2011. december 28., szerda

Pannonhalmán kirándultam

Tegnap a szürke idő ellenére mivel nem kell dolgoznom kirándulni mentünk. A Karácsony kísérőjeként úgy éreztem templomba, vagy legalábbis valami meghitt helyre vágyom, ezért Pannonhalmára esett a választás. Nincs túl messze, időjárástól független program, és benne van a Karácsonyi áhítat is egy kicsit.
Már többször jártam itt, de az utóbbi pár évben nem, és azóta megújult, megszépült, és a decemberi Magyar Konyha c. újságban egy jó kis cikket is olvastam róla, amivel Pannonhalma "megkívántatta" magát.
Így mivel későn indultunk, első állomásunk nem is maga az Apátság volt, hanem a Viator étterem, amiről nagyon jókat olvastunk. Ennek egy külön bejegyzést szánok, ma csak annyit erről, hogy megebédeltünk, aztán megvettük a jegyeket a vadiúj fogadóépületben.


 A belépőjegy 1800 Ft/fő, ami tartalmaz egy negyedórás filmvetítést, és kb. 55 perces idegenvezetést. Mivel vezetés óránként indul, ezért addig megnéztük az ajándékbolt kínálatát, ami helyi borokból és helyben főzött szappanokból, levendulaolajakból, és más hasonló termékekből áll. Szép és kívánatos dolgok, de karácsony után nem akartunk semmit vásárolni. Kivéve egy-két finom bort, ami viszont nem a mi pénztárcánkhoz illő árban kínálkozott. Ezután elsétáltunk a Milleniumi emlékműhöz, és megnéztük a kis Kápolnát is.
A Boldogasszony Kápolnáig kb. 700 méteres sétautat kell megtenni, nagyon kellemes, és mivel dombtetőn vagyunk, egyben panorámás is. A honfoglalás ezredik évfordulóján 7 emlékművet emeltek az országban, egyik a Pannonhalmi. A Kápolnáról annyit tudhatunk meg, hogy télen nincs nyitva, a 18. században épült, és a Kápolna alatti kriptában mindmáig a szerzetesek temetkeznek.
 Visszasétáltunk a fogadóépülethez, közben bámészkodva néztük az arborétum bejáratát, ami ingyen és mindig látogatható, most ezt kihagytuk, de szebb időben biztosan megnézzük. Védett botanikai értékek mellett egy levendulás is található itt, ebből készítik a szerzetesek a levendulatermékeket. A kolostorkertben gyógynövénykert is van, azt sajnos nem láttuk.

A filmvetítés következett, nagyon érdekes volt, és mindent megtudhattunk Pannonhalmáról.  996-ben Géza fejedelem telepítette ide a szerzeteseket, akiket aztán István király megerősített a jogaikban. Az itt élő szerzetesek Szent Benedek Reguláját követik, erről is szólt az a bizonyos újságcikk. Visszaidézni annyit tudok Várszegi Asztrik szavaiból, hogy mindenben legfontosabb a "Mértéket" ill. mértéktartást követni. Hogy kinek hol a mérték, az egyéni, ezt illik mindenkinek magának tudnia. És még egy fontos mondata volt: nem Karácsonytól Újévig hízunk a finom ételektől, hanem Újévtől Karácsonyig. :-)
A pannonhalmi bencés közösség ma közel ötven tagot számlál, és saját munkájukkal próbálják megteremteni megélhetésüket. Fő munkaterületük a középiskolai oktatás, Bencés Gimnáziumuk nagyon híres, és nagyon jó alap az élethez. Megtudhattuk azt is, hogy ezen kívül még a Győrben van Bencés Középiskola.
 Az apátság későromán-koragótikus bazilikája építészeti remekmű, ezt veszi körül a monostor épülete. A turisták számára látogatható még a Mátyás király korabeli kerengő és a klasszicista könyvtár is. Az épületek különböző korok üzenetét őrzik,  az itt látható tárgyi emlékeknek és gazdag kulturális örökségnek az adja sajátos szépségét, hogy egy élő szerzetesközösség mindmáig eredeti rendeltetésüknek megfelelően használja őket.
 Mivel a templomot éppen felújítják, ezért hátulról ezen a barokkos kis utcácskán jutottunk be, amit még sosem láttam, de nagyon tetszett. Fantasztikus építészeti összhang, szobrok, átjáró, középkori kápolnamaradvány együttese.

A belső épületeket megkerülve jutottunk előre a toronyhoz, ahonnan szép kilátás nyílik a környező falvakra, hegyekre. A pávás ajtó alatt belépve pedig a kerengőbe érkeztünk, ahol benézhettünk a Kápolnába, és áthaladva az éppen felújítás alatt álló templomon megnéztük az altemplomot is. Belül már nem tudtam fotózni, így a Könyvtár csodáját meg kell néznie annak, aki látni akarja. De biztos hogy megérni, a hangulata, az illata, az egész gyönyörű szép!

Az idegenvezetőtől megtudtuk, hogy a háborúban a Vöröskereszt oltalma alatt állt, ezért maradt meg ilyen szépen az apátság. Megéri eljönni ide kirándulni, egy egész napot jól el lehet tölteni, a kapcsolódó létesítményekben tett látogatással, körben sétával, romantikus lépcsőkön legyalogolva a faluba. Az étterem és borászat pedig egy külön bejegyzést is megér, azokat holnap fogom bemutatni. A tegnapi kiránduláshoz egy érdekesség, hogy a mai Fejér megyei Hírlapban is éppen Pannonhalmáról jelent meg cikk, úgy látszik az újságíróknak is ez jutott eszükbe. Így aztán megerősítettek abban, hogy Pannonhalmát mindenkinek látnia kell.












2011. december 21., szerda

Szent Mihály kápolna Vonyarcvashegy

Hévízről hazafele útba ejtettem egy nagyon kedves és romantikus helyet Vonyarcvashegyen. Van egy kis félszigetecske, aminek a tetején található a Szent Mihály kápolna. A főútról irányító tábla mutatja, hol kell fordulni, érdemes egy pici kitérőt tenni, mert fantasztikus a panoráma, és nagyon meghitt kis hely.
A dolomit kápolnadombon lévő középkori vár alapjaira épülhetett rá 1622-ben a Szent Mihály tiszteletére szentelt kápolna, mely a halászok csodás megmenekülésének történetéhez kötődik. A dombon ferencesek telepedtek le, számukra Padányi Bíró Márton veszprémi püspök (Nevét a Sümegi beszámolómban hallhattátok) engedélyezte a letelepedést.
A hagyomány szerint 1739 telén 46 halász dolgozott a Balaton jegén, s közben rianás keletkezett. A jégtábla elszabadult, rajta a halászokkal. A jéghideg vízben nem sokáig maradhatott volna életben az ember, kiúszásról szó sem lehetett. A biztos haláltól az mentette meg a halászokat, hogy megfordult a szél, és a part felé sodorta a jégtáblát. A megmenekült halászok fogadalmat tettek, hogy kápolnát építenek a dombtetőn. De valószínűleg csak átépítésről lehetett szó, hisz elvileg már állt a kápolna.
A halászok megmenekülését örökítette meg a kápolnában az egyik oltárkép, de ezt ellopták. Ezt követően Udvardi Erzsébet ismét megfestette a megmenekülést, de ezt csak olvastam, a kápolnát belülről sajnos még nem láttam. Nincs információm, hogy mikor is  van nyitva, elvileg be kell jelentkezni.

A dombtetőről csodálatos panoráma nyílik a Balatonra, és a környező hegyekre. Látható három kereszt szobrokkal, középen Jézus, mellette a bűnösök. Padok, asztalok is vannak, jó kis kirándulóhely.
A kápolnához meredek és csúszós út vezet fel, ismertető táblával, és útközben sírhelyekkel.

A szép kilátás miatt, és a történet miatt kihagyhatatlan látnivaló, a gyönyörű fenyők pedig méltó környezetet biztosítanak egy kis romantikázáshoz.

2011. december 19., hétfő

Hévízen jártam

Ezt a hévtvégét Hévízen töltöttem, élvezve minden előnyét annak, ha az ember családjának egyik ága ilyen  kellemes helyen él. A város neve mindenki előtt ismert, valahol találóan azt olvastam, a természet unikuma. Van is ebben valami, hiszen a vulkáni eredetű tó csodás gyógyító erővel hat az emberi szervezetre.
Nos, a jóízű beszélgetéseken kívül nekem is az volt a célom, hogy megmártózok a kénes gyógyító vízben, picit lelassítok, és erőt gyűjtök az utolsó hajrához karácsony előtt.
Választásunk a Danubius Termál Hotel fürdőjére esett, ami jó választásnak bizonyult. Nagyon kevesen voltak, és mindent megtaláltam, ami a feltöltődéshez szükséges.

A hotel gyönyörűen fel volt diszítve, csillogó karácsonyi dekorációk, fények, kellemes, ízléses környezet, és természetesen azok is jöhetnek fürdeni, akik nem a hotel vendégei.
A welness részben található 36 és 38 fokos termálvíz, egy szuper jó úszómedence, egy kissé hűvösebb kinti élményrész, és finnszauna, bioszauna merülő medencével, valamint gőzfürdő.
A két szaunát és úszómedencét kipróbáltam, de főként a meleg termálvízben áztattam ki magamból a stresszt.
De a két nap nemcsak a fürdőzésről szólt. Este végigsétáltunk a kivilágított városkán, ami karácsony előtt mintegy osztrák kisváros, úgy tündökölt a fényektől.
Az üzletek este is nyitva voltak, a piactéren koncert volt, de a nagyvárosi zajhoz tömeghez képest csendes, nyugodt volt minden.
Semmi karácsonyi rohanás, alig voltak másnap is emberek az utcán, pedig csodás napsütésre ébredtem.
Egy templomi körsétára indultunk, útba ejtve a főteret, és a főutcát. Mindenütt érződik a mediterrán klíma, a növényeken, parkokon, minden buja zöld volt, köszönhetően a tó meleg párájának.
Sok szép szobrot, parkot láttunk, és a földrajzi adottság miatt, a meredek, tó felé lejtős néhol lépcsős utcák tisztára tengerparti hatást idéznek.

Az emberek, nyilván mert sok a nyaraló, mosolygósak, nyugodtak. Kevés a magyar, több a német, és mégtöbb az orosz. Az utóbbi időben leginkább oroszok vásárolnak maguknak lakást, apartmant, náluk köreikben nagyon kedvelt városka Hévíz.

Az üzletek kínálata is ehhez alkalmazkodik, és mindenütt oroszul is ki vannak írva az információk.
A séta során a főutcán lévő kék templom tetszett nagyon, előtte szép köztéri alkotásokkal.

A Hévíz-Egregy-i Árpád kori szépséges templomról pedig már írtam a Kis-Balatonos beszámolómban, oda most nem mentem el újra. Elsétáltunk viszont a modern református templomig.

Az utcák nagyon tiszták, rendezettek, az emberek vigyáznak városukra. A főtéren szép karácsonyfát állítottak, közel a tófürdő bejáratához.

Kellemes hely, igazán érdemes itt több napot is eltölteni, élvezni a víz gyógyító hatását, és a mediterrán kisváros bájos szépségét. Kávézók, fagyizók, éttermek minden sarkon, igényesen, ilyenkor télire kitett takarókkal várja a vendégeket.

Itt nem láttam omladozó házakat, a szép régi villák rendberakva, megújítva sorakoznak a modern apartmanok között.

Hévíznek mindig szezonja van, mert a fürdő télen-nyáron üzemel, ugyanazzal a gyógyító hatással, szálláshelyek tömkelege várja a pihenni vágyókat, és a környék telis-tele van látnivalóval. 5 km Keszthely, és a Balaton, közel a Kis-Balaton, a Rezi vár, és számos kilátópont, a szép Festetics-kastély várja az idelátogatókat.

2011. december 13., kedd

Vértesszőlős Forrástúra

Vasárnap Vértesszőlősön túráztam, az ígéretesen szép fém kitűző, és a környék felfedezése miatt. Párás reggeli idő volt, jó sok ember jött össze a rajthelyen, ami sajnálatos módon egy nem füstmentes kocsma volt. Miután megkaptuk az itinerünket, és befizettük az 1000 Ft-os nevezést, elindultam a 22 km-es több mint 600 méter szinttel teli útra.
A falu szépen rendben tartott Tájházát elhagyva dombnak indultunk felfelé, takaros kis házak mellett. A kilátás a dombtetőről még a nem túl szép idő ellenére is nagyon klassz volt, nem volt sár, nem volt hideg, minden adott volt egy jó kis gyaloglásra.


Hamarosan beértünk az erdőbe, itt már csak messziről villogott feltűnő sárga polójában túratársam, aztán egyedül maradtam. Élveztem a csöndet, a friss levegőt, és szoktattam szervezetemet a hegynek fölfelé gyalogláshoz. Egyébként megfigyeltem, hogy a túra elején mindig szuszogok, lassabban érek föl, aztán ahogy belelendülök a gyaloglásba, sokkal könnyebb lesz.
Szemben velünk a Ranzinger kilátót láttuk, de a mi útvonalunk nem vezetett oda. Kicsit sajnáltam is, hogy nem a hosszabb távot választottam, mert akkor a kilátó, és még a Szelim barlang is benne lett volna mint látványosság.


Az erdőben felfele gyalogolva ismerős útvonalra értünk, a Megalódusz futáson már jártam erre. (Az egy nagyszerű rendezésű őszi terepfutás, melyre kedves ismerősömTamás Péter szokott meghívni) Itt volt a forrásnál az ellenőrzőpont, bár sajnos víz nem folyt belőle.


Gyönyörű szilákkal övezett ösvény következett, a mohás sziklák néhol fehéren villantak. Több fotót is készítettem, nagyon szép része ez a Gerecsének, és a Lábatlan túrából is ismerős volt. Itt vált el a két táv, a közepes és a hosszú.


Úgy látszik a futó és futószervező emberek megtalálnak, mert gyalogostársammá szegődött fiatalember a BSI szervezője. (Neki köszönöm a jó társaságot)
Többek között erről is beszélgettünk, hogy miért is jó túrázni. Amellett hogy friss levegőt szívunk a városban megszürkült tüdőnkbe, csend van, nyugalom, dolgozik a szívünk hegynek fölfele, pumpálja a friss vért az erekbe, tágul a tüdőnk, és stresszmentesül a fejünk. Egészséges, nem túl megerőltető, és még szép helyeket is megismerhetsz. Emellett barátokra, ismerősökre lehet szert tenni, a túratársadalom könnyedén befogadjan a jóköszönő, kedves embereket. Jó beszélgetni ismeretlenekkel, talán még könnyebben megnyílunk idegenek előtt, akiről azt sem mindig tudjuk, kicsoda, és honnan jött. Nem is ez a fontos, hanem az hogy meghallgatjuk egymást, van idő odafigyelni,  végül is nem sietünk sehova. Nem munkában vagyunk ,ahol rohanni kell, így talán megmaradnak az emberi kapcsolataink megmarad a jóízű beszélgetések hangulata, ami karácsony előtt különösen fontos.
No, visszatérve a túrára, hamarosan a Baji vadászházhoz értünk, aztán vadetetők mellett elhaladva, megint emelkedtünk. Csodálatos völgyekben jártunk, számomra ismeretlen részeken. Végre elfogyott a hegy, és lejtő következett, s mivel délre járt, meg is éheztem. Épp jókor, mert a következő ellenőrzési ponton zsíros és lekváros, meg májkrémes kenyerek várták a túrázókat, lilahagyma, fokhagyma és savanyúkáposzta társaságában. Természetesen megint egy forrásnál jártunk, és innen más ismerősökkel (Tatai Laci és Balázs) gyalgoltam tovább. Csak laza és kényelmes tempóban, ami nem volt megerőltető.


A következő ellenőrzési pontunk a Körtemplom romjainál volt, égtek a mécsesek, nagyon szép hangulatossá tették a pontőrök a helyet. Egyébként is van valami romantikus fílingje az erdő közepén lévő templomromoknak.
Az Öreg Kovács hegy 555 m magas tetején található rom egykori Kovácsi faluból maradt itt. Magáról a faluról nem sok minden maradt ránk, több forrás is megerősíti, hogy ez egy Árpádkori település volt, egy Szent Péternek felszentelt körtemplommal. A körtemplom alapfalai még ma is láthatóak.Baj község önkormányzata egy információs táblát is emelt a rom mellé, melyről megtudhatjuk hogy nézhetett ki a XIII. és XVI. században e kicsiny épület. A templomot állítólag a törökök rombolták le. a templom körül pár sír is található, tűzrakóhely és padok a túrázók számára.


Innen már csak pár kilométer volt, főleg lejtőnek, aztán beértünk Vértesszőlősre a piros jelzésen.
Elhaladtunk az Előember "Múzeum" mellett, amit szerettem volna fotókkal és leírással ismertetni nektek, de nem volt kedvem ebben a szürkés időben. Egyszer már jártam itt, nagyon tetszett a kialakítás, a látnivalók, nagyon érdekes hely, ajánlom megnézésre.
A célban ismét a füstös kocsma várt, szép kitűzővel és emléklappal búcsúztam Vértesszőlőstől. No meg Bettitől kapott finom mézeskalácsokkal. :-)
Hamarosan fotók is lesznek...

2011. december 9., péntek

Mikulástúra a Vödörvölgyben

Múlt hét végén Balatonalmádiban túráztam, Mikulás túrán. Arra nem jöttem rá, hogy mitől Vödörvölgyi, szerintem ilyen helyen nem jártunk útközben, de lehet, hogy csak én nem figyeltem.
Az idő kifejezetten alkalmas volt túrára, szürke, ólmos, ködös, épp csak az eső nem esett. No persze ez nem szegte kedvünket, és fél kilenckor már Balatonalmádi utcáit róttam Bettivel, miközben megtárgyaltuk a világ dolgait.
Először is egy szép parkon át vezetett az út ahol nyitott könyvet formázó kis "szobrocskákon" (könyvecskéken) jópofa feliratok voltak, de ebben az időben nemigen volt kedvem mindet végigolvasni.
Hamarosan elhagytuk a kisvárost, és egy szép patak völgyében folytatódott az utunk.


Napsütésben, nyáron csodás környék lehet, most közepesen szép volt. :-) No persze készült pár szép fotó, mert a ködös időben is megtaláltam a táj szépségét, pl. a csipkebogyó bokrokon épp lecsöppenni készülő vízcseppeket. (Fotó majd később)


Egy forrást is elhagytunk, aztán kiértünk a Szentkirályszabadjára vezető kerékpárútra, ahol is a Mikulás fogadott bennünket. Kaptunk egy szép almát, meg egy szaloncukrot. Az első szaloncukrot mindig a Télapó (vagy a Mikulás) hozza, és mindig olyan jó érzés, olyan ünnepi hangulat vesz erőt rajtam.



Szóval a jókedvű Mikulást, és Krampusztársát elhagyva, dombnak felfele vezetett tovább az utunk, szőlők és nyaralócskák között. Nemsokára egy meredek csúszós völgy következett, aztán be is értünk a faluba, ahol az iskolában volt az ellenőrző pont. Meleg teával vártak minket, ami nemcsak hogy jólesett, még finom is volt.
Innen ugyanazon úton mentünk vissza egy darabig, de most a meredek völgy meredek heggyé változott, és némi szuszogással sikerült fölérnem a tetejére.


Szembe jött egy Télapó, megörültem neki, messziről kiabáltam, "jé a Télapók is túráznak, de jó". De a Télapó visszaszólt, hogy ő Mikulás, nem látom hogy nincs szakálla?....
No, nem sértődtem meg, tovább gyalogoltam, elhagytam egy csomó Mikulás sapkás túrázót, és egy szép völgyben nagy sziklák között felfedeztem a környék legszebb részét.


 

Hatalmas mohás sziklaalakzatok, különálló kövek, nem is tudtam, hogy itt ilyen is van. Tetszett.
Ezután ismét patakvölgy következett, víz nélkül, majd hamarosan beérkeztünk Almádiba.
Megkerestük az ellenőrzőpontot, amin kicsit túlmentünk, és itt is kaptunk teát.
Innen már csak pár száz méter volt a cél, ahol önarcképes - boszorkányos kitűzőt választottam.
Jó kis túra volt, ez a 15 km pont elég volt egy egészséges levegőzéshez, elfáradni nem lehetett benne.
Maci és Tinca két kört mentek, persze futva, de ők fiúk, meg erősek, meg had csinálják...
Ajánlom a túrát mindenkinek, jó szervezés, szép útvonal volt.

2011. december 4., vasárnap

Kisfaludy Múzeum Sümeg

A múzeum épülete Sümegen a Püspöki Palotával és a Ferences Templommal átellenben található. Mivel annyira ajánlották a Püspöki Palotában, hogy érdemes megnézni, gondoltam benézek, mit veszíthetek. 500 Ft volt a belépő, és igazán megérte.
 Már belépéskor kedvesen fogadtak a hölgyek, és személyesen vittek körbe némi idegenvezetéssel a múzeum épületén. Ez a barátságos, odafigyelő magatartás máris kedvet csinált a múzeumhoz, csak dícsérő szavakkal illethetem mind a látottakat, mind a személyzetet. A kúriaszerű épületet a 17. század végén a Sándorffy család építtette, a költő "anyósa" volt Sándorffy Julianna, így házasság révén került családi tulajdonba.
Kisfaludy Sándor itt telepedett le ifjú feleségével Szegedy Rózával. Ezt a házat, haláláig meg is tartotta. Bevallom csakis a Badacsonyi Kisfaludy ház kapcsán hallottam mindkettőjükről, ezért is volt jó ez a múzeumi látogatás, hogy többet megtudjak erről a híres emberről.
A ház később püspöki tulajdonba került, mivel az írónak nem voltak leszármazottjai. A képen az emlékkiállítás szép részletét láthatjuk, az író eredeti íróasztalával, melynek közepén faberakással látható a neve. Kisfaludy több nyelven beszélt, irodalmi munkásságával mégis az anyanyelv ápolását szolgálta. Egy olyan korban, amikor a hivatalos állami nyelv a német volt, az egyházé pedig a latin, ez nem kis érdem.
 A múzeumban emlékkiállítása mellett láthatunk egy geológiai gyűjteményt, a Sümegi kerámia művészet bemutatását, valamint Egyházmegyei gyűjteményt is.
Szent Klárát ábrázoló faszobor, mely a ferencesek sümegi jelenlétéhez köthető. Ezen felül van egy Darnay emlékkiállítás, Dr. Szondy Isvánné - Lilike - emlékszoba, sok szép porcelán, gyönyörű szenteltvíz tartók és értékes üvegtárgyak.
Sajnos idő hiányában nem sokáig tudtam élvezni a szép múzeumot, de mindenképpen szándékozok visszatérni Sümegre, és szép napos időben ismét végigsétálni utcácskáin, gyönyörködni apró részleteiben is.
Az információkat a múzeum prospektusából lestem, de itt olvasható részletesen: http://sumeg.slyweb.hu/kisfaludy-muzeum
A múzeumban dolgozó hölgy blog oldalát is ajánlom figyelmetekbe, nagyon szép helyen lakik közel Sümeghez egy száz éves házba, és az ökoturizmusért dolgozik. Látogatókat is szívesen fogad. http://okomarika.blogspot.com/

2011. december 1., csütörtök

Sümeg a barokk kisváros

Sümegről mindenkinek a hegycsúcson álló vár jut eszébe, - amiről már én is írtam - de maga a kisváros is takargat remek látnivalókat. A nyáron megújult a kis belvárosi rész, ápolt, gondozott növényekkel beültetett kis belső tereket találunk.
A képen látható Scotti ház hangulatos étterméről Ákody Zsuzsa: Zazi c. könyvében olvastam, sajnos nem volt módom most kipróbálni. A térre a Kisfaludy Sándorról elnevezett gimnázium szépen felújított épülete mellett jutunk el.

A régi patinás épületek szépen megújultak, a gimnáziummal szemben szintén Kisfaludyról elnevezett hotel-étterem együttest és cukrászdát találunk. (Az éttermet kipróbáltuk, közepes színvonalú hely, aránylag olcsó árakkal, friss egyszerű magyaros ételekkel. A kiszolgálás viszont figyelmes!)
Amint a belső térre érünk, rögtön meglátjuk a templomot, és a hozzá kapcsolódó kolostort, és ami a legszebb itt, a Püspöki Palotát. Igazából ezt terveztem megnézni, az épület gyönyörűen fel lett újítva, és mögötte a meredek várheggyel igazán fantasztikus látványt nyúj.

A palotában jelenleg múzeum működik, keddtől szombatig 9-17-ig, vasárnap 10-18-ig tart nyitva, a belépő 1250 Ft. Mivel nemigen volt rajtam kívül kiránduló, a belépő mellé nagyszerű idegenvezetést is kaptam, így sokkal érdekesebb lett minden kiállítás. A palota belső udvaros, négy szárnyból álló épület nagyon harmonikusan simul a vároldalhoz. A korábbi, szerényebb kúriát Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emeltette, s mikor végleg ide költözött, nagyvonalú, reprezentatív lakhelyet álmodott meg magának.
A napjainkban megújuló épület legszebb része a hozzá tartozó Kápolna, mely 40 évig be volt falazva, még az ablakok is feketére voltak festve. Most teljes pompájában látható, az emeleti ablakokból pedig még szebb, mint lentről.

A kápolnában eredeti berendezést találunk, mennyezetfreskóját stukkódíszeit Antonio Orsatti készítette, a falakat Vogl Gergely olajképei díszítik.
A kápolnán kívül számos helységben láthatóak reprezentatív belső díszítés nyomai, ebből is gondolható, Padányi utolsó éveit meglehetős gazdagságban, pompában kívánta tölteni. Könyvtára hatalmas volt, jelenleg az állagmegőrzés miatt Budapesten őrzik könyveit. A palotában copf és klasszicista jeleket is találhatunk, de a provinciális barokk stílust képviselő alkotás nem csak szűkebb környezetében, de a magyarországi barokk művészet egészében is figyelemre méltó.


A palotában jelenleg több kiállítás is megtekinthető, a nyolcak képzőművészeti, azaz festménykiállítása, vadászati kiállítás, és egy Csabrendeki üvegművész kiállítása. A "Nyolcak" művészcsoport Párizsban tanult művészei közé tartozik Feszty Árpád, Czóbel Béla, Pór Bertalan, Márffy Ödön, akik ismertebbek szerintem. Czigány Dezsőről még sosem hallottam, de szép alkotásait láthattam, s a művészről, mint zseniről rémes történeteket ismertem meg. Első felesége "véletlen"  balesetben halt meg, a második a Dunába esett. A harmadik feleségét, gyermekét, és unokáját viszont ő ölte meg, így a nyomozás az első két halálesettel kapcsolatban is megindult. Hiába, a zsenit és őrültet nagyon vékony mezsgye választja el.
Horváth Márton üvegművész csodás munkái is nagyon tetszettek, a vitrinekből szinte mindent szívesen hazahoztam volna.

A palota néhány helységét igyekeztek korhű bútorokkal berendezni, nagyon méltányolom a törekvést, és biztos, hogy később újra megnézek mindent alaposan. A honlapon bővebben lehet tájékozódni: http://www.puspokipalota.hu/
Említésre méltó még a Püspöki palota mellett lévő Sarlós Boldogasszony Ferences Kegytemplom és a hozzá tartozó kolostor.


A Széchényi György alapította ferences rend már 1649 óta jelen van a városban. Ma 3 barát él a templom melletti kolostorban.
A tér túlsó oldalán, a Scotti házzal szemben találjuk a Kisfaludy Sándor Múzeumot, melyről holnap olvashattok.