2016. október 27., csütörtök

Szarvaskőtől - Bélapátfalváig a kéken

És eljött a harmadik nap. Hétfőn kora reggel kibuszoztunk Egerből Szarvaskőre. A buszmegállótól azonnal a kék jelzésre pattantunk, s mire felértünk a Szarvaskői vár romjaihoz, ki is melegedtünk kicsit.
Hideg volt a reggel, de már sütött a nap. És láss csodát....



Ilyen fotók készültek. Csak néztük a tájat, a köd és pára úszott alattunk, a nap sütött fölöttünk. A szemközti hegy kilátója éppen kilátszott. És így tovább, vándorolt a pára, eszméletlenül szép volt. Szinte földöntúli. Ki gondol ilyenkor gondra bajra. A természet csodálatosan szép.

Azért a várrom fölötti rész még mindig húzó volt, csak mentünk mentünk fölfelé. Egy sziklagerincen vezet az út, majdhogynem tériszonyos. De gyönyörű, főleg ilyen reggelen.

Tényleg nem győztünk fotózni, a látvány percről percre változott. Már láttuk a többi hegyet is, és a pára lecsúszott a völgybe.

Szarvaskő nagyon szép hely, bár pici falu, a környezetében rendkívül szép turistautak találhatóak. Persze a gatyát föl kell kötni, mert elég sok a szuszogós fölfelé menet.

Végül felértünk a tetőre, szép erdőkben vándoroltunk, a jelzés mindenütt pontos, jól látható. Egyre mélyebben hatoltunk be a sűrűbe, és saját gondolatainkba, saját fájdalmainkba. De talán a Jóisten lenéz ilyenkor, és könnyeinket egy csodálatos hófehér erdei kápolnával törölte el.
A Gilitka kápolna a Gilitka patak völgyében található, története egy táblán fel van tüntetve a kápolna mellett. Padok, asztalok is vannak, így egy gyors reggeli nekünk is jólesett. A kiadós előző napi vacsorából maradt hidegen is remek rántott borjúkaraj mellé almát ettünk.



A kápolnához  Szent Anna napján, búcsúkor, sok zarándok érkezik.
http://www.belapatfalva.hu/index.php/latnivalok/gilitka-kapolna.html

Kék jelzésből nem volt hiány. Bár szerintem némely tábla tök fölösleges információt tartalmaz, azért még mindig jobb, ha van, mintha nincs.


A mai rövid szakaszon több helyen is találkoztunk padokkal, asztallal, pl. egy szép erdei tisztáson.


Már vártuk a pecsételőhelyet a Telekessy vendégháznál. Honlapja itt olvasható: http://www.telekessy.hu/
A pecsét a lépcsősor közepénél található egy fán. De szerintem a lépcső elhanyagolt állapotából ítélve a ház nem úgy néz ki, ahogy ezen a honlapon. Szerintem lerobbant, nem karbantartott, legalábbis a környéke elhanyagolt.




A  ház a lépcsőről nézve.....


Pecsételés után ismét emelkedő következett, és ilyen épületek mellett mentünk el.

Mint a régi orosz laktanyák. Szellemházak. Nem tudom mik voltak ezek az épületek, semmiféle iránymutatást nem találtam. Ha tudja valaki milyen épületek voltak itt, kérem írja meg kommentben vagy e-mail címemre: jakab.erzsebet0@gmail.com


Hamarosan a Bél-kő sziklái alatt gyalogoltunk, a mai penzum nem sokkal több 10 km-nél. Vidámak és boldogok voltunk, annyira csodás a táj, no és persze vége a hegymenetnek is mára.


Megérkeztünk a Bélapátfalvai templomhoz, körbejártuk, friss vizet vettünk a forrásból, és lekocogtunk a faluba.
 http://belapatfalvaiapatsag.hu/


Aki még nem látta a templomot, ki ne hagyja, csodálatos szépségű Ciszterci Apátság már az 1200-as években is állt. Szerencsére már többször is láttuk, mert most nem volt nyitva.
Blogomban is írtam már róla, itt:
https://bakancsesfakanal.blogspot.hu/2012/10/belapatfalva-temploma.html

Lassan leérkeztünk a faluba, megkerestük a vasúti megállónál lévő pecsétet, megnéztük, hogy merre fogjuk utunkat legközelebb folytatni, aztán a helyi kocsmában melegedtünk kávé és tea mellett a busz indulásáig.
A szálláson megengedték, hogy dél körül még visszamenjünk fürdeni, pakolni, így kényelmes kis hátizsákkal tudtunk túrázni, és tisztán, kulturáltan utazni haza.
Még egyszer a remek szálláshelyünk:

Csodálatos kéktúrás nap volt. Távolság 11 km körül, szint csupán 300 körüli, de tartalmas, látnivalókban gazdag szakasz.

A kék túrából 860,4 km-em van meg idáig. Szurkoljatok, hogy jövőre be tudjam fejezni. 

 



2016. október 17., hétfő

Siroktól - Szarvaskőig kéktúra

Második kéktúrás napunkon nem kellett korán kelni, nem kellett sok cuccot cipelni, csak felszállni a Sirokra vivő buszra, és elindulni a faluban a kék jelzésen.
No de az nem úgy ám. A tegnapi megerőltetés jelzett, a térdem piszkosul fájni kezdett. Megijedtem, mi lesz így, tán le kell mondanom  a túráról, mennyi szervezés, logisztika, stb. és hát az idő is remek.
Aztán a fájdalomcsillapító hatott. Ez itt a reklám helye. Térdfájásra voltaren tabletta. Pici rózsaszínű, szív alakú. A gyógyszer hatott, annyira, hogy egy óra múlva már el is felejtettem hogy valaha fájt a térdem.
Ilyen izgalmak közt baktattunk fölfelé az aszfaltos úton a Siroki várhoz. Nem mentünk be, még nyitva sem volt, meg láttuk is már.
 http://www.sirokivar.hu/
A romok tegnap voltak igazán szépek, messziről a hegyekről.
Annál szebbek voltak viszont a sziklák.

A Barát és Apáca szikla fantasztikus képződmények, gyönyörű környezetben, tériszonyos kilátással.
A siroki-vár nyeregtől ÉK-i irányba található két magányos sziklatorony, melyek vulkáni működés során a kráterből kiszóródott riolittufából keletkeztek.





Szikrázó napsütésben gyalogoltunk, csodáltuk a kilátást, a sok zöldet alattunk. Nagyon jó napnak indult.



Még készítettünk pár fotót, köszöntünk a szembe jövő túrás fiúknak, és hátunk mögött hagytuk Sirokot.
















Erdei kanyargás következett le- fel, kissé sárosabb úton, sokáig. Aztán az ellenőrzőpont, ami mellé igazán tehettek volna padokat, asztalt, jó lett volna leülni. Így egy pici tákolmányon fogyasztottuk el ebédünket.
Az érkező kedves kéktúrázó párnak már csak a földön jutott hely. :-)




Hamarosan aszfaltos út következett, a túrázók rémálma. De én szeretem, és a táblát egy másik kedves barátnőmnek fotóztam le, akinek Bátorban van érdekeltsége. Erről már írtam, itt:
https://bakancsesfakanal.blogspot.hu/2012/10/bator.html




Most nem mentünk el Bátorig, csak a kék jelzésen egyenesen, ami végig vezetett minket az úton. Jól láthatóan! Igaz, sokáig jellegtelen kissé unalmas rész következett, végül egy kis szép kilátás. Lassan elhagytuk a Mátrát, és kóstolgattuk a Bükk szélét.




A mai napi adag Szarvaskő csodás kis falujánál ért véget.



Még egy fotó a falu templomáról, aztán bélyegzés az állomás kerítésénél.


Egy kávé és tea a helyi kocsmában, majd bebuszozás Egerbe. Jó kis nap volt. Laza, nem túl fárasztó, és szép idő.
Napi táv: 17,9 km, szint: 571 m.
Este a felfrissülés után egy másik kellemes helyen vacsoráztunk, és ittuk az egri csillagot.
http://www.galtibor.hu/gal-tibor-borok/egri-csillag-2015-15-detail.html
Az éttermet itt nézheted meg:
http://zsalyabisztro-eger.hu/

2016. október 15., szombat

Mátraházától - Sirokig a kéken



Ördögien ügyes logisztikával szombat reggel folytattam a kék túrámat, Mátraházától. Kora reggel a napsütésben gyalogoltunk fölfelé debreceni barátnőmmel a sípályán a Kékesre. Magyarország legmagasabb pontjára kéken vezet fel az út. :-)






1014 m. szuper. Gyorsan felértünk, hátamon izzadt pulcsi, fejemen még sapka, nem volt több egy foknál. Felérve a csúcsra elérzékenyülve néztem az emlékművet, mely az összes meghalt motorosnak szól.

A csúcskőnél a Gyöngyös tévé kollégái fotóztak le, és rövid riportot is készítettek velem. Még a végén sztár leszek. :-)


A kék jelzés remek volt, semmiféle kitérőt nem láttam a pecsételőhelyhez, így szépen tovább baktattunk az erdőbe, majd észleltem, hogy a pecsét kimaradt. Nem baj, majd visszajövök még máskor, szép hely.
az erdőben volt egy kis hó még, és szép nagy mohos sziklák. A Mátra szép. És kemény. Ez a kék túra legnehezebb része, és valóban megtapasztaltuk, hogy így van.


Ez ugyan egy bő 22 km-es táv, de közel 1000 m szinttel, ami azért nehéz, mert nagyon meredek hegyeken le és fel vezet az út. Igaz fantasztikus a panoráma mindkét irányban, főleg ha a gerincen gyalogol az ember.

Csodálatos a táj, mert bár fárasztó fölgyalogolni egy Sas-kőre, de a panoráma mindent megér.



A második pecsételőhely útba esett, így nem hagytuk ki. Néhány túrázóval is találkoztunk, feléledt a túrázókedv a remek időben.

Megvallom az út felénél már nagyon fárasztó volt fölfelé, többször is megálltam szuszogni, de még nehezebb volt lefelé, és a végén a térdem is fájt már.

Az erdő kezd színpompássá válni, a zöldből sárgára vált, de már a piros és bordó színek is indulnak a palettán.


Egy pados pihenőhelyen megebédeltünk, én a szokásos szalonnát, ami mindig ad egy kis plusz energiát.

Azért mégis csak 10 csúcsot másztunk meg, Kékes, Sas-kő, Disznó-kő, Kis Sas-kő, Mraznica tető, Nagy Szár hegy, aztán végig a Cserepes nyereg vulkáni peremén, majd Oroszlánvár, Szederjes tető, Cseresnyés tető, és Gazos kő. Szintek csúcsok, élmények és teljesítmények.

A folyamatos föl és le megviselt, de azért láttam, hogy sikerül világosban elérni Sirokot, a mai tervezett célt.

Viszont az is bizonyossá vált, hogy az utolsó buszt nem érjük el, ami Egerbe - a szálláshelyünkre - visz.

Így B és C tervvel is készültem fejben, mire elértük a Siroki vasúti megállóhelyet. Pecsételés után bebaktattunk a faluba, és közben kigondoltam, hogy majd a helyi kocsmában megkérdezem tudnak -e valakit, aki némi apróért bevisz minket Egerbe.
De aztán a barátnőm a saját D verziójával sikerrel stoppolt, és hamarosan egy horgász kocsijában száguldottunk Eger felé.

A szálláshoz még kellett ugyan gyalogolnunk, de már vidámak voltunk, feltöltöttük tüdőnket friss levegővel, elszállt a stressz, távolinak tűntek a gondok, csupán a gyomrom korgása jelezte, hogy van ma még dolgunk.

Szállásunk a Harmónia vendégházban volt, ahol nagy szeretettel fogadtak minket, és tényleg minden kívánságunkat teljesítették. Szuper szép modernt és tiszta hely, nagyon ajánlom másnak is.
http://apartmaneger.com/

A nap nem érhet  véget gasztronómia nélkül, így megfürödve felfrissülve elsétáltunk a vár alatti Macok bisztróba, hogy teljes legyen a napi élmény.
http://www.imolaudvarhaz.hu/macok-bisztro-borbar.html

Halat ettünk, zöldséggel, salátával, s mellé Gál Tibi Egri Csillag fehér borát. Finom volt minden, remek megkoronázása a napnak.

Kék túra info: A út ezen szakasza végig erdőben visz, a jelzések nagyon jók, térképet nem kell elővenni. (a kihagyott pecsét az én hibám, tudtam hol van, a szanatóriumnál, de nem volt kedvem visszafordulni) Mátraháza után Kékesen van élet, aztán Sirokig semmi. Innivaló bőségesen szükséges.

Folyt.köv.


2016. október 7., péntek

Pázmándi totyorgó

Szép napsütéses hétvégét ígértek a jósok október elsejére, így feltétlenül ki akartam használni egy kis túrázással. Fogtam a lányokat, és elmentünk a Pázmándi totyorgó túrára. Igaz, csak 8 km, de azért mégis.
Jó levegő, napsütés, jó társaság, séta, fő az egészség. És a kondérokban már reggel főtt a babgulyás.

Nevezés 900 Ft, ebben benne foglaltatik a gulyás, egy emléklap és egy szép kitűző. Útvonaltervet is kaptunk, meg amúgy is ismertem a területet. A falun átsétálva a malom mellett elhaladva a Zsidó hegy felé tartottunk jelzett úton.


A sziklaszurdokhoz meredek kaptató vezet fel, lehet szuszogni, de megéri. Egy régebbi bejegyzésben írtam már erről a szép helyről, itt olvashatjátok:
https://bakancsesfakanal.blogspot.hu/2014/03/sziklaszurdok-pazmandon.html



A hegyről csodás a kilátás, jól esett itt reggelizni. Ismerősök is voltak, naná, hiszen Pázmánd itt van a közelben. :-)


Annak is ajánlom, aki csak egy rövid sétát szeretne tenni, mert a Kálváriától az aszfaltos útra visszaérve, máris befejezheti a gyaloglást, és mégis csodás élményben lehet része.


Mi azonban mentünk még tovább, szőlők mentén, friss réteken, az újabb ellenőrzőponton pedig alma is várt ránk.


Ezután még egy forrás következett Pázmándi Szűz Máriával, aztán be is érkeztünk a faluba. Igazán csodás idő volt, jó kis túra, és a végén finom volt a babgulyás. 
További fotók még: