2017. március 24., péntek

Lepke túra

Múlt hét végére esőt jósoltak, ennek ellenére barátnőimmel megbeszéltük, hogy a tavalyi jól sikerült túrára ismét elmegyünk. És nem is esett az eső. Csak egy kis csepergés volt, de mit nekünk csajoknak, az ugyan nem tántorít el a szándéktól, hogy sportolunk.

Beneveztünk Vonyarcvashegyen a Vasútállomáson, aztán fotózkodtunk a fából faragott szurikátáknál.

A községen végiggyalogolva máris a szinteket nyomtuk, hiszen folyamatos emelkedtünk, így szépen meg is izzadtam mire elértük az első ellenőrzőpontot. De ilyen mohabundák mellett még ez is jólesik.


Kaptunk pecsétet, majd erdőben folytattuk az utat, löszös szekérúton, amíg a Büdös kúti ellenőrzőponthoz nem érkeztünk. Ott elláttak minket minden földi jóval, hagymás zsíros kenyérrel, finom teával. Számítottunk rá, én nem is hoztam reggelit. A hagyma jó. A száj büdös lesz tőle, míg beszélgetünk élvezhetjük egymás hagymaszagát. Viszont zsírégető, emésztés segítő, meg finom. :-)
Az erdőben már bújnak a medvehagymák, sokan szedtek is, szintén egészséges, de fokhagymaízű friss zöld fűszer. Gyorsan recepteket is cseréltünk egymás között, az ajánlott felhasználás hirtelenjében nálam ennyi: salátába, vajas kenyérre, krémlevesnek, berébe, vagy tócsniba, ki hogy ismeri, aztán krumplipürébe, vagy pogácsának. És még számtalan módon lehet felhasználni.

Tovább emelkedtünk, egészen a Padkűi kilátóig, ahonnan más kép tárult elém mint tavaly.

Csodás párás erdők, szürkés furcsa fények. A Balatont nem láttam, de így is tetszett. A kilátó nem tériszonyos, bár jó magas, 408 m-en vagyunk amúgy is, de klasszul be van deszkázva, és alacsony kényelmes lépcsők vannak.
http://balcsi.net/balatoni-kilatok/padko

Készítettem egy rövid videót is, de sajnos nem tudom hogyan kell ide beilleszteni. :-(
Esetleg segítene valaki? Írjatok. jakab.erzsebet0@gmail.com
A kis helyes pontőr lányról is fotóztam egyet, aki a pecsétet adta a papírunkra.



Innen már lejtő van végig, kilátás a Balatonra, és a tavasz összes hírnöke megjelent. Még Maci is. :-)


A párás Balaton látképe a szőlők között bújt elő. Még igen távolinak tűnt a cél.

A szép és rendezett házikók, nyaralók között már virágzik az aranyeső és a mandula is.

Ez persze csodálatos, nagyon jó kint lenni a természetben, jó levegőn, főleg nyíló virágokat látva.

Leértünk a főúthoz, majd tovább a Szent Mihály domb felé, odvas keltikéket fotóztam.

Még egy pici és utolsó emelkedő, aztán a szépséges félszigeten is vagyunk. Pár finom karamella dobja fel a hangulatot, amit a pecsét mellé kapunk.


Innen nagyon szép a kilátás, bár fotózni nem tudtam jól. Ez egy harmonikus hely. Kis kápolnájával, lefelé a régi sírokkal, igazán megkapó.

Sokszor voltam már itt, szép fotókat lehet készíteni. Most kis pihenés után vágytunk a célra, és a túra vége után beígért meleg fürdőre Hévízen.

Hamarosan beérkeztünk az állomásra, megkaptuk a kitűzőt, oklevelet, és örömmel nyugtáztuk, remek túra volt. Táv: 15 km, szint: 350 m. És következett a Hévízi meleg fürdőzés, szauna, termálvíz, pezsgőfürdő, remek lazítás a fáradt lábaknak. Kellemes a hasznossal. Jövőre veletek ugyanitt. 
Kösz Kata és Mariann. :-)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése