinka a többiektől, ami mellett egy újabb ismerkedési est következett.
Jó hangulatból nem volt hiány, a hajam kitérdekelt, nevetni viszont annál többször köllött. :-)

És eljött a harmadik nap. Az én napom. Ravascletto sípályáin már nyitás után hasítottunk. Szereztem magam mellé egy ifjút, akinek aztán egész nap tudtam nyafogni. (Kösz Szabi) Azért a síelés is jól ment, bár a fények meglehetősen furcsák voltak. Hol láttunk, hol nem. Alul igen, középen nem, a csúcson megint. Izgalmas nap volt, jól besíeltük az egész rendszert.
Mindeközben csemetém térdfájásra hivatkozva a hüttében egy grappa mellett múlatta az időt. :-)
Remek nap volt, siettünk haza vacsorázni.

A vacsora finom volt, egyre bőségesebb is, bár engem ez nem motivált. Annál inkább az, hogy a sisakomra sikerült párduc fülecskéket és farkincát vásárolnom. Holnap már ezzel hívom fel magamra a figyelmet a pályákon.  Mondjuk könnyebb, mint a sítudásommal. :-)

Vacsora után ismét ismerkedési est. Ebben az a jó, hogy mindig vannak újak, akikkel még nem sikerült találkozni, beszélgetni, így a bemutatkozás ismét jó hangulatban telt. No és persze pálinkák mellett.
Az egész utazás egyébként vidám hangulatú volt, a túravezetők keresték a túrázók kedvét, volt akiét megtalálták, és persze volt akiét nem. A miénk megvolt. :-)


Azért a kritikát is ideírom, aztán lehet kommentelni ki ért egyet, és ki kettőt. :-)

Szerintem a szervezés nagyjából rendben volt, a változás főleg az időjárásnak és előre nem látható dolgoknak köszönhető. (Pl. havazás, baleset) Engem ez egyáltalán nem zavart, én a jó hangulatért és dumálni mentem. :-) Na meg hogy lássam a Dolomitokat, azok pedig ott voltak a helyükön. 

Azt viszont nehezményezem, hogy kedvezményes bérletre egyáltalán nem volt lehetőség, igaz, az időjárási csere miatt. Így aki síelt, ráadásul a flancos Costa Faloria pályáin is, (http://cortina.dolomiti.org/index.cfm/Skiing/Ski-Area-Faloria-Cristallo-Mietres-eng/)  annak mélyebben kellett a zsebébe nyúlnia. De ez sem akkor probléma, hogy a kedvemet elrontsa.
(Na még rímel is)
Ez egy nagyon flancos síző hely, 50 EUR napi belépővel, de a pályák rendkívül szépen karbantartottak, a teraszokon milliomosokkal is találkozhatunk. A környezet tehát csodaszép.

A túravezetőknek viszont ejnye ejnye, hogy nem tudták pontosan, milyen pályák vannak ott, ahol a buszról lepakoltak minket. Nem lett volna baj, ha kék pályákat is találunk. Ez különösen az utolsó napra volt igaz.
Persze feltétezték, hogy aki ide jelentkezik, az tud rendesen síelni. Ne feltételezzék! :-)
 De még ez sem probléma, mert ugyan nehéz piros-fekete pályák voltak, viszont mire leküzdöttem magam a csúcsról, ott várt az élő zenekar.
Fantasztikusan jó hangulat volt, síléccel a lábamon még sosem táncoltam. Főleg nem professzorral. :-)

Nap végén némi hütte, kávé, iszi, szokásos dolgok, átöltözés a buszon, aztán irány Cortina di Ampezzo, a bundás milliomosok városa. Földig érő bundákban járnak még a férfiak is.
Itt a két szabad óra helyett ötöt is el tudtam volna tölteni, az összes pénzemet, és még azon túl is tudtam volna költeni.
Hú de szép dolgok voltak a kirakatokban, szebbnél szebb ruhák, pulcsik, csizmák, ecetera.
És mégis. Csak sajtot kolbászt tésztát meg grappát vásároltam. Limoncellót, és bombardinót. Nehogymá ne vigyünk haza olaszból helyi gasztronómiát. :-)

Nagyon tetszett a hangulatos kis város, körben a hegyekkel, szép fényekkel flancosra kivilágítva minden.
Nagy sokára Ágival és Anettel végül találtunk egy működő pizzériát, és befaltuk az igazi finom friss olasz vacsoránkat. Cortinában ugyanis este fél hétkor nyitnak az éttermek.

Gondolom a gazdagéknál délig van alvás, akkor villásreggeli, utána smink, fodrász, körömreszelés, táska, bunda, napszemüveg, egy kis kiruccanás a hegyekbe, így az ebéd belecsúszik az estébe, aztán hajnalig buli van.

Nos, nekünk is hajnalig tartott a buli, fél ötre értünk Székesfehérvárra.
Hazafelé nem volt akadály, a sofőrök remekül teljesítettek, a nép álmos volt, Zsolti és Roland a két túravezető puszi nélkül búcsúzott az esőben tőlünk.



Jó kis kiruccanás volt, köszönet mindenkinek a jó társaságért, remek hangulatért. Innen is üdvözlök mindenkit, és remélem jó olvasóim lesztek.


Aki kedvet kapott, hogy a Rolitúrával utazzon, itt nézheti meg a programjaikat:
http://www.rolitura.hu/

Egy biztos, egyedülállók vagy egyedül utazók is nyugodtan menjenek, nem maradnak barátok és segítő kezek nélkül.





2016. február 15., hétfő

A batáta új élete nálunk

Batátából még sosem készítettem semmit. Most egy nagyon egyszerű, izgalmas ízvilágú ételt készítettem belőle, a good food magazin egyik receptjéből kreálva.

Hozzávalók: 1 db nagyobb édes burgonya, 3 kisebb csicsóka, 2 közepes sima burgonya, 1 doboz kukorica, 1-2 csilipaprika, só bors, és olívaolaj.


Elkészítés: a háromféle burgonyát kockára vágom, és fél doboz kukoricával, és annak levével együtt felteszem főni. Megsózom. 15 perc alatt megfő, addig a maradék kukoricát, és a felszeletelt csilipaprikákat olajon megpirítom. Addig kell pirítani, amíg a kukorica szemek megbarnulnak egy kicsit.

Ha megfőttek a burgonyák, leöntöm a főzővizet, utána sózom, megborsozom, és villával pépesre összetöröm. Hozzá keverem a csilis kukoricát, és kész. Remek íze van, egyszerre édeskés és csípős, nagyon különleges, és finom. Köretként is, de önálló vacsoraként is megállja a helyét.
Sajnos a kész ételről lemaradt a fotó, megettük mire eszembe jutott. :-)
De kinézetre mint egy moslék, de azzal nem kell törődni. NAGYON FINOM ÉS KÜLÖNLEGES!!

Mivel két db édes burgonyát vásároltam, a másikat így készítettem el: felvágtam hasábokra mint a hasábburgonyának valót. Tepsibe, sütőpapírra tettem, meglocsoltam egy kis olívaolajjal, és puhára ropogósra sütöttem. Kb. 20 perc alatt kész, omlós, édes, gyorsan elcsipegettük "desszert" gyanánt.

2016. február 13., szombat

Egyiptom itthon

Még jó, hogy múlt hét végén jó idő volt, mert ma ugyan nem lehet barangolni az esőtől. Múlt hét végi kirándulásaim egyike ehhez a remek kőpiramishoz vezetett. Nem tudtam, hogy a régi kicsit felújították, így magam is meglepődtem, amikor az egyik kedves helyemen, az Iszkaszentgyörgyi kastély parkjában sétálva rátaláltam.

A kastélyról már írtam, sőt a kastélyt körülvevő Kastélybirtok tanösvényről is. Remek kirándulóhely, több látványossággal. Most egy fotós-kutyás túrát tettem, a parkolóból indulva.
Elsőként a régi kőhidakat érintve sétáltam a gyalogösvényen, romantikus, mohás kövek mentén.


A vizesárok ugyan üres, de a sétaúton remek sár van, akit érdekel, még egy darabig bizonyára megtalálja.

Borostyán fut a parkban a földön mindenütt, s bár a fákat meggyötri, látványnak nem utolsó.


Ha figyelünk, kis gombákat is láthatunk, mohát, zuzmót, szép örökzöldeket.

Kár, hogy nincs pénz és tehetség ezt a szép kastélyparkot rendbe tenni, nagyon látványos lenne, bár így buja formájában is tetszetős. Még láthatóak a régen kialakított sétautak, buxusok, bokrok, sajnos a gondozás hiánya azért meglátszik rajtuk.

Ha letérünk a piros jelzésről balra, pont szembe találjuk magunkat a piramissal. A Verga Zrt. remek kirándulóhelyet épített, padokkal, asztalokkal, fedett résszel, főzőhellyel. Szuper jól néz ki, a tetőről szép a kilátás, és itt már sziklás a talaj, nem sáros.


A piramist gróf Pappenheim Szigfrid emeltette a Piramita hegyre anno, most a nagyobb felújított változatán csak a Verga Zrt. érdemtáblája szerepel. Öngyilkos lett a gróf rokona, itt lőtte le magát. Sajnos rangon alul  volt szerelmes. Szerintem cselédlányba, vagy férjes asszonyba. (a történetről az interneten itt olvashattok egy kis pletykát: http://www.borsonline.hu/20140523_rokona_emlekere_emelt_piramist_szigfrid


A fedett helyre kiülhetünk enni, pihenni, de több pad és asztal szolgálja a kirándulókat.


A piramistól nem messze van a kilátó, mely nem túl magas, a lépcsője jó széles és kellemes rajta a lépés. Fentről körpanoráma tárul elénk.

Szép fenyveseket, az alattunk elterülő falut, Kisiszkát, és még Székesfehérvárt is láthatjuk. Szemben pedig a Vértes hegyvonulata szürkéllik.

Ha még tovább megyünk, egy útjelző táblát láthatunk a prérin, a panoráma itt is csodás, bár a szél éppen a fejemet készült letépni.

A kutya vad őrült módon rohangált, a szél tépett, de én csak bámultam a rettentően kék eget, a zöld fenyőket, a szürke füves pampát. Csodás a kilátás a Bakonyra körbe.


Innen Iszkaszentgyörgy fölötti bányát, és Kincsesbánya elejét láthatjuk, szőlőkkel, pincékkel együtt.
No és persze őzeket is, ha figyelmesek vagyunk, meg nyulat, mely fülét hátracsapva menekült. 


Leérkezve a dombról a kastély másik oldalának kerítését látjuk, borostyánnal bőven benőve. A romok romantikusak. Hajrá Valentin nap, ide is lehet kirándulni a kedvessel.

Jó kis túra volt, táv kb. 5 km, szint kb. 150 m 3 a kilátó. :-)
Iszkaszentgyörgy, Kastélypark, jó hogy itt vagy a közelben.





2016. február 12., péntek

Tata - Esterházy nyári lak - Mese a luxusról

Tatán még mindig találok felfedezni valót, így az elmúlt hétvégén a megismételt Tatai kirándulásomon megnéztem a frissen felújított Esterházy Kis-kastélyt a Cseke tó partján lévő angolparkban.
A belépőjegy megváltása mellé kérésünkre magas szintű idegenvezetést is kaptunk.


Uniós projekt kapcsán szépült, újult kastélyt Grossmann József építette 1784-ben. Építése a grófi család nyári kikapcsolódásához vált szükségessé. Az Öreg tó partján épült Esterházy kastélytól távolabb, kissé lazább, kötetlenebb lehetett az élet. Nem kellett elvárásoknak megfelelni, és ha netán séta közben rosszabbra fordult az idő, vagy megéheztek, be lehetett húzódni a "kéjlakba". Ez nem azt jelenti amit szó szerint gondolunk. De a lazítás, a gondtalanság, egy pohár jó ital belefért.

A kastély első részénél lévő lépcső, a tó hullámait idézi, mikor egy kavicsot dobunk a vízbe, koncentrációs körök keletkeznek. Hangulatos, a ma emberét is megfogja.


Sok fotót nem tudtam készíteni, a múzeum kérésére, csak kedvcsinálónak néhányat, mivel még nem készült el a prospektus, az igazi turisztikai információ. De így is látható a kastély enteriőr, a hangulat, melyben a grófi család élt. A földszinti nagyteremben herendi kiállítás van állandó jelleggel, csodás darabjait érdemes aprólékosan megnézni. A finom étel mindenben jólesik, de ilyen fényűző porcelán tányérokból még elegánsabb, és a szemnek is gyönyörködtető az étkezés.

A herendi porcelánt felvették a világ 100 legjobb luxusterméke közé, így méltán  büszkélkedhetünk, hogy ott vagyunk a Rolls-royce és a Chanel parfümök mellett. És hogy mi is a luxus fogalma?
A luxustermék különleges igényeket kielégítő termék, melyek sokkal drágábbak, általában kézzel, vagy nagyon fejlett technikával gyártott cikkek. Nem átlagos igények kielégítésére szolgál (nekem nagyon bejönne) és a használhatóság mellett komoly szerepet kap a tartósság, és presztízshatás. Jellemzőjük a magas ár és nagyon magas minőség, tartósság.
A herendi porcelán története összefügg Tatával, ezért is az állandó kiállítás.
Az érdekes történetet itt olvashatjátok:
http://www.tata.hu/13155/egymas_mellett_egyenlo_minosegben_es_rangban

A kastély földszintjén helyet kapott még a korabeli stílusban berendezett hölgyek és urak szobája, a hölgyeknél csipkés herendivel, az uraknál pipa-tóriummal, a kor szokásainak megfelelően.
Az emeleten interaktív kiállítás látható az európai kertekről, nagyon érdekes, az ember nyomkodja a gombokat, mint a gyerekek. :-)

A kertek mellett a fényűző arisztokrata életről, színházról, lovaglásról olvashatunk, és remek vetítést láthatunk az angolparkról, mely minden évszakban lenyűgöző.
A kastély melletti "barlangban" hűtötték az étkeket és italokat, a szintén felújított pálmaházban pedig a délszaki növényeket teleltették.
A pálmaház jelenleg rendezvényteremként funkcionál.

Az Esterházy család életéről és Tatához való kapcsolódásáról bővebben olvashattok a Szép Magyarország cikkében itt:
http://www.szepmagyarorszag.hu/magyar/oldalak/tata_oregto_fellner_eszterhazy_barokk_kastely/
A kastélyról (belépő árak, nyitva tartás, egyebek) még többet itt:
http://www.tata.hu/4811/kiskastely


A kastély megtekintése után a Pálmaház mellett kisétáltunk a parkból. Belesétáltunk a szemben lévő cukrászdába, ahol ilyen finom marcipántortákat, és hasonló ínyencségeket lehet kapni. Ne hagyjuk ki.
http://bartakavehaz.hu/

A tavasz hírnökei már jelentkeznek a parkokban. Visszavonhatatlanul itt van, kirándulásra fel, ne üljetek otthon, vár a természet. Az erdő vasárnap is nyitva, Tatán, és bárhol másutt.

A Cseke tóban fürdenek a kacsák, a park útjai sétára csábítanak, a kastély egy letűnt idő romantikájával vár. Úgyis Valentin nap közeleg, sétáljatok kiránduljatok giccses szívecskék nélkül, kékben zöldben a természet színeiben, így is rózsaszín lesz a világ, mert csodaszép.

Hú, ez nagyon lájvosra sikerült mondat. :-) A lényeg, kiránduljatok, ha esik, ha fúj.