2016. október 15., szombat

Mátraházától - Sirokig a kéken



Ördögien ügyes logisztikával szombat reggel folytattam a kék túrámat, Mátraházától. Kora reggel a napsütésben gyalogoltunk fölfelé debreceni barátnőmmel a sípályán a Kékesre. Magyarország legmagasabb pontjára kéken vezet fel az út. :-)






1014 m. szuper. Gyorsan felértünk, hátamon izzadt pulcsi, fejemen még sapka, nem volt több egy foknál. Felérve a csúcsra elérzékenyülve néztem az emlékművet, mely az összes meghalt motorosnak szól.

A csúcskőnél a Gyöngyös tévé kollégái fotóztak le, és rövid riportot is készítettek velem. Még a végén sztár leszek. :-)


A kék jelzés remek volt, semmiféle kitérőt nem láttam a pecsételőhelyhez, így szépen tovább baktattunk az erdőbe, majd észleltem, hogy a pecsét kimaradt. Nem baj, majd visszajövök még máskor, szép hely.
az erdőben volt egy kis hó még, és szép nagy mohos sziklák. A Mátra szép. És kemény. Ez a kék túra legnehezebb része, és valóban megtapasztaltuk, hogy így van.


Ez ugyan egy bő 22 km-es táv, de közel 1000 m szinttel, ami azért nehéz, mert nagyon meredek hegyeken le és fel vezet az út. Igaz fantasztikus a panoráma mindkét irányban, főleg ha a gerincen gyalogol az ember.

Csodálatos a táj, mert bár fárasztó fölgyalogolni egy Sas-kőre, de a panoráma mindent megér.



A második pecsételőhely útba esett, így nem hagytuk ki. Néhány túrázóval is találkoztunk, feléledt a túrázókedv a remek időben.

Megvallom az út felénél már nagyon fárasztó volt fölfelé, többször is megálltam szuszogni, de még nehezebb volt lefelé, és a végén a térdem is fájt már.

Az erdő kezd színpompássá válni, a zöldből sárgára vált, de már a piros és bordó színek is indulnak a palettán.


Egy pados pihenőhelyen megebédeltünk, én a szokásos szalonnát, ami mindig ad egy kis plusz energiát.

Azért mégis csak 10 csúcsot másztunk meg, Kékes, Sas-kő, Disznó-kő, Kis Sas-kő, Mraznica tető, Nagy Szár hegy, aztán végig a Cserepes nyereg vulkáni peremén, majd Oroszlánvár, Szederjes tető, Cseresnyés tető, és Gazos kő. Szintek csúcsok, élmények és teljesítmények.

A folyamatos föl és le megviselt, de azért láttam, hogy sikerül világosban elérni Sirokot, a mai tervezett célt.

Viszont az is bizonyossá vált, hogy az utolsó buszt nem érjük el, ami Egerbe - a szálláshelyünkre - visz.

Így B és C tervvel is készültem fejben, mire elértük a Siroki vasúti megállóhelyet. Pecsételés után bebaktattunk a faluba, és közben kigondoltam, hogy majd a helyi kocsmában megkérdezem tudnak -e valakit, aki némi apróért bevisz minket Egerbe.
De aztán a barátnőm a saját D verziójával sikerrel stoppolt, és hamarosan egy horgász kocsijában száguldottunk Eger felé.

A szálláshoz még kellett ugyan gyalogolnunk, de már vidámak voltunk, feltöltöttük tüdőnket friss levegővel, elszállt a stressz, távolinak tűntek a gondok, csupán a gyomrom korgása jelezte, hogy van ma még dolgunk.

Szállásunk a Harmónia vendégházban volt, ahol nagy szeretettel fogadtak minket, és tényleg minden kívánságunkat teljesítették. Szuper szép modernt és tiszta hely, nagyon ajánlom másnak is.
http://apartmaneger.com/

A nap nem érhet  véget gasztronómia nélkül, így megfürödve felfrissülve elsétáltunk a vár alatti Macok bisztróba, hogy teljes legyen a napi élmény.
http://www.imolaudvarhaz.hu/macok-bisztro-borbar.html

Halat ettünk, zöldséggel, salátával, s mellé Gál Tibi Egri Csillag fehér borát. Finom volt minden, remek megkoronázása a napnak.

Kék túra info: A út ezen szakasza végig erdőben visz, a jelzések nagyon jók, térképet nem kell elővenni. (a kihagyott pecsét az én hibám, tudtam hol van, a szanatóriumnál, de nem volt kedvem visszafordulni) Mátraháza után Kékesen van élet, aztán Sirokig semmi. Innivaló bőségesen szükséges.

Folyt.köv.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése