2017. április 3., hétfő

Rába szurdok Ausztria

Már régóta szerettem volna bejárni a Rába szurdokot, most adódott lehetőség egy osztrák túra kapcsán, ha már úgyis ott vagyunk a közelben, ezt is tudjuk bejárni. A határtól (Bucsu) kb. 100 km-re lévő kis falucskából indultunk egy kisebb 11 km-es szurdoktúrára. Időnk és programunk ezt tette lehetővé.
Különböző helyekről lehet bejárni, hosszabb-rövidebb szakaszokat tudunk megtenni, nekünk most egy körtúra volt alkalmas.A kocsiból kiszállva máris harsogó zöld rétet láttunk, egyszerűen vonzott a természet magához. Kémia van köztünk. :-)


A kis kápolna, és a mögötte lévő "púpos" hegyek vonzottak magukhoz, és vártam a túrát, hogy a "Raabklamm"-ot, vagy legalább egy kis részét bejárhassam. Egyébként ez egy egészen hosszú szurdok, viszont vannak ennél sokkal látványosabbak is. Itt kevesebb a víz, a vízesés, kevesebb a fahíd, lánc, és egyéb szurdoktúrára jellemző nyalánkságok.

Vannak viszont csodás növények, szebbnél szebb virágok, a zúgó patak helyett nyugalmas széles medrű kavicsos víz, és hatalmas sziklafalak. Sajnos nem tudtam jókat fotózni, így a mélység és magasság nem látszik annyira. Pedig ott van, volt és lesz.

Ezek a csodás kék virágok ellepik a völgyet, mindenütt nyílnak, most érdemes kirándulni ide.

Ahogy a rétet elhagyjuk, máris sziklák között ereszkedünk lefelé, fantasztikus a látvány, mindig izgalomba jövök egy új és ígéretes túrától.

Eleinte jól járható, széles turista úton ereszkedünk egészen a vízig, amely csendesen csordogált széles medrében.
Átkelünk rajta, azért kis fahíd itt is van, hogy emelje a hangulatot.

A másik oldalról még szebben lehetett fotózni, jól látszik milyen magas sziklák között járunk.

És megint a virágok, az egész hegyoldal kékül.

Nagyon szép napos idő van, kellemes, később mikor mászni kell fölfelé még meleg is.

Piros-fehér sávos turistaúton megyünk, a jelzések jók, és számmal is jelzik őket.


A parttól egyre feljebb kerülünk, folyton emelkedik és keskenyedik az út.

Vízi-erőműhöz érkezünk, átkelünk a keskeny hídon, mely pont akkor kezd nyikorogni mikor a végére érek. De rájöttem nem a híd nyikorgott, csak a zsilip. Éppen kiengedett egy kis vizet a tározójából.

Alattunk nagyon mély lehet a víz, látszik a színéből is, de itt egyébként is hatalmasat esik a folyó.
A napos sziklapárkányokon virít az Erika nevű virág, csodás látványt nyújt mindenütt.


Régi malmok romjai mellett haladunk el, egykor több fűrészmalom is volt itt.
Ezt ki is táblázták, de bevallom nem volt kedvem a történetét bogarászni, főleg nem németül. Izgalmasabb kalandok vártak.



Az út egyre magasabban visz föl a sziklák között, és egyre keskenyebb. A zabszem a fenekemben volt, de még nem jött elő a tériszonyom. Köszönhető kedves túratársamnak, aki bátorított ahol kellett.

Szépséges sziklapárkányok mellett másztunk, volt ahol 20-30 centis út volt mellettünk. Pallók, néha kötélkorlátok segítettek a haladásban.

Alul a víz épphogy csak csordogált, mindenütt kis kavicsos szigeteket alkotott. Gondolom egy nagyobb eső után árad mindenütt.


A tetőről lefelé, majd újra fölfelé vezet az ösvény, így szuszogva gyalogoltam a gyönyörű és hatalmas mohás sziklák között. Nem sokkal, de azért találkoztunk osztrák turistákkal, így reméltem ha mégis lepottyannék, valaki rám talál. :-)

Egyébként normál veszélyességi fokozatot adnék rá, persze ha sáros, csúszós a talaj, vagy netán jeges, akkor sokkal nehezebb. Most teljesen, talán túlságosan is száraz volt a talaj.

Nem volt nehéz közlekedni, szembe jövő forgalom nem volt, bár lett volna azért olyan hely, ahol el lehet egymást kerülni.
A szurdokban friss és hűvös levegő szokott lenni, most itt inkább meleg volt, a víz messze lent alattunk csobogott. Egy-egy sziklabenyilallásban jött a hidegebb érzés, egyébként inkább meleg volt. Persze az adrenalin is nyomta belőlem kifelé a meleget. :-)



Aztán véget ért a mai kaland, gyönyörű kis falucskába érkeztünk, ápolt kertek, szép kis házak között egy fordulót tettünk, aztán réteken ereszkedtünk vissza.


Itt fehér virágok tömkelege nyílott, ez is nagyon szép volt.

Még egy kis séta a zöld réteken, aztán lassan visszaérkeztünk a kiinduló helyünkre.

Nagyon jó túra volt, köszönet a túratársnak, aki térképet nyomvonalat, irányítást navigációt intézett, nekem csak a táj szépségét kellett élvezni.

Másféle információkat is meg lehet tudni a Rába szurdokról innen:
http://kirandulo.reblog.hu/raba-szurdok---a-leghosszabb

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése