2016. március 24., csütörtök

Mátraverebély - Galyatető a kéken

Mátraverebély, vasárnap reggel 7 óra. A kegyhely templomához indulok, benyitok a nagy ajtón, félhomály, csend, leülök a hátsó padba. Szememet érthetetlen módon elfutja a könny. Mégis van a helynek valamiféle megfoghatatlan vonzása? Nem tudom létezik -e odafönt az Isten, de itt, közel érzem magamhoz. Jó érzés, vagyis inkább félelmetes.

Hamarosan kispapok érkeznek, először egy, majd még egy, és egy idősebb. Reggeli zsolozsma. A szöveget nem is hallom pontosan, csak az egyforma búgást, zsongást, ami megnyugtat, és kellemes. Még néhány percig maradok, aztán indulni kell. Vár a mai etap, 27 km körüli táv, 1000-nél több szinttel.
Reggeli után hamarosan el is indulunk, még váltunk pár szót más kék túrázókkal, és biztosítanak róla, hogy errefelé is nagy lesz a sár.

Elindulunk az erdőből, varázslatosan szép hely ez, de mi megint fölfelé megyünk, és a nagy zsák bizony visszaránt az ábrándozásból. Süt a nap, jó időnek nézünk elébe, talán az ima mégsem hiábavaló.
http://szentkut.hu/

Az út mentén millió piros tölcsérgomba hever, csodásan néznek ki. Bár ehető,  de íztelen, így szedésre nem nagyon érdemes. Inkább díszítésre használják. Mi meg fotózásra.

Körben ibolyák nyílnak, nagyon szép látvány, panorámánk is van, igazán tetszik amit látunk.

Távolban keresi a szemem Ágasvár tetejét, a jellegzetes "ágat" de nem látom. Nehéz lesz a fölmenetel, készülök rá, neki kell durálni magunkat. De egyenlőre még előttünk van a falu, Mátraverebély.


A falu felé közeledve magányos keresztet látunk,  majd hamarosan a templom tövéhez érkezünk meg.
https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1travereb%C3%A9lyi_r%C3%B3mai_katolikus_templom

Vasárnap lévén a hívek épp misére igyekeznek, kedvesen invitálnak minket is, hogy nézzünk be gyönyörű templomukba. Szégyenlünk sáros cipővel bemenni, de benézünk. Fotózni meg végképp nem tudok, tele van a templom. Egy sóhajtás után továbbindulunk.




Már a faluban járunk, a híres Mátraverebélyi cigánysoron. Látunk néhány érdekes arcot, de nem történik semmi. Szegényes és romos házak között lépdelünk, szorítom a botomat. Belül is szorít valami, a környezet nagyon csúf, sok a szemét mindenütt. Nem leszek boldog ezen a szakaszon.


Keressük a kocsmát, ahol pecsételni tudunk, megtaláljuk, bemegyünk, és megkönnyebbülök, hogy csak vidám kissé kapatos emberekkel találkozom. Gyorsan indulunk tovább, a vasúti megállónál ismét van egy pecsét, nyomunk még egyet a biztonság kedvéért.
Aztán sár, aztán rét, aztán erdő, és csak megyünk fölfelé.

Valahogy sosem akar a hegynek vége lenni, nagyon távolinak tűnik az Ágasvári turistaház, ami a következő megállónk.
Bár a kilátás szép, a nap süt, azért a zsákom súlyán nem változtat semmit. :-) Nehéz, és vinni kell fölfelé.

Egyszer azért csak megérkezünk, zsibongó kirándulók közé nyitunk be. Levesillat, jó meleg fogad, kicsit leülünk kávézni. Gyorsan könnyebbé teszem a zsákom, kieszek belőle egy banánt. A jó nagy 20-25 dekás narancsomat három nap cipelés után végül otthon ettem meg. :-) Pedig útközben többször is ki akartam rakni, mégis cipeltem, igazi "madárlátta" narancs lett belőle.

A ház környékén sok kirándulóval, túrázóval találkozunk. Ágasvár felkapott helynek tűnik, és értem is, hiszen a környezet csodálatos. Szép hegyekről szép kilátás, az erdőben izgalmas, már-már tériszonyos ösvény, meredek sziklák, minden van, amitől a hely szép.

Megemlegetem a Múzsla túrát, ami pont itt haladt el, a környék már ismerős. a virágoknak is örülünk, és annak főleg, hogy beérünk Mátraszentistvánra.

A kocsmában Emi föltölti az ivóvízkészletét, engem meglep egy finom pogácsával, aztán küzdünk tovább az emelkedővel. A falu nem éppen egy lapos környezet. Jó meredek az út fölfelé, bár a sípálya kihalt, hó már csak foltokban van, most a kedvünkért el kezd esni.


Fölkerül a kabát, aztán lekerül rólam, az ismerős környezetben jobban haladunk. Piszkés tető vizsgálógömbjét elhagyva, ismét több emberrel találkozunk, közeleg a mai célunk, Galyatető.
És végre meglátjuk a nemrég átadott kilátót.


Megnyugszom, hogy a mai táv is rendben. Emi fölmegy szétnézni, én inkább lent maradok. Ez a kilátó a nyitott lépcsőjével nem tériszonyosoknak való. Sajnálom a kilátást. De pont elég fáradt vagyok ahhoz, hogy nem nagyon. :-)
http://epiteszforum.hu/uj-kilatas-galyateton

Szállásunk éppen a kilátó alatti "kilátó" vendégházban van. Bejelentkezünk, kérjük a félpanziós vacsoránkat. Várnunk kell, addig elfoglaljuk a szobát. Teljes csalódás. Pár négyzetméterbe zsúfolva egy ágy és egy emeletes ágy. Egy konvektor. Ennyi, még egy szék sincs. A külön nyíló zuhanyzóban nincs semmi fűtés, az elektromos nem működik, nagyon fázunk amíg fürdünk. A törülköző bár frissen mosott, cigiszaga van. Nem vagyok boldog tőle, de nem volt másutt szabad hely. Egy éjszakát kibírunk. A vacsora sem ízlett, a leves pocsék volt, a  miniszelet rántott hús krumplival azért elment. Pálinkába fojtom csalódásom, és megkóstolom a tátrateát is. Nem ízlik. Az éjszaka hideg volt, hajnalra fagyott. A szállás 7500 Ft volt félpanzióval. Nem ajánlom.
Reggel átmentem a frissen átadott Galyatető turistacentrumba kávézni. Remek a kávé, szép az épület. http://www.galyacentrum.hu/foglalas.html
Itt szívesen aludtam volna.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése