2017. február 7., kedd

Porto Balaton és Jókai

Családi kirándulás keretében Balatonfüreden jártunk. Amíg van egy kis jég a Balatonon, fotózkodni, nézni a csillogó jeget, kóstolgatni a kultúrát, és kóstolgatni egy parti étteremben.
 Előbb értünk ide mint a napsütés, a víz még szinte ködben úszott, a fények fokozatosan törtek át. Nagyon klassz a tó befagyva, még így is, hogy elkezdődött az olvadás.
A kacsák is élvezték, és nagyon sokan sétáltak, fotóztak, néhány jégvitorlást is láttunk.
 A séta után a Jókai villát néztük meg ismét, előzetesen már jártam itt 2014-ben. A helyzet azóta semmit nem változott, de az árak igen. Meg mondjuk ez a macska nem volt itt:


A múzeumbelépő 900 helyett most 1300 Ft, igaz a városi múzeumba is be lehet menni a jeggyel. Kombináltan  végül is megéri. De ilyenkor amúgy sem foglalkozom az árakkal, mert elrontaná az élvezetet. Inkább végignéztük a villát, melynek korhű berendezése, Jókai kedvenc tárgyai árasztják a reformkor hangulatát.

Újra rám tört az Aranyember érzés, Jókai alakjai, Jókai személyisége, a napirendje, és az életstílusa. Kertészkedés, hajókázás, főzés, evés, egy kis csevej, olvasás, írás, nekem nagyon tetsző dolgok. A művészet és kultúra egyesülése a gasztronómiával.
Ahogy előzőleg is megírtam, a reformkor emberei rájöttek, szeretnek élni. Ehhez képes a ma embere szerintem kicsit savanykás. A pénzen kívül szinte semminek nem örülnek. Pedig az élet akkor sem volt könnyebb.
https://bakancsesfakanal.blogspot.hu/2012/09/balatonfured-ujratoltve.html 
 

Na vissza Jókaihoz, és a villához, melyben Laborfalvy Rózával tengette életét. Úgy látszik a hét év korkülönbség a hölgy javára jó ómen egy házassághoz, mert a miénk is működik. :-)


Azt hiszem az ízlésem sem változott sokat, szinte ugyanazokat a fotókat készítettem önkéntelenül.

A múzeum nagyon tetszett most is, a múzeumos hölgyek már nem annyira. Valahogy irritál, hogy hárman is ültek a bejáratnál, vendég rajtunk kívül egy úr volt, de senki nem jött "mesélni" pedig az az igazi, ha néhány történetet átadva még jobban megszeretjük amit látunk. Egy kis aktivitást hiányoltam. Na ez is jellemző a mai emberre. Hát nem érdekli őket hogy tetszett -e amit láttunk? Nincs semmi amit hozzá tudnának tenni? Egy jó szakértő ajánlja a kiállítást, mesél, invitál, elemez, hiszen tetszik neki amit csinál, szereti ahol dolgozik, és ez plusz élményt ad.

A mosdó sem változott semmit, a dohos szag még mindig megvan. Egyik hölgynek sem jutott eszébe hogy lemenjen ablakot nyitni.

De nem akarom senki kedvét elvenni, mert ezek a ma emberének kritikái, a múzeum maga remek szórakozás, élvezetes minden helység, minden leírás.


Ismét lesétáltunk a partra, a sétány eleje fel van túrva, valami hatalmas szálloda épül, mert nagyon mély gödröt ástak hozzá. A parkolás a múzeum utcájában lévő parkolóban ingyenes, a múzeum téli szezonban csak péntek-szombat-vasárnap van nyitva.

Megkerestük kedves ismerősünk éttermét, a Porto Balatont, és élveztük a csodás kilátást, a finom ízeket.

Olaszos étterem, figyelmes kiszolgálással, kellemes ízekkel, balatoni árakkal. Finom olaszos hangulat, nagy ablakok Balatonra néző panoráma, kék-piros-fehér ízléses étlap.

Választásunk könnyed ebédhez egy fűszeres húsgombóc volt tésztával, napi hal salátával, ami éppen pisztráng volt, valamint tenger gyümölcsei salátával.






 De a prímet mégis a tiramisu vitte, aminél finomabban még sosem ettem. Itt nem volt hiba a kínálással, figyelemmel, semmi tolakodás, mégis pontos kiszolgálás. Látszik hogy amit csinálnak szívvel-lélekkel tetszik.


Remek a kávéjuk, kiváló a pannonhalmi ásványvíz, csak ajánlani tudom. Főleg ha nyáron terasz is üzemel, az maga a pazar élvezet a víztől néhány méterre vacsorázni. Romantikus, és hangulatos.
Az étterem télen is üzemel, péntek-szombat-vasárnap van nyitva.
http://portobalaton.hu/

Már csak egy kis fotós séta következett a tihanyi révnél, és  feltöltődve indultunk haza.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése