2017. április 12., szerda

Györköny Pincefalu

Egy szép tavaszi vasárnap, amikor semmi más dolgom nem akadt, elkirándultam a Györkönyi Pincefaluba.
Fogtam a kis táskámat, egy vizet, és indítottam a kisautómat. Térkép nélkül is megy, Székesfehérvárról a 63-as úton Szekszárd irányába, 75 km Nagydorog, ott pedig a falu közepén tábla, ahol balra fordultam,aztán máris a szőlők között jártam.

Jobbra balra szőlők, homokos talaj, aztán beérkeztem Györkönybe, ebbe a sváb kis faluba. Tábla és irányítás híján a szememre hagyatkoztam, és láttam merre vannak a pincék.
Meg is álltam mindjárt a nagy hordónál, lelakatoltam a járművet, és nyakamba vettem a falut.

Ámulatba estem egyből, ahogy a szép kis pincék sorakoztak. A földön margaréták virágoztak, ember sehol, csak a nap sütött, és kívántam piszkosul egy kis bort.
Így jár aki kocsival jön nem ihat, bár nem is volt hol. Sétálgattam, felfedeztem a kis táblácskákat, melyen a falu történelme bontakozott ki.
 A szőlők máshol vannak, mint a pincék, ez is milyen érdekes. A kis táblákból és mások írásaiból megtudhatjuk egykor nagyon sok jó bor készült itt, a háború előtt a harmincas években fehér borból 1200 hektoliter, sillerből pedig 8800 hektoliter volt a hordókban. A siller napjainkban reneszánszát éli.

Nagyon nagyon tetszett az egész. Még a régi kuglizó is, és a Május tér, ahol a rendezvényeket tartják. Idén állítólag augusztus 14-én lesz a falunap, nagy haccacáré és minden ami ezzel jár. 


Némelyik pince még nem, de a legtöbb már pompásan felújított, hangulatos. Azért volt egy kis élet, néhány pincénél főztek, borozgattak, egyiknél pedig szóba elegyedtem az éppen füvet nyíró gazdával.
Megmutatta a pincéjét is, megkínált borral is, igencsak bántam, hogy nem fogadhattam el.
Kíváncsi lennék a jó kadarka ízére, hiszen a Tolnai borúthoz tartozik a falu, inkább több siller borral, mint fehérrel és vörössel.

A házakat egykor lakták, a svábok a kitelepítés után kerültek ide. Még ma is Baumannok, Rohn-ok és Hahn-ok és hasonló nevű emberek lakják a falut.
Kicsit utánanéztem a neveknek, itt találhatjátok a családi nevek leírását, nagyon érdekes.
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/nemetek/mor/a_mori_nemetseg_tortenete_es_elete/pages/018_csaladi_es_utonevek.htm


A dolgos emberek képe azért lejött, hiszen látszik mindent rendben tartanak, tisztán, takarosan, pedánsan. Tetszett nekem.



A séta véget ért, vágyom vissza azóta is, jó lenne szüret körül elmenni. Vagy koncertre, vagy más programra. Mert azok is vannak. Lehet jót enni, inni, van szálláshely, és kedves emberek.
Ezzel a tervvel fölvértezve indultam haza.


 A Pincefaluról bővebbet itt:
http://www.pincefalvak.hu/pincefalu/61-gyorkony 


Vidám történeteket pedig ezen a blogon találtam Györkönyről:
http://latensiszakos.blog.hu/2011/04/26/svab_fufang_a_gyorkonyi_pincefalu

Szállást, étkezést, programot pedig itt:
http://www.bbpince.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése