2017. március 24., péntek

Lepke túra

Múlt hét végére esőt jósoltak, ennek ellenére barátnőimmel megbeszéltük, hogy a tavalyi jól sikerült túrára ismét elmegyünk. És nem is esett az eső. Csak egy kis csepergés volt, de mit nekünk csajoknak, az ugyan nem tántorít el a szándéktól, hogy sportolunk.

Beneveztünk Vonyarcvashegyen a Vasútállomáson, aztán fotózkodtunk a fából faragott szurikátáknál.

A községen végiggyalogolva máris a szinteket nyomtuk, hiszen folyamatos emelkedtünk, így szépen meg is izzadtam mire elértük az első ellenőrzőpontot. De ilyen mohabundák mellett még ez is jólesik.


Kaptunk pecsétet, majd erdőben folytattuk az utat, löszös szekérúton, amíg a Büdös kúti ellenőrzőponthoz nem érkeztünk. Ott elláttak minket minden földi jóval, hagymás zsíros kenyérrel, finom teával. Számítottunk rá, én nem is hoztam reggelit. A hagyma jó. A száj büdös lesz tőle, míg beszélgetünk élvezhetjük egymás hagymaszagát. Viszont zsírégető, emésztés segítő, meg finom. :-)
Az erdőben már bújnak a medvehagymák, sokan szedtek is, szintén egészséges, de fokhagymaízű friss zöld fűszer. Gyorsan recepteket is cseréltünk egymás között, az ajánlott felhasználás hirtelenjében nálam ennyi: salátába, vajas kenyérre, krémlevesnek, berébe, vagy tócsniba, ki hogy ismeri, aztán krumplipürébe, vagy pogácsának. És még számtalan módon lehet felhasználni.

Tovább emelkedtünk, egészen a Padkűi kilátóig, ahonnan más kép tárult elém mint tavaly.

Csodás párás erdők, szürkés furcsa fények. A Balatont nem láttam, de így is tetszett. A kilátó nem tériszonyos, bár jó magas, 408 m-en vagyunk amúgy is, de klasszul be van deszkázva, és alacsony kényelmes lépcsők vannak.
http://balcsi.net/balatoni-kilatok/padko

Készítettem egy rövid videót is, de sajnos nem tudom hogyan kell ide beilleszteni. :-(
Esetleg segítene valaki? Írjatok. jakab.erzsebet0@gmail.com
A kis helyes pontőr lányról is fotóztam egyet, aki a pecsétet adta a papírunkra.



Innen már lejtő van végig, kilátás a Balatonra, és a tavasz összes hírnöke megjelent. Még Maci is. :-)


A párás Balaton látképe a szőlők között bújt elő. Még igen távolinak tűnt a cél.

A szép és rendezett házikók, nyaralók között már virágzik az aranyeső és a mandula is.

Ez persze csodálatos, nagyon jó kint lenni a természetben, jó levegőn, főleg nyíló virágokat látva.

Leértünk a főúthoz, majd tovább a Szent Mihály domb felé, odvas keltikéket fotóztam.

Még egy pici és utolsó emelkedő, aztán a szépséges félszigeten is vagyunk. Pár finom karamella dobja fel a hangulatot, amit a pecsét mellé kapunk.


Innen nagyon szép a kilátás, bár fotózni nem tudtam jól. Ez egy harmonikus hely. Kis kápolnájával, lefelé a régi sírokkal, igazán megkapó.

Sokszor voltam már itt, szép fotókat lehet készíteni. Most kis pihenés után vágytunk a célra, és a túra vége után beígért meleg fürdőre Hévízen.

Hamarosan beérkeztünk az állomásra, megkaptuk a kitűzőt, oklevelet, és örömmel nyugtáztuk, remek túra volt. Táv: 15 km, szint: 350 m. És következett a Hévízi meleg fürdőzés, szauna, termálvíz, pezsgőfürdő, remek lazítás a fáradt lábaknak. Kellemes a hasznossal. Jövőre veletek ugyanitt. 
Kösz Kata és Mariann. :-)


2017. március 23., csütörtök

Lorenzo étterme. Teszt.

Múlt héten Lorenzo éttermében jártunk, Székesfehérváron. Olasz étterem, kicsi, kellemes designnal. Az ételek tipikusan olaszosak, az étlap rövid, de minden friss.
Vegyes grillezett haltálat kóstoltam. Hibátlan volt. A halak omlósak, finomak, zöld fűszerrel bolondítva, de remek volt a tintahal is, és a polip is. Minimál tálalás, citrom, salátalevél és kész. Nálam ötös.



A haltál mellé salátát kértem, minden friss és ropogós volt, ellentétben a 67-es étterem salátájával, ahol a  zacskóból kiszedett saláták punnyadt rothadó leveleit is elém tálalták. Színben, ízben harmonizáló vegyes friss salátát kaptam, melyben a ropogós zellerszártól kezdve a paradicsomig, kaliforniai paprikáig, jégsaláta, sárgarépa, minden volt. Látszott hogy frissen állították össze, épp csak egy kis olajjal citromlével locsoltam meg. Hibátlan, nálam ez is ötös.

Párom halas tésztát rendelt. A tészta all dantére főzve ahogy kell, a lazac megfelelő nagyságban omlósan, de nem szétesően szerepelt az ételben, a peccorino sajtot sem sajnálták, remek volt, egyszerű, finom. Ez is ötös.

A desszertként rendelt tiramisù már csak egy gyenge hármast ért nálam, a Porto Balatonban százszor jobbat ettem.
A kávé viszont hibátlan, a limonádé szintén remek, a mosdó tiszta, összességében jól sikerült a teszt.
Az árak nem a legolcsóbbak, üdítővel kávéval tízezernek föle volt. Fizetni csak kp-ben lehetett.

2017. március 22., szerda

Tekeres völgy

A március 15-ét méltón, egy túrával ünnepeltem. Nemesvámosról indult a Tekeres völgy Maraton különböző távokkal. 15-én 15 km-re voltam hangolva.


Még sosem voltam ezen a túrán, de már sok szépet olvastam róla, többek között Plecs túranaplójában.
https://photos.google.com/share/AF1QipMLfjFkFyQqT7W_FuZQ9NPW6PBfFmQuq19ipRdj357FqNGFcdWPLwaSokE1CiPACA?key=Zkduakk5bXkzVENIRnBQOWZ4X1VRZ2NSUGJHZFhB Az ő naplója egyébként is szuper jó, itt mindent megnézhettek:
http://plecs.hu/
Akkor határoztam el, mindenképpen jövök, és megnézem ezt a szép kis Tekeres völgyet.
A túra elején Györgyivel sétáltunk, jó üdvözölni a régi ismerősöket. Aztán elváltak útjaink, és tulajdonképpen végig egyedül gyalogoltam. Néha még kocogtam is, annyira jó volt az idő, és a táj szépsége is doppingolt.

Túra elején bicikliúton

Szép rálátás a városra, fasorok, majd a végtelen szabadság érzése a réten.

Patakmeder átmászás után, már látszanak a Bakony körvonalai.

Megmásztam az első kis dombot.

A patakban nem volt víz. Száraz lábbal értem át. Aztán már alakult a kép, jöttek a sziklák.

De még előtte az ellenőrzőponton jól bekajáltam a tekercsekből. A kókuszost kóstoltam. Isteni. Köszönöm lányok. :-)



Tekeres túra tekercses sütik.

Utána már tényleg a Tekers völgybe értem.


A völgy telis tele volt hóvirággal. Nagyon szép látvány.


Három helyen is láttam fedett pihenő- és szalonnasütő helyet. Remek kirándulóhely. Patakvölgyben, sziklák mentén. Végig.

És még ilyen csodaszép kék virágok is nyíltak. Fantasztikus volt.

Mohos nagy sziklák, és megint egy pihenőhely.

A völgy után kissé elhanyagolt járatlan rész következett, de ennek is megvan az előnye. Őzek rohantak át előttem. Sajnos őket nem, de a bocit le tudtam fényképezni ami már a cél felé közeledve egy tanyán pihent.

Beértem a faluba, jó hosszan gyalogoltam még végig. Meg tudtam nézni a házakat, portákat, helyes falu. A túra remek volt, a táj gyönyörű. Köszi Edina. :-)
http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=7637
16 km, 160 m szint. Nevezési díj előnevezéssel: 700 Ft. Jutalom emléklap, és kitűző.

2017. március 9., csütörtök

Mit eszünk ma? SZALONNAKRÉM

Az Erdélyi Konyha recept újságban olvastam ezt az egyszerű és nagyszerű krémet. Szalonnakrém. Már a neve is izgalomba hoz, én  ugyanis nagyon szeretem a szalonnát.
Minden túrára ezt viszek magammal, nem macerás, ad bőven energiát, nem romlik meg melegben sem.
Ez a krém változat ugyan megkívánja a hűtőszekrényt, de feltétlenül ki kell próbálni, legalábbis a szalonna fanoknak.



Hozzávalók: 25 dkg füstölt szalonna (én sima mangalicaszalonnát használtam, olyat ami nem húsos, viszont puha) 5 db tojás, két szál zöldhagyma (szerintem lehet egy fej lila is, vagy egy póré) só, bors.





Elkészítése: Megfőzzük a tojásokat, megpucoljuk és kihűtjük. A szalonnát felkockázzuk, a zöld hagymát darabokra vágjuk. Húsdarálón ledaráljuk együtt a szalonnát, tojásokat, hagymát. Sóval borssal ízesítjük.
Nagyon egyszerű, mégis más. Vendégváró falatkák amíg a kerti partin megsül a husi, vagy elkészül a bogrács.
Vihetjük kirándulásra kis dobozkában, de tízóraira is jó a munkahelyre.

Bár éppen böjti időszak van, érdemes kipróbálni, és szerintem maradék sonkából tojásból pont hasonlóan finomat tudunk majd készíteni Húsvétkor.
Jó szalonnázást!

2017. március 8., szerda

Művészetek Völgye túra hóvirágokkal

Sokadszor voltam ezen a szép tavaszi túrán, és most az idő is tavaszi volt, csupa klassz élménnyel gazdagotunk.
Rajt: Pula buszmegálló, befizetés, színes térkép, gyümölcs. Jól indul. :-)
A rövid távra neveztünk be, 10,5 km, plusz még a faluig 1,2, így összesen 11,7 km volt a táv, némi kis szinttel. Bárkinek szívesen ajánlom, nagyon szép látványos vonalvezetésű túra, csodás hóvirágerdővel.

A faluból az erdőbe betérve hamarosan a patak parton hóvirágok között gyalogoltunk, megkapó látvány, boldog szívet okoz esküszöm. Nagyon szép, és mellé még az első tavaszi napsugarak, igazán jó volt.
Ahogy a fotón is látszik a folyó nagy kanyarulatot vett, tisztára mint a Dunakanyar kicsiben. :-)





Kis idő múlva már a Tálodi kolostor romnál jártunk, utunkat végig kísérték a hóvirágok. Hol tömegesen hol csoportosan, nagyon nagyon szépek. És nem téptünk le egyet sem. :-)





A Kinizsi forrásnál lefotóztuk a kódot, lefotóztunk mindent, aztán nekiláttunk az első emelkedőnek.





Az Országos Kék Túra is itt halad el, számomra nem új a terep, ez egy szép szakasz. Mi a sárga jelzésen és szalagozás nyomán gyalogoltunk tovább.




https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A1lodi_kolostorrom
Kicsit sárosabb szakasz után szép kilátásban volt részünk, alattunk Vigántpetenddel, ahol az ellenőrzőpont is volt.




Éppen éhesek voltunk már, így két hagymás zsíros kenyér került a pocakomba, üdvözöltük az ismerősöket, aztán tovább a faluban, majd a falut elhagyva az emelkedőn.





Jó volt visszanézni a kis fehér templomra, és a Balaton felvidékre.





Ezután jött a legszebb rész, manóerdő formájában. Bazaltoszlopok tövében mohás sziklák között járunk, az egykori ősidőkben kitört láva maradékain. Szuper romantikus hely, de azért nem árt a lábunk alá nézni.
Ami ezután következett, az a túra fő élményrésze, fölmászni a bazaltsziklák tetejére a Királykőhöz. Igaz, szépen karimában ki lehetett volna kerülni, a leírásban utaltak is erre, no de mi extrémet akartunk és fölmásztunk a partoldalon. A végén már olyan meredek volt, hogy négykézláb másztunk, de még ez is nagyon jó volt. A sziklák puha moháit tapogatva közel kerültünk a természethez.




Aztán a Királykőnél a megérdemelt csodás panorámát kaptuk. No és egy emléklapot, és egy szép hóvirágos kitűzőt.
Kapolcson az internet szerint a Királykőnél Attila földvárainak maradványai vannak. A település mellett vezetett el a római hadiút, a Via Magna, mely Budát az Adriával kötötte össze.
Szuper túra volt, most már csak a Kapolcsra kellett legyalogolni, ahol vártunk egy órát a napsütésben relaxálva a buszra.


A fotókért köszönet Durecz Mariannak. :-)


2017. március 7., kedd

Buddhatál

Buddhatál. Ma ez egy divatos "étel", a neve a Buddha pocakjára hajaz, kis kerek tálakban kell készíteni, hogy jó kövér legyen. Kerülhet bele bármi, de az alap három féle dolog: legyen benne valamiféle gabona (rizs, köles, bulgur, hajdina, kuszkusz) valamilyen sült vagy főtt zöldség, és nyers salátaféle. És mehetnek a tetejére magvak is, zárásként pedig jóféle öntet illik hozzá.

Az öntet lehet simán valami olaj, citromlé, vagy joghurtos, majonézes, kinek-kinek kedve szerint. Ez megint az a tál, amiben lehet az ember kreatív. Persze kész receptek is vannak hozzá, én most a hűtőből, és két recept olvasásából állítottam össze az enyémet, kis füstölt nyelvvel gazdagítva.
Hozzávalók:
Egy marék bulgur, egy sárgarépa, egy fél zeller, négy-öt szem piros retek, egy marék salátalevél, egy szár zeller, és egy marék borsóhajtás, négy-öt deka füstölt sertésnyelv, só, 1 tojás, két-három kanál olívaolaj.
Az öntethez:
Tökmagolaj, citromlé, őrölt bors.

Elkészítés:
A bulgurt felteszem főni, ahogy a rizst, dupla mennyiségű forró vízzel, sóval. 10 dkg elég két személyre. Amíg fő, összeaprítom a répát, zellert és retket, egy-két kanál olívaolajon megpirítom őket. A répát és a zellert egyszerre teszem az olajra, a retket kicsit később. Nem kell hogy puha legyen, inkább roppanós.
Alulra kerül a megfőtt és kihűtött bulgur, mellé a langyos pirított zöldségek, tetejére teszem a salátaleveleket, összeaprított zellerszárat, borsóhajtást, és az összekockázott nyelvet.

A tál megkoronázásra készítettem buggyantott tojást, mely fogyasztáskor mennyeien ömlik szét a zöldségeken. Ehhez vizet forralok, egy kanál ecetet és sót dobok a vízbe, beleeresztem a tojást egy merőkanálba, két-három perc, és kiszedem.
Az öntettel megkoronázom, ami most egyszerűen csak friss őrölt bors rátekerve, tökmagolaj és citromlé volt.
Nagyon gusztusos, egészséges, vitaminban tápanyagban gazdag könnyű vacsora.
És hogy ezen kívül mit tartalmazhat, az végtelen. Nekem ami még eszembe jutott, biztosan fogok készíteni babbal, csicseriborsóval, majonézes, mustáros, joghurtos öntettel, de elképzelem bele a koktélparadicsomot, egy adag kuszkuszt, melyhez lime levet tennék, és reszelt nyers répát. Hozok még receptet biztosan többször fogom készíteni.
Színes, izgalmas, és finom. Szem-szájnak ingere.

És itt jöjjön egy szakmai leírás is a tálakról:
 http://www.diningguide.hu/uj-mania-a-buddha-tal/

2017. március 6., hétfő

Boldog Bátori túra

Múlt hét végén a Boldog Bátori László túrán vettem részt.
Hely: Budai hegység, rajt: Szépjuhászné. Táv: 12 km
El vagyok maradva a beírásokkal, ez a túra 25-én volt, de ez a tényen, hogy szép időben túrázni jó, semmit sem változtat. :-)


Indulás a Szépjuhásznétól , és erős emelkedés után máris a Kaán Károly kilátónál járunk.  Nem mentem fel, már sokszor láttam, és az idő is szorít. Rendezői bejáráson vagyok, köszönettel a rendezőnek, így tömeg nincs, friss levegő szép kilátás viszont van.
Még hűvös a reggel, sapka is kell, de a nap erőlködik, próbálgatja magát.


Hamarosan a Bátori barlang szája mellett haladunk, biztonságos kis hídon jutunk át, ez régebben nekem nagyon hiányzott. Azt viszont álmomban sem képzeltem, hogy a túra névadója majd 20 éven át élt itt, ebben a barlangban, a világtól elvonulva. Ő volt aki először fordította le a bibliát magyar nyelvre.
Nem is érem, hogy most amikor internet van, nyelviskola van, vajon miért nem beszélek több nyelven. Az őseink sokkal kitartóbbak voltak, segítség és villanyfény nélkül is jobban tanultak.

A terep változatos, föl és le, majd ugyanez többször. Egy obbjektív mellett haladunk el, fogalmam sincs mi lehet itt, hogy ilyen magas drótos és dupla kerítést kellett emelni.


Átsétálunk a Libegő alatt, a régi villákat tatarozzák, valahogy ez is a tavaszt juttatja eszembe. És az is megfogalmazódik bennem, hogy a Libegő ülései száz éve is ugyanezek voltak. Vajon nem jut pénz a felújításra? Csodás rész következik, a Tündér szikla. Felmászunk a tövébe.

Tök jó a rendezővel menni, egyáltalán nem kell térképet vagy leírást olvasni. Egyszerűen bámulhatom a tájat, csodálhatom a természet szépségét.


Még egy kis kör emelkedő, aztán az Anna réten járunk. A játszótéren már családok, az erdőben sok futóval találkozunk. Budapest is felébredt. A kis kápolna után felérünk a Normafához.


Hamarosan már az Erzsébet kilátót is látjuk, a Libegő felső állomásán egy kávéval frissítem fel magam. A rétes is finom, épp ideje egy kis reggelinek. Fölbaktatunk a kilátóhoz, aztán előtte egy kanyarral visszaereszkedünk Szépjuhásznéhoz. Már gyűlnek a túrázók, én búcsút intek, nagyon klassz túra volt. A jelvény pedig csodaszép.
http://www.katolikus.hu/szentek/1113-182.html