2012. március 30., péntek

Hollókő és Sámsonháza

A hosszú hétvégém utolsó állomása következik, épp időben, hiszen jön az újabb hétvége, amikor új kalandokra indulok.
Nógrád meghódítása amint írtam Nógrád várával kezdődött, majd következett Szécsény, Benczúrfalva, és még egy kis kitérőt tettünk Szügyre, ami nem bővelkedik látnivalókkal.
Annál inkább ez a Cserháti kicsi falu, Hollókő, ahol az egész falu egy nagy látnivaló. Mint tudjuk, a Világörökség része, ezt a régi falu elején egy tábla jelzi.
Sok más szép hellyel együtt, büszkék lehetünk országunkra, és erre a kicsi falura is. A Világörökség részét képező Ófalu szép fehérre meszelt házai között nem tanácsos magassarkú divatos cipőben tipegni, hiszen hatalmas macskakövekkel van fedve, ami az amúgy is lejtős területet nehezen járhatóvá teszi. Persze annál izgalmasabb a bejárása. Betekinthetünk minden házba, a legtöbbe be is lehet menni, mert éppen étterem, vagy posta üzemel benne. De ilyenekben vannak szálláshelyek, és mindenféle népies szórakozást találunk bennük.

A tipikus palóc házak és az egyutcás falu képét itt sikerült legjobban eredetiben megőrizni, ezért is a Világörökség része. Nem akarok erről sokat írni, aki már járt itt, úgyis tudja miről beszélek, aki meg nem az utána tud nézni bárhol, rengeteg helyen foglalkoznak Hollókővel. Én csak ajánlani tudom bejárásra, nyaralásra, nagyon eredeti, kellemes szép környék, tele szebbnél szebb túraútvonallal. A palóc kajákról nem is beszélve. A nyálam csorgott, ahogy kora reggel elolvastam az étlapot....

Tavaly, ittjártunkkor megkóstoltamat a palóc konyha remekeit, csak ajánlani tudom, finomak, ízesek, és nagyon sokat adnak.
Nagyon szép a falu közepén álló kis templom, azt viszont most találtam először nyitva.

A falu minden pontjáról látszik a falu fölött magasodó vár. Már jártam itt túrázni többször, de a várban olyan régen voltam, azóta teljesen megszépült. A faluban elég borsos a parkolás ára, viszont kedvezőbb tőle a várbelépő, ill. aki valamelyik étterembe is bemegy, ott is kap a jegy után kedvezményt. Így már akár ingyen is fog parkolni.
De visszatérve a várra, szépen karbantartott romokat látunk, be lehet menni, vannak kiállítások, és minden részéről fantasztikusan szép a kilátás a környező erdőkre, hegyekre.

Érdekes volt, kifejezetten izgalmas, gyerekeknek tuti jó program. Nem is gondoltam, hogy a Cserhát ilyen szép, és hogy a kívülről egy romnak látszó vár, belül ennyi mindent takar.

Érdemes felkeresni, Húsvétkor amúgy is hatalmas buli van Hollókőn. Mindenféle népi hagyományok, vigasságok, locsolkodás, igazi mulatság lesz. Engem ugyan nem vonz a tömeg, de aki szereti, annak itt a helye Húsvétkor.
A várba egyébként 8-10 perc alatt fel lehet kaptatni a faluból, kétfelől is megközelíthető.
Mi vártúránkat teljesítve továbbindultunk, és még egy érdekes helyre látogattunk el, Sámsonházára.
Pásztótól nem messze lévő kicsi falu látnivalója a falu fölött 299 méteren magasodó várrom, ahonnan előzőhöz hasonlóan szintén jó a kilátás, de kevésbé látványos, sokkal kisebb várról beszélünk.

Amiért érdemes idejönni, az csakis a táj, a környezet, a kirándulás élménye. Látnivaló nincs úgy, mint Hollókőn. Viszont a falu szélén a hegy alatt, van egy kis tanösvény, az egykori kőfejtő helyén.
Azt érdemes bejárni, nagyon látványos, és ha nincs ez a vártúra mozgalom, talán sosem fedezem fel. Pedig nagyon tetszett.

Holnap egy közelebbi várat nézek meg, a kirándulásom célja viszont nemcsak ez lesz, medvehagymára is fáj a fogam.

2012. március 29., csütörtök

Jártál már Benczúrfalván?

Én jártam. Igaz, sosem hallottam róla még, de most mivel Szécsény felé kirándultunk, megnéztem a templomromos mozgalomban van -e valami errefelé. (A templomromos mozgalomról itt olvashattok:http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/sites/default/files/turamozgalmak2011/Tovabbi_templomromok_rovid_ismerteto.pdf)
Volt egy templomrom, amiről azt írták a Szécsényhez tartozó Benczúrfalva temetőjében láthatóak a rommaradványok.
Elindultunk megkeresni, és ahogy a falu tábláját elhagytuk, én már ámulatba estem, annyira tetszett a kicsi, hegyek-dombok között megbúvó falucska fekvése. Maga a falu picike, pár szép és pár nem túl szép palócházzal, kisdombon fehértornyú templommal, egy domboldali régi temetővel, ahol megtaláltuk a templomrom maradványait, mely a középkori Dolány templomának romja.
A romtemplomos füzetből az is kiderült, ebben a temetőben nyugszik Benczúr Gyula festőművész, aki Mikszáth Kálmán tanácsára vett a faluban birtokot 1910-ben, és 10 évig alkotott itt. Halála után örök nyugalomra talált a Benczúrfalvai temetőben. Emlékét egy szép mauzóleum őrzi, melyet cseh származású felesége emeltetett.


Az eklektikus stílusú 1925-ben emelt mauzóleum Jánszkí Béla alkotása. A síremlék domborművét Stróbl Alajos készítette. Gyermekei, családja szintén itt van eltemetve.




Napjainkban a Szécsényhez tartozó, középkori eredetű falu, Benczúrfalva, de régi neve Dolány volt. Ez a szláv szó völgyet jelent. A falu környéke már időtlen idők óta lakott volt, közelében Árpád-kori úrtorony állt, ma már nincs nyoma. A török 1552-ben porig rombolta a települést. Dolány 1927-ben vette fel a Benczúrfalva nevet, az itt élt Benczúr Gyula után.
A falu elején megcsodáltam az egykori Benczúr kastélyt, mely a XVIII. században, barokk stílusban épület. Benczúr Gyula egykori műterme mellette helyezkedik el, s az egész egy kis dombon található. A kastély parkja védett ugyan, de elhanyagolt, az egykori szép kőedények, melyek virágtartóként szolgálhattak szana-szét hevernek a parkban. A kastély kapuja leláncolva, a vakolat mállik, kár a gyönyörű épületért.




Benczúr Gyula az egykori Wattay kastélyt vette meg, álmodni sem lehetne jobb alkotóhelyet, annyira szép a környék.  Halála után a szomszédos épületben lévő műtermet évtizedeken keresztül id. Szabó István szobrászművész használta, jelenleg fia, ifj. Szabó István műterme taláható itt. Ottjártunkkor az épület zárva volt, de az udvarban kész és félkész szobrokat láttunk. Benczúr Gyuláról annyit tudtam meg az interneten utána olvasva, hogy a magyar akadémikus történeti és portréfestészet legnagyszerűbb művelője volt. Én egyetlen képét sem ismerem, de a nevét hallottam már. Így, hogy láttam hol élt, és hol halt, biztosan megmarad emlékezetemben.

2012. március 28., szerda

Saláta Jamie Oliver nyomán

Még tartozom a hosszú hétvégéből egy Hollókői beszámolóval, de nem jutott időm rá. Holnap pótolom, ugyanis közeleg a hétvége megint, és újabb kirándulásra indulok, lesz miről beszámolni.
Viszont mivel minden nap főzök, egy gyors saláta receptjét közzéteszem, mert tényleg gyors, és nagyon finom. Egyáltalán nem macerás, másnap is kellemes, és készíthetjük a tavaszi fogyókúra jegyében.
Tehát, hozzávalók:
1 zacskó saláta
(én a jégsalátásat szeretem) azt egészítettem ki egy kis reszelt répával, és koktélparadicsommal)
fél szál füstölt kolbász (nekem Esztikétől házi enyhén csípős van itthon)
3 gerezd fokhagyma
3 kanál balzsamecet (vörös, olaszt használtam)
1 kanál olívaolaj
Nagyjából ennyi.
A salátát kiborítottam egy tálba, vágtam rá négy koktélparadicsomot félbe, és reszeltem rá 1 db sárgarépát
A szószhoz felkarikáztam a kolbászt, és egy serpenyőben az olívaolajra feltettem sülni. Beledobáltam a nem túl apróra vágott fokhagymagerezdeket, és megvártam, míg kisül a zsírja. Ebbe a kolbászos szaftba beleöntöttem a balzsamecetet, átforraltam, és már kész is.
Ráöntöttem a salátára, és azonnal fogyasztható.
Én még pluszban sütöttem rá két szelet Mártoni grillsajtot (csak felvágom, és olívaolajon átpirítom mindkét oldalát. A grillsajt nem esik szét. Viszont frissen kell enni, másnapra gumivá válik).
Nagyon egyszerű, és nagyon ízletes a kolbászos szafttól, és másnap is tök jó íze van, én dobozban vittem magammal ebédre.

2012. március 27., kedd

Szécsény

A nógrádi vár után Szécsény volt a következő állomásunk, ahol a szépen felújított kastély és a Ferences Templom és Kolostor meglátogatása volt a cél. A Kolostorba óránként van vezetés, ami kb. 50 perces, 500 Ft-ba kerül, és előzetes telefonos bejelentkezés sem árt. Így sikerült a délután két órakor induló vezetésre bemennünk, ahol Ríz Attila ismertette az épület és a ferences rend történetét.
Fotózni nem lehetett, mivel működő rendről van szó, viszont szép képeslapokat lehetett vásárolni a templomról. El kell mondjam, ilyen szintű szakvezetést régen kaptam már műemlék épületben, hozzáértő, lelkes, kedves és szerény volt a fitalember, és olyan pontosan fogalmazott, hogy még akár a gyerekek, akár a történelmet egyáltalán nem ismerő emberek is megérthetik. Már csak ezért is megéri eljönni ide, de a látnivalók is tartalmas, szép élménnyel gazdagítanak. Az oltárok fából vannak, valaha Rákóczi is aludt itt, és még sok minden más érdekes dolgot tudtunk meg a templomról és a hozzá tartozó kolostorról. Feltétlenül ajánlom annak, aki erre jár, a pontos információkat itt tudhatja meg:
http://www.szecseny.ofm.hu/
A kolostor után a szépen felújított tér másik oldalán lévő Forgách kastélyba tettünk látogatást, ami ma múzeumként működik, 800 Ft-os belépővel. Igaz, nagyon tetszett a kiállítás, a végén úgy éreztem bőven megérte. A vártörténeti kiállítás, és Nógrád megyei őskori és új kőkori kiállítása mellett az éppen friss és aktuális "gróf Teleki László - az országgyűlés halottja" c.  kiállítást is megnézhettük, ami teljesen interaktív, nagyon szépen és izgalmasan berendezett kiállítás. Fotózásra itt sem volt mód, külön fotójegyet kellett volna venni, ami már sajnos nem fért be a keretbe. A kastélyépület barokk stílusú, a mellette lévő park természetvédelem alatt áll. Láthattunk enteriőrt is, szépen stílusosan berendezve, korabeli bútorokkal, izgalmas női lakosztályt. A sötétbordó tapéták, függönyök buja hatást keltőek, és hűen tükrözi az egykori főúri életet.
De mégis, a kiállítás legérdekesebb része az országgyűlés képviselője, Teleki László öngyilkossága, illetve az erről szóló kiállítás. A teremben fekete gyász-szalagok, középen koporsó, már megadják az ártatlan szemlélődőnek a hatást. Olvashatjuk a halálakor taláható pontos körülményeket, melyet a rendőrség írt meg, és érezhetjük az akkori reformkori emberen lévő nyomást is, külön álláspontja miatt.
Szécsényről még egy fontos dolog, ami a múzeumban tudatosult bennem ismét,  már egy másik, Rákóczival foglalkozó kiállítás kapcsán.
Az 1705-ös országgyűlés, melyet itt a kastélytól nem messze a Borjúpáston tartottak a Rákóczi szabadságharc idejént. A nemesség, 6 püspök, 36 főrend, és 25 vármegye képviseltette magát a sátorvárosban, akkor aludt Rákóczi a kolostorban.
Szécsény tehát fontos hely volt országunk történelmében, remélhetőleg a mostani szép városrekonstrukció sok túristát csalogat ide, és nem egy alvó kisváros marad, hanem egy izgalmas, felfedezésre váró hely.

A városról és látnivalóiról itt lehet többet megtudni:
http://www.szecseny.hu/index.php?Itemid=71&id=68&option=com_content&view=article

A múlt héten tehát a szécsényivel együtt három ferences rendi kolostorban is jártam, minő véletlen. És ebből kettő működő rend, ez is érdekes. Jó felfedezést mindenkinek, országunk kimeríthetetlenül érdekes.

2012. március 24., szombat

Nógrádi vár

Szegedi kirándulásunk után még két napot sikerült az ország északi részében töltenem, ahol főként várakat és egyéb nevezetességeket néztünk meg. Elsőként a Nógrádi Várat, helyesebben várromot.
Nógrád a Börzsöny belsejében meghúzódó kis község, egyetlen ékessége a falu fölé magasodó várrom.
Királyi kézben lévő birtokból a Váci püspökséghez tartozó védelmi vár lett, majd kényelmes palotatornyot is építettek hozzá.
Később 50 éves török uralom vette kezdetét, majd villám sújtotta, amitől a puskapor is felrobbant, így a belső vár teljesen megsemmisült.
Ezzel katonai jelentőségét végleg elvesztette, az időjárás pedig könyörtelenül megtette romboló hatását.
Ma a szép panoráma miatt érdemes felkeresni a várat, gyönyörű a kilátás a Börzsöny hegyeire, és a belső udvarban lévő nagy füves terület akár sportolásra, főzésre, kirándulásra mindenképpen alkalmas.
A vár alatt lévő régi pincesor is látványos, a kék túra pecsétjét pedig az állomáson találtuk meg.

2012. március 23., péntek

Az ötszáz éves Szegedi Ferences Templom és Kolostor

Szeged még egy szép nevezetességét megnéztük, az ötszáz éves Szegedi Ferences Templomot és Kolostort, mely a Pannonhalmi Bencés Főapátság után (ott decemberben jártam) Magyarország második legrégibb, ilyen jellegű épülegyüttese.
A gótikus templom elődje késő román stílusban már a 13. század elején is állt. Több átépítés után 1509. augusztus 5-én szentelték fel Havas Boldogasszony tiszteletére, ekkor van a templom búcsúnapja is.
A torony a hazai ferences templomok sajátossáai szerint a szentély mellett foglal helyet, mert így zsolozsmázás közben előírt harangozást egyidejűleg lehet elvégezni.
A templom boltozata hálózatos, téglából van, elődjével szemben, ami kőből volt. A templomnak csak egyik oldalán vannak ablakok, ahogy az a gótikus templomoknál szokásos. A templom mellé egy kolostor is csatlakozik, ottjártunkkor egyik novícia növendék nyitotta ki a templomot nekünk. Halkszavú, végtelenül kedves, okos tekintetű 19 éves ifjú volt, akinek annyi jóság tükröződött a szeméből, hogy az ember szívég egyből átmelegítette. Megtudtuk, hogy 6 évig tanulnak, addig van lehetőségük meggondolni hogy szerzetessé válnak -e.
A kolostor a török hódoltság alatt sem néptelenedett el, és a ferences rendház népszerűségét és a Havas Boldogasszony templom látogatottságát nagyban növelte a főoltárkép története, mely szerint a menekülő barátok 1552-ben a Csöpörke tóba rejtették, és 1640-ben egy török lovas megtalálta. Ezt az eseményt egy domborművön meg is örökítették.
A szegedi barokk világ legnagyobb művészi teljesítménye volt a templom rekonstrukciója. A templom belső berendezése teljesen a barokk ízlést tükrözi.
A főoltár - mely 17 m magas - két oldalán 17.-18. századi síremlékek látható. A kriptában nyugszik a török alóli fölszabadító ostrom során elesett De la Vergne francia tábornok, és számos osztrák tiszt.

A leghíresebb mellékoltár a Fekete Mária oltára, mely Juhász Gyulát is meghilette. A Fekete Mária c. versének sorai a kép mellett falrészen márványba vésve olvashatók.
A templom mindenképpen Szeged egyik látványossága, érdemes megnézni.


2012. március 22., csütörtök

Tavaszi séta a szegedi Vadasparkban

A tavaszi napsugár péntekre már egészen felerősödött, kabát sem kellett, úgy indultunk el a Vadaspark megnézésére. A bejáratnál nagy meglepetésünkre egészen hosszú sor alakult ki, úgy látszik mindenki szerette volna kihasználni a szép időt egy kis sétára, állatnézgelődésre.
Belépő 1480 Ft, gyereknek 970, a családi 3500. Egész évben nyitva, érdemes felkeresni, most március 24-én pedig még külön program is lesz, pingvin bemutató.
A pingvinek mindjárt a bejáratnál vannak, nagyon bájosak, mindenki kedvencei.

A bejáratnál mindjárt térképet nyomtak a kezünkbe, így szépen végig tudtuk követni, hol milyen állat látható. Láttunk oroszlánokat, tigrist, törpevizilovat, nagyon helyesek voltak a majmok és a szurikáták. Felsorolni sem lehet mennyiféle állat található a parkban. Szép rendezett utak, büfék, toalett, és padok szolgálják a vendégek kényelmét. Nagyon tetszett, és maga a környezet is, bár feltételezem, ha minden kizöldül, még sokkal szebb a Vadaspark.

Kb. 2 órát vett igénybe mire mindent körbejártunk, de el lehetett volna időzni még többet is. Sok sok kisgyerekes családot láttam, de szerintem a felnőttek is élvezik, hogy picit ismét gyerekek lehetnek.
Én pl. a barátnőmmel boldogan mosolyogtam a fotómasinámnak.

A parkban földrészek szerint járhatjuk körbe az állatokat, szerintem jól ki van találva,  és azt is örömmel láttam, hogy sok szegedi cég patronálja az állatkertet. Jó kis program volt, annak aki Szegeden jár, és van ideje, feltétlen ajánlom.
Aki többet szeretne tudni: http://www.zooszeged.hu/index

2012. március 21., szerda

Arad - nyulfarknyi városnézés

A borkóstolás és kegytemplom felkeresése után már csak rövid idő maradt Arad látnivalóira. A külváros lepusztult, szörnyű látképe után a belvárosi régi patinás épületek között kellemes sétát tettünk. A színház épületében valaha még Petőfi és Déryné is játszott. Épülete  szépen felújított, barokk stílusú, uralja a teret.

Elsőként az éppen zárni készülő piacra siettünk, hogy mics-et vegyünk, ami helyi specialitás, talán a  szerb scsevabcsicsára emlékeztető, többféle darált hús, fűszerezve. Hűtőben tárolva ill. fagyasztóba téve majd a kerti grillezéshez fogjuk felhasználni. Vettünk még nagyon olcsón házi tehénsajtot sós és natur változatban, majd az egyetlen nyitva tartó wc-t kerestük fel, ami számomra az ifjúkori bulgár tengerparti nyaralásokat idézte fel.
Orrfacsaró bűz, taposós balkáni toalett. Nem hagyhattam ki a fotózást. :-)
A gyermekem annyira megijedt, azt mondta ő inkább kihagyja, de anyja szigorúan megkövetelte a "részvételt" hogy tapasztalja meg, más országban élő emberek életét a maga teljes valójában.
Nos, azt hiszem egy életre megtapasztalta.
A piac után Március 15. tiszteletére a Megbékélés terére sétáltunk. A szabadságharc leverése után a haditörvényszék felségsértés címén halálra ítélte a 13 tábornokot. Az 1849. október 6-ai kivégzés után 41 évvel, 1890. október 6-án állították a szobrot emlékükre.
Zala György és Huszár Adolf Szabadságszobra 29 évig maradhatott a talapzaton, 1919-ben eltávolították, és 85 év kellett ahhoz, hogy 2004. április 25-én újra köztéri szobor legyen belőle.
A monumentális szobor oldalán megtalálhatóak a tábornokok arcképei. Ottjártunkkor lett vége éppen az ünnepségnek, sok magyar szót hallottunk.
A tér után még felkerestük a vértanú tábornokok kivégzési helyét a Maros bal partján. Az obeliszk ég felé meredve emlékezik a hősökre.
Az emlékmű egyébként az aradi vár maradványaihoz közel van, ahogy írtam a folyó bal partján. A hatalmas várból csak a fűvel-gazzal benőtt falakat láttuk, elvileg a román katonaság működik benne.
 A vár építését még Mária Terézia rendelte el, hatágú csillag formájú, engem elsősorban a Komáromi erődrendszerre emlékeztetett.
20 évig építették, sok ezer rab dolgozott rajta. Az osztrák-magyar birodalom legnagyobb börtöne is itt volt, a forradalmi hadsereg 500 katonatisztjét zárták ide, és legtöbbjüket kivégezték.
Aradi sétánk véget ért, de a magyar gyökerek ellenére, nem vágyom vissza ebbe a városba. Bár a villamos tetszett.....


Borkóstolón Romániában

Máriaradnai kirándulásunkról hazafele mivel éhesek voltunk, és semmi vágykeltő éttermet nem láttunk, az Aradi hegyek alatt felkerestük a Ménesi történelmi borvidéket. Szegedi barátaink kinyomozták, hogy van itt egy jó kis pincészet, Balla Géza pincészete. A rendezett telek és épület a sok rendetlen után üdítő látvány volt. Bár nem sok reményt fűztem a váratlan látogatók fogadására, kellemesen csalódtam, szeretettel fogadtak minket, és beinvitáltak egy tiszta, rendes, kellemes étterembe. Egy bő fél órás várakozás utánra ígértek ebédet, bográcsban főtt szarvaspörköltet. De addig is spontán belecsúsztunk egy borkóstolóba, ami az ebédhez járt. Hozták a friss házisajtfalatkákat, és az első bort.


A borász magyarul beszélt, kedves volt, és hozzáértő, nekünk pedig nagyon ízlett a finom savignon blanc. Még kóstoltunk rosét, kadarkát, aztán mire megérkezett a pörkölt, egy testesebb vörösborral zártuk a sort. Mondhatom minden finom volt, a pörkölt mellé friss kenyér, savanyúkáposzta, és köményes főtt krumpli is járt.
Minden ízlett, főként a szíveslátás. Az étkezés után vásároltunk is a pincészet boraiból, elég kedvező áron, finom borokat. A választék óriási, a csomagolás ízléses, már csak a pénztárcánk szabta meg a határokat.

Kellemes érzésekkel jókedvűen búcsúztunk, ide bármikor visszajönnék. Szegedhez meg amúgy is közelebb van, mint bármelyik magyarországi borvidék.
A Ménesi történelmi borvidék egyébként egykoron híres volt vörösborairól, s az úniós támogatással fejlődő pincészet törekszik visszaszerezni régi dícsőségét.
A tulajdonos személyesen is köszöntött minket, ami szerintem különösen jóleső a vendég számára.
Számos kupát láttunk a nyertes borokról, a wc tökéletesen tiszta volt, és az épület fölötti panziós szobákról is ezt gondolom.

Az ételért 5 főre 160 lejt fizettünk, (nagyjából 10.000 Ft) a megkezdett borokért kb. 5000 Ft-ot, és persze elvittük, és este megittuk a maradékot. Így nagyjából 3000 Ft/fő a borkóstoló, borral, falatkákkal, és főétellel. Lehet más fajta ételt is választani, az időközben érkező csoportnak grillhúsokat, jóféle kolbász-szalonna-kecskesajt tálakat vittek.
A pincészet honlapjáról többet megtudhattok: http://www.wineprincess.ro/

2012. március 20., kedd

Csodaságok

Lányok, asszonyok, nőcik, csajok figyelem. A barátnőm, ilyen kis csodaságokat készít, és el is adja, ha valaki szeretne vásárolni, írjon. 500 Ft/db, és gyönyörűek. Táskára, polóra, pulcsira, kitűzhető.

Máriaradna

A hosszú hétvégén sokfele jártam, többek között pár napot a szegedi barátaimnál töltöttem, így az első beszámolóm életem első Romániai útjáról szól, pontosabban Máriaradnáról.

Már a határon átjutva Nagylak fele feltűnt a hatalmas mennyiségű szemét, ami az út melletti árokban volt. Förtelmesnek találtam, de sajnos, nem sok mindent tehettem ellene. Március 15-e lévén átlagos munkanap volt szomszédainknál, de így is agybajt kaptam a román sofőrök vezetési stílusától, miközben Arad forgalmas lepusztult külvárosán áthaladtunk.
Célunk Máriaradna volt, a magyar Mária-kegyhelyek egyike. Híres búcsújáró hely, Lippa városához tartozik.
Odaértünkkor, ez a látvány fogadott.
Pedig maga a templom pont a Policével szemben volt, azt hinné az ember, hogy legalább ott rend van.....
Megpróbáltunk gyönyörködni a sajnálatos módon romló állapotú Ferences templomban, melynek egyik tornya teljesen kopaszon, lógó rongydarabokkal ékeskedett az ég felé.
A templom belseje szomorúságában is szép, hangulata megható, bár én nem éreztem semmiféle különösebb csodatévő erőt, de ki tudhatja miben rejlik a csoda.
A nonumentális lépcső is javításra szorul. A templombelső aránylag jó állapotú, kegyképét Vrichonassa György, katolikus bosnyák kereskedő egy olasz úrtól vásárolta, és ez a régi kápolna oltárát díszítette. A legenda szerint 1695-ben Lippa visszafoglalása után a török ezt is felgyújtotta, de a kép a tűzben sértetlen maradt. A tetőről viszont a tüzes cserepek a bámuló törökök közé potyogtak, így a vezérük kivégeztette a gyujtogatót. A felújítás során kolostort is építettek ide 1756 körül. Ma az is fájdalmasan omladozó állapotban van.

A templom mögött kálvária található, elhanyagolt állapotban szintén, de még így is szép.

Sajnos a templom mögött lévő wc-t nem volt kedvünk meglátogatni, mi több majdnem elsírtam magam a látványtól. Be sem mentünk, inkább az erdőt választottuk.

A szomorú Máriaradnától hamarosan elbúcsúztunk, és utunk következő állomásán már vígan élveztük a kirándulás örömeit.
De erről a következő beszámolóban.