2016. augusztus 9., kedd

Ördög-árok túra ismét

Az Ördög-árok végigjárása remek programnak bizonyult hétvégén. Előzőleg Cseszneken hatalmas eső esett, így reményeim szerint bő patakvízre számíthattunk.
Indulás: fél kilenckor Csesznek, temető parkolóból. Még csak egy autó állt ott, az emberek nem szeretnek hétvégén korán kelni. A piros jelzésen indulunk, amit majd az árok végén a zöld jelzés követ, és azon a Kőárkon keresztül egy kört lehet tenni, ami 12,5 km.
Nagyon kellemes idő volt, a vár pedig messziről is szép látvány.
Minden csupa zöld volt, harsogóan friss. Jó így túrázni. A tempót is kényelmesen tartottuk, csak némi fotószünetre álltam meg.
Az út szinte egész végig erdőben vezet, így melegben is vállalhatjuk a túrát.
Van némi szintkülönbség, így kicsit szuszogós volt felfelé, ahol is keresni kellett a jelzést, mert annyira benőtte az erdőt az aljnövényzet, hogy alig látszott a fákon a felfestés.
Némi csalános is akad, érzékenyek hosszú nadrágot húzzanak.
Két idősebb turistával találkoztunk, majd egy családdal, és a végén még két családdal. Pedig jobb program mint a Balaton. Gyönyörű a természet, izgalmas a patakon átkelés, sziklán átmászás. Digitális csend van, a stresszt máshol hagyjuk, a levegőt harapni lehet. Kis testmozgás,  edzés, erőnléti és állóképesség javítás. Mi lehet ennél jobb?
Mintha őserdőben járnánk, a levegő is pont olyan nehéz és párás. Mindenütt moha, páfrány, igazi szurdokhangulat van. A patakban bőven van víz, sok helyen kell átkelni, néha vizes lesz a cipőnk, de nem bánjuk.

Élvezetes a szurdokvölgyben mászni fölfelé. Izgalmas, hamarosan elérkezünk a létrás részhez, ami nem is létra, hanem csak lábrácsok vannak a szilába fúrva, hogy a talpunkkal rá tudjunk lépni.


Hozzá acélsodrony a falban, abban tudunk kapaszkodni. Könnyebben ment mint tavaly, tehát az hogy öreg az ember, semmit nem számít. :-)


Nagyon szép ez a hely, ahogy zubog lefelé a víz, és fel kell mászni a sziklák tetejére. Természetesen a bátortalanok is jöhetnek, hiszen ki lehet kerülni, van kerülő út, hosszú lépcsősor vezet a parton fölfelé.



A hatalmas sziklákon, mint a zergék ugrálunk át. Megint érzem a végtelen szabadság érzetet. Ezt szeretem túra közben. 

Még néhányszor átkelünk a patakon, megyünk a patak mellett, megyünk a partoldalban, csúszós az út, nedves, kicsit sáros is. Nem veszélytelen azért. Oda kell figyelni, de gyerekek is vállalhatják nyugodtan a mászást.

Mindenkinek ajánlom a túrát, nagyon izgalmas látvány, és jó érzés ha teljesíti az ember.

Egészen más látványt nyújt nyáron, mint télen, vagy tavasszal. Azért jó többször jönni, mert mindig más. És nem tudom megunni.

Olyan szépek a hatalmas sziklák kétoldalt, és a sok hatalmas sziklatömb, tele mohával.

Közeledik az árok vége, elválik a zöld és piros sáv, jobbra tartunk tovább a zöldön Gézaháza felé.  Egy kis napos részen megtapasztaljuk, hogy meleg van, aztán visszatérünk az erdőbe, egyenesen át.

Az erdő után van egy pihenő hely esőbeállóval, asztalokkal, padokkal. Itt megint a zöldet kell követni, ami balra fordul, és a Kőárokba visz. Azon megyünk végig. Itt már nem lehet eltéveszteni az irányt. A Kőárok egy kiszáradt patak meder, kétoldalt magas sziklákkal. De most láthattuk, az árokban zúdul le az esővíz, és az mossa a széles medret.
Hamarosan visszaérkezünk a falu határába, ahol a vár látványa fogad.

Kék és zöld. Csodás párosítás.
Most már csak a túrán szedett vargányákra kell gondolni. :-)


A serpenyőben végezték, fokhagymás pirítóson. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése