2016. február 11., csütörtök

Mit eszünk ma? Csicsókás karalábéleves, csípős orichette tésztával

Gyermekkoromban utáltam a karalábélevest. A világból ki lehetett vele kergetni. Ez az érzés kollégista koromban sem változott meg, a mosogatólészerű levest undorral nézegettem. Sok év telt el mire újra felfedeztem magamnak, és rájöttem, hogy jól is el lehet készíteni. Ezúttal egy csicsókával gazdagított változatát főztem meg.
Hozzávalók: 1 karalábé, 1 csokor petrezselyem, 1 fél zeller, 2 sárgarépa, 1 zöldség (ha van, nekem most kimaradt) 3 db csicsóka, só, a rántáshoz pici olaj, 1 teáskanál liszt, 1 mokkáskanálnyi pirospaprika.
A galuskához: 1 tojás, só, búzadara
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítom, felkockázom, felteszem bő vízben főni. Megsózom. Amikor majdnem puha, (nem várom meg hogy szétfőjön) rántást készítek egy bő evőkanál olajra teszem a pici lisztet, pár percig pirítom kis lángon, majd belekeverem a pirospaprikát, azzal már leveszem a tűzről. Gyorsan megég, és keserű lesz, ezért nem pirítom vele. Felengedem hideg vízzel, és belekeverem a levesbe. Amíg felforr, összeaprítom a petrezselymet, és a leves tetejére szórom.
A galuskához megmosom a tojást, felütöm egy kis tálba, összekeverem villával, sózom, és amennyi búzadarát felvesz, annyit keverek hozzá. Ne legyen túl kemény, de lágy sem. Közepes állagú kell.
A darát rögtön villával beleszaggatom a forró levesbe. Még egyszer hagyom felforrni és kész.

A leves annyira más mint a sima karalábé, hogy édesebb lesz a csicsókától. Lesz egy érdekes, édeskés íze, és mivel a csicsóka puhább is, a szánkban szinte omlik.

A fotók pocsékok, mert nem volt türelmem várni a fotózással, és még gőzölgött a leves.

A tészta: oricette tésztát vettem a tesco-ban, nagyon jó minőségű, jó fajta, ízletes. 6 percig kell mindössze főzni. Főzés a szokásos módon forró sós vízben. Én mindig teszek egy pici olajat is, a férjem szerint felesleges. :-)

Hozzávalók: egy csomag tészta, só, bors, sajtkockák, kb. 10 dkg, (nekem trappista volt, és edámi) 1-2 csili (elhagyható) 2 dl tejszín (én laktózmentes főzőtejszínt használok, remekül bevált) olaj, pici parmezán.

Amíg a tészta vize felforr, elkészítem a szószt. Csilipaprikát aprítok fel, (1-2 db) egy nagyobb serpenyőben olajon átpirítom. Belekockázom a hűtőben fellelhető maradék sajtokat, borsozom, és ahogy megolvadnak, tejszínnel felöntöm.

Kifőzöm a tésztát, nem öblítem le hideg vízzel (az az idő elmúlt, amikor így kellett tenni) hanem egyből a csilis-sajtos szószba borítom a tésztát. Jól összekeverem, tálaláskor parmezán sajtot reszelek rá. (Ez drága, de nagyon sokáig elég, mindig van otthon)

Jó étvágyat, próbáljátok ki, írjatok hogy sikerült. Örülnék fotóknak is és ha megosztanátok a főzési tapasztalatokat.  






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése