2012. június 28., csütörtök

Gyümölcsleves és túrógombóc

Szuper kis nyári vacsora kerekedett ki tegnap este a kezem alól. Gyümölcsleves sajátos változatban, és túrógombóc hagyományosan.
Gyümölcsleves: Két őszibarackot és négy kicsi sárgabarackot, fél almát, és 10 szem apró epret összekockáztam picire, félretettem egy tálkába. Bő fél liter vizet forralni kezdtem, ízesítettem vaníliáscukorral, egy kupica málnaszörppel, és fél citrom levével. Amikor majdnem forrt, szépen hozzákevertem fél csomag vaníliás pudingport, amit kikevertem 1 dl hideg tejjel. Ezután még beleöntöttem 2 dl habtejszínt, és csak így vártam meg, hogy forrjon. Kevergettem, hogy a puding nehogy csomós legyen. Nem lett sűrű, de nem is vízállagú. Pont így jó. Amikor egyet rottyant, akkor dobtam bele a gyümölcsöket, azzal már nem is forraltam, hogy ne legyen plöttyedt. Aki hiányolja, tehet még bele egy kis cukrot, nekem elég volt a málnaszörp.
Jól lehűtve fogyasztandó, nagyon finom lett.... nyami.

Mialatt a gyümölcsleves készülgetett, begyúrtam a túrógombócot, mert annak állnia kell egy jó fél órát kifőzés előtt.
Túrógombóc: 2 cs. túrót villával összetörtem egy tálban, kb. 10-13 dkg búzadarát kevertem hozzá. Csipet sót, és én egy kis vaníliás cukrot is tettem, és egy nagy evőkanál cukrot is, valamint két egész tojást. Jól összekevertem, letakartam, és állni hagytam.
Lábosban (abból könnyebb kiszedni, mint a fazékból) vizet forraltam, és vizes kézzel kis gombócokat formáztam a tenyeremben, és a forrásban lévő vízbe tettem. Kicsiket csináljunk, mert megdagad.
Amikor feljönnek a gombócok a víz tetejére, még hagyjuk főni, jó tíz percig. Ezalatt egy másik lábosban, vagy nagyobb serpenyőben zsemlemorzsát pirítunk, icipici olajon. Szépen kevergetjük, nehogy leégjen. Ne legyen túl barna, de azért legyen színe. Ebbe szedjük bele szűrőkanállal a gombócokat, egyesével, jól átforgatva a morzsában.
Egy nagy és egy kis doboz tejfölbe egy bourbon vaníliás cukrot keverek, és egy-két evőkanál porcukrot.
Ezt teszem tálaláskor a gombócok alá, és fölé.
Nyami... ez is finom lett. :-) Két szelet sárgabarackkal diszítetem ki.

2012. június 26., kedd

Kuglófkereső

A nyári utolsó túrámat véletlenszerűen szombaton ejtettem meg, mivel sok jót hallottam róla, és szép helyen van. Váralján, ebben a kicsi Mecseki faluban rendezték, bizony jó bő két óra oda az utazás.
Ezen a napon Kuglóffesztivál is van, ennek keretében rendezik a túrát, 10, 20, és 50 km-es távokon.
Mi a 20-as, illetve pontosabban 18 km-es távot választottuk, amiben több mint 500 méter volt a szint.
A rajtolásnál rosszul kezdődtek a dolgok, amikor rossz fele, a hosszú táv iránya felé indultunk, így mindjárt megvolt a plusz 2 km, hogy tényleg 20 km legyen a táv.
Aztán persze meglett a helyes irány, mindjárt a fesztiválnak helyet adó réten keresztül a horgásztó mellett vágtattunk. De ez csak pár percig tartott, mert erős emelkedő következett, ami nekem nagyon nem tetszett a melegben. Mert meleg az már kora reggel volt, így fél tíz tájban pedig főleg.
Nem is nagyon ment a gyaloglás, inkább csak tuszkoltam magam fölfele a túrabotok segítségével. Aztán fölérvén rácsodálkoztam a gyönyörű tájra.

Hamarosan az első ellenőrzőpont is meglett, megkésve kicsit a többiekhez képest. De legalább innivalóval kínáltak, ami bizony elkélt a több mint 30 fokban.
Itt még szép volt minden, de aztán továbbra is emelkedő következett, aminek sosem akart vége lenni. Nálam itt szinte vége is volt a túrának. A többi már csak szenvedés volt, hogy mikor lesz vége. Valahogy nem ment. A lábaim ólomból voltak, a fejem fájt a melegtől, a zsák nehéz volt az italoktól, a botok útban voltak, de nélkülük sem ment az emelkedő. Éreztem, hogy nem kellett volna ez a túra, de kiváncsi voltam erre a környékre, még nem jártam Váralján. Hát, szép fekvésű, picike falu, sok minden nem volt benne látványos.
A környék nagyon tetszetős, erdős, a Mecsek jellegzetes völgyei, dombjai szép fái megvannak. Érdemes ide kirándulni, de inkább szolidabb melegben.
Szóval a túra. Csak mentünk, mindig fölfele, közben terepbiciklisek hasítottak mellettünk, és alig vártam, hogy elérjük végre Tolna megye legmagasabb pontját, a Dobogót. Itt is e.p. ittam egy kis magnéziumot, hát jobb lesz. Nem lett. Csak mentem monoton, és vártam hogy valahogy végigérjek az utolsó, immár lefele vezető 7 km-es szakaszon.

Keserves volt ez a nap, és mikor végre beértem a célba, ráadásul fahéjas kuglófot kaptunk. Nem szeretem a fahéjat.....
És nem volt másmilyen. Kínomban ittam egy sört, vettem a vásárban két hagymatartót, és sürgősen elfelejtem ezt a túrát.
Egyébként a szervezés rendben volt, mindig kaptunk vizet, üdítőt, szőlőcukrot, stb. A kitűző is szép, de ez nem az én napom volt.
Csak a hazafele elfogyasztott zúzapörkölt vigasztalt meg, és a zuhany, meg puha ágy gondolata, a hűvös szobában.

2012. június 24., vasárnap

Kőszegi látnivalók

Erről a szép kis városról már sokat írtam, kedvenc városom, nagyon szeretem. Számomra élhető a nagysága, közel vannak a hegyek, vonzó az osztrák határ közelsége. Imádom a hangulatát, gyönyörű főterét, és a most elkészült szép új sétálóutcáját is.

Mióta nem jártam itt, újabb fejlesztéssel gazdagodott, szép kis tanösvényt építettek a Sziget utcáról fölfele a Királyvölgy felé. Ott hamarosan egy kilátó is épül, már folyamatban van az építése.
Már sok mindent láttam itt, le is írtam régebbi írásaimban néhány látványosságot, de még mindig marad megnézendő épület, vagy kiállítás, nem tudok elég időt itt tölteni. Most a Tábornokház, vagyis a Hősök tornya bejárása volt a program.

A Hősök tornya alatt szép nagy tábla hirdeti a háborús hősök emlékét, a Tábornokházban pedig kiállításokat lehet megnézni. A belépő nem drága, és mindenképpen megéri.
Amint beléptünk az utcai hőségből, csodálatos hűvös kellemes levegő fogadott, és kedves személyzet. Az első emeleten kicsit csalódott voltam, a kövek, különböző korszakok, és leletei nem nagyon illenek az érdeklődési körömbe. No, mindegy, gondoltam a kilátó a lényeg, úgyis megéri majd a látvány.
De még előtte következett a második emelet, ahol viszont a szám is tátva maradt, annyira tetszett a kiállítás.
Régi mesterségek voltak kiállítva, külön fakkokba, pl. kovács, borbély, fotográfus, stb.

Szuper látványos régi dolgok, igazi régi tárgyakkal, és képekkel, némelyik ismerős volt gyermekkoromból, némelyik pedig még régebbi. Nagyon ötletes, tetszetős és sokszínű a kiállítás, feltétlenül meg kell nézni.
A torony szintjén pedig éppen aktuális volt a kőszegi olimpikonokról készült kiállítás, fotók. Sajnos szégyen ide vagy oda, Hajós Alfrédon kívül  nem nagyon hallottam a többiekről. Igaz, nem vagyok annyira öreg még, talán azért. :-)

Viszont azt nem tudtam, hogy Hajós Alfréd is Kőszeg szülötte, tehát máris bővültek az ismereteim.
Ezután következett a toronyban a kilátó-kilátás megtekintése, ami minden képzeletemet felülmúlta. Igazából ez más kilátás volt, mint a kilátókból, mert nem magas helyre építették, és nem túl magas. A kilátás más, mint egy kilátóból. Főként a háztetőkre látni, de mégis nagyon tetszett, nagyon látványos volt. Jó érzés, és érdekes is egyben a háztetők fölött lenni, a változatosságukat megfigyelni.

 No persze láttuk az újonnan kialakított kis virágos teret a várfal mellett, (ilyet több helyen is létesítettek) a megszépült főutcát, és persze ellátni messze, a Kálvária templomhoz, a Szabó hegyre, és általában körben a hegyekre.

Nagyon élveztem, sok fotót készítettem, mindenképpen maradandó élmény.
 Remélem másoknak is kedvet csinálok ehhez a gyöngyszem kisvároshoz, ahol számtalan szállás és étkezési lehetőség, középkori városmag, és körös-körül túrautak találhatók.
Az étkezésről szólva, két este is a Portré étteremben vacsoráztunk, mert bár más jó étterem is van, itt nagyon ízlett az étel. A főtéren található étterem-panziónak kellemes terasza van, udvarias és ügyes pincérei, valamint jó szakácsa. Az ételek frissek, finomak voltak, ettünk húslevest, különböző tésztákat, (ezek nagyon jók) és grillhúsokat salátával. Minden hibátlan volt, az árak pedig elfogadhatóak.
Kávézni, fagyizni az Ibrahim kávézó teraszán lehet, és érdemes. Bár a fagyi nem kifejezetten ízlett, a kávéjuk kiváló, és élveztem a szervírozását is. (Kis tálcán kis kávé, tejszínhab, kis keksz, kis víz, ahogy kell!)

2012. június 22., péntek

Bärenschützklamm - Azaz Medveszurdok Ausztria

Régóta vágytam látni Ausztria legszebb, leghosszabb szurdokát a Medve-szurdokot, vagy ahogy nyersen fordítjuk, a Medveölő-szurdokot. Mióta hallottam róla, azóta terveztem, hogy végigjárom, vagyis inkább végigmászom. Izgatottan vágtunk neki az útnak, a Graztól 40 km-re lévő Mixnitz nevű településhez. Mivel kihagytuk az autópályákat, már az utazás maga is izgalmas volt. Weiz mellett 3 km hosszú szurdokon át vezet az autóút, néhol olyan keskeny egy sávra összeszűkülve, hogy csak a kanyarban elhelyezett tükrök segítségével lehet közlekedni. Mint a Kazán-szoros, legalábbis azt így képzelem, bár még ott nem jártam.
Képet csak futtában, kocsiból tudtam készíteni, mivel nincs hely félreállni, de talán így is visszaadja a szoros hangulatát.
Az izgalmam már a tetőfokára hágott, amikor Mixnitznél lehajtottunk az útról. A szurdok már jóval előbb ki van táblázva, mindenütt, nem lehet eltéveszteni.
Aztán megérkeztünk, hétköznap lévén kevesen voltak, így a legközelebbi parkolóban hagytuk járműveinket. A parkolóból kb. fél órás nagyjából 3 km-es sétával értünk a szurdok bejáratához, de már addig is le kellett küzdeni 340 m-es szintkülönbséget, mellettünk a sziklák között csobogó patakkal. Ígéretes volt...

Hátizsákkal, sok itallal, elemózsiával készültünk, de amint megláttam egy osztrák pasast, egy db térképpel a kezében, rájöttem, hogy nem lesz ez olyan komoly túra.
(Egyébként a parkolónál prospektusok, térképek vannak kitéve, lehet tájékozódni.)
Maga a szurdok bejárata egy kis házikónál kezdődött, ahol egy Liszt Ferenc hajú nyugis ürge szedte be a 3,50 EUR összegű belépti díjat. Szerintem nem sok érte, főleg, hogy csodás látványosság következett.

Máris bent voltunk a hatalmas sziklafalakkal övezett szurdokban. A 10 km hosszú szurdok 700 méter szinttel jó kis kihívás, de cseppet sem veszélyes. Eleinte paráztam a hidakon, de aztán meg lehet szokni. Összesen 169 fahídon mentünk fel, ami 2900 lépcsőfokot jelent. A hosszabb lépcsőfokok mögött van mindig egy keskenyebb belső rövidebb is, így biztonságos rajta a lépés. A korlátok dupla-sorosak, hogy a gyerekek is felérjék. Látszik a folyamatos karbantartás is, sok helyen friss fából készültek a szerkezetek. Főként a hidak voltak újak, úgy látszik azokat sodorja el a víz, nagy esőzésekkor. (A szurdok egyébként májustól októberig látogatható) Feltételezem, hogy esős idő esetén csúsznak a létrák, most teljesen száraz volt a legtöbb.

A sziklaszoros klímája párás, meleg, a fölfele mászásban bőven gördültek az izzadságcseppek rajtunk. De nem bántuk, hiszen fantasztikus látvány az égig érő sziklák között csobogó patak, vízesésekkel, átfolyásokkal, barlangokkal tarkítva.
A szurdokban elvileg egyirányú a haladás, még az előzés, és kerülés is nehézkes. Csak ott van mód rá, ahol picit szélesebb a sziklaperem, vagy ahol a hidak össze vannak kapcsolva. Egyébként nem, mert a korlátok között keskeny a hely, jobban megtermett emberek épp hogy csak elférnek a vállukkal, főként a hátizsákjukkal.
Néhol egészen közel a sziklafal alatt kellett mászni, máshol egészen magasan felfele a sziklák mentén. Többször a víz fölött, vagy barlangüregek fölött. Rendkívül izgalmas volt, és érdekes. A vízesések, zubogók, külön látványosságok, van ahol több méter magasból ömlik a víz, vannak többszörös zuhatagok is.
A szurdok bejárása a parkolótól nekünk szűk 3 órát vett igénybe, a végén egészen magasra fel kellett mászni a sziklákon. Izzasztó volt. Utána következett a hütte, ahol ehetünk, ihatunk, a padokon megpihenhetünk. Van kívül WC is, amit nem ajánlok. :-( Én a vizes pólóm cseréjére vettem igénybe, jó ötlet volt száraz pólót dugni a zsákba.

Innen többféle túralehetőség van, minden jól ki van táblázva. Lehet tovább gyalogolni egy szép tóhoz, vagy fel a hegycsúcsra, illetve vissza a parkolóba. A nagy meleg miatt mi a visszautat választottuk, ami kb. 1 óra 45 perc volt lefele. Ez sem volt egyszerű, mert bár a táj nagyon szép, az út elég meredek, köves, térdet nem kímélő.

Aztán ahogy lejjebb érünk, tipikus alpesi a táj, tehenekkel, nagy virágos rétekkel, teljesen idilli. :-)

A túra nagyon tetszett, ajánlom mindenkinek, nem fog csalódni. Akár egynapos kirándulás keretében is bejárható, a Mixnitzbe vezető utak látványosak végig, aki pedig autópályán akar odajutni, Grazig megteheti. (Kőszegtől 145 km volt kb.)

Korábban már jártam két osztrák szurdokban, a Vörthi tó közeli Tscheppa szurdokban, ami hasonlóan szép, és látványos, csak sokkal rövidebb, 1,2 km, és nem jellemzően fahidas, inkább sziklás terepű, illetőleg fémtornyos, fémlétrás. Belépője 6,5 EUR, a visszajutás autóbuszjárattal lehetséges. Olyan keskeny úton, szerpentinen buszoztunk, hogy a végén a leszálló utasok megtapsolták a sofőrt. :-)

A másik kanyon amit bejártam Nassfeld ill. Hermagor közelében a Garnitzenklamm, szintén nagyon látványos, de rövidebb, és kevesebb a szint is.

Szlovéniában is jártam szurdoktúrán, a Bled melletti Vintgar-ban, az volt az első, bele is szerettem egyből. Külföldön bátran bejárhatjuk ezeket, biztonságosak, jól kiépítettek.
Csak azt sajnálom, hogy nem kezdtem el régebben blogot írni, így sok emléket nem tudok megörökíteni.
De innentől nincs megállás....

Idehaza a Rám-szakadék, a Holdvilág árok és otthon Cseszneken a Kőmosó szurdok hasonló, de persze sokkal rövidebbek, de hát nincsenek is olyan nagy hegyeink.
(A Kőmosóról egy régebbi írásomban olvashattatok.)

2012. június 21., csütörtök

Forrástúra a Kőszegi hegységben

Ezt a túrát vasárnap a dög-melegben indulva jártuk végig, a Gesztenyekék egyesület jelvényszerző túramozgalmának kiírása alapján. (http://www.gesztenyekek.hu/)
Ha már ott vagyunk Kőszegen, természetesen túrázunk, meleg ide, vagy oda. A túra egyébként hivatalos teljesítménytúraként most hétvégén, azaz 23-án lesz megrendezve, remélem sikerül kedvet csinálnom hozzá pár embernek.
A kiírást ki lehet nyomtatni interneten, feladatokkal együtt, ami abból áll, hogy bizonyos kódokat kell felírni, bizonyos helyeken, ezzel igazolva az út bejárását. A kitűzőt a végén a kőszegi Tourinform irodában kaptuk meg, megjegyzem, előtte a Gesztenyekékes szervezővel, Brigivel egyeztettük. (Jól is tettük, mert az irodában nem tudtak volna segíteni!)
Indulás: 10.30, hőmérséklet: 32 fok, tervezett táv: 24 km, szint: 1000 m.
A túrát a Jurisics Gimnáziumot elhagyva a Királyvölgy felé indulva kezdtük meg. A szépen parkosított házak és a Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpont mentén értük el a Szénsavas kutat, ami forrás ugyan, de nem volt itt feladat. Még italunk is volt bőven, így inni sem kellett. Még jó, hogy forrástúrára indultunk, hiszen ebben a melegben kellett a folyadék bőven. Mi étellel és főleg itallal jól megpakolva gyalogoltunk, de minden forrásnál után töltöttünk, és a mosdás is jólesett.
A várost a Szabó hegy lábánál balra hagytuk el a Pogányok felé, megcsodálva a kilátást a szőlők között.
Hamarosan betértünk az erdőbe, amit a tűző nap miatt nem bántunk, és a túra további része majdnem teljesen végig erdőben haladt. Az első pont az Enikő forrás volt, s közben átkeltünk a Velemi műúton is. Igen szép és jól jelzett túraútvonalon jártunk, hatalmas bükkfák között. A kiírás szuper módon tartalmazta a követendő jelzéseket, ezt most nem részletezem, de az eltévedés lehetősége kizárt volt. A forrástúrát egyébként végigköveti egy tanösvény is, minden forrásnál szép táblákat találhatunk.

Következett az Elektromos forrás, amit ma már másként neveznek, egy kis völgyben. Szép kis patak keletkezett a forrásnál, gombát is találtam. A következő forrásunk a Borha forrás, majd a Jávor kút. Elhaladtunk a Cseke forrás mellett is, ami kiszáradt, itt nem is volt feladat.
Egyébként jellemzően a források mentén szép kitáblázás van, padok, asztalok, tűzrakóhely. Látszik, hogy a környékbeliek nagyon szeretnek kirándulni, és vigyáznak a turista ösvényekre, táblákra.
A Gyertyán kútig elég sok szintet megtettünk már, mintha szaunában lettünk volna, úgy izzadtunk.

A következő felkeresendő forrásunk a Hörmann forrás pedig egyenesen a csúcson volt, illetve attól kicsit lejjebb az Írott-kő felé vezető úton. Miután leküzdöttük ezt a szintet is, fél kettőre járt, megebédeltünk a forrásnál kialakított kirándulóhelyen, kényelmesen asztalnál ülve fogyaszthattuk el a magunkkal hozott ételt, egy kis hazai rántott csirkét, tejfölös uborkasalátával. A hátizsákba rejtett jéggé fagyasztott teáink hidegen tartották, és még mindig hideg volt az italunk is.

Időközben sok helyen remek volt a kilátás, mielőtt a csúcs fele közeledtünk (mármint a túra csúcspontja) érdemes erre kirándulni.

Hamarosan megtaláltam a másnapi reggelire valót is, két gyönyörű vargányára leltem az út mentén. Finom volt, pici fokhagymával, sóval, borssal vajon megpirítva.

A túra utolsó feladata a Szikla forrásnál volt, aztán ezt is letudva az utolsó emelkedőnek vágtunk neki. Ez bizony komoly megpróbáltatás volt, de végül sikerült felérnünk a Zeiger nyereghez, aztán boldog voltam, hogy már csak lefele kell menni végre.
A város felé ereszkedve a  kilátás panorámás volt. Itt módosítottunk kicsit az útvonalon a meleg miatt, (ebben a kiírásban a források bármely útvonalról megközelíthetők) a Hét-forrást kihagytuk, mivel már jó párszor láttuk, és nem is volt feladat.
A Szabó hegy tetejéről a Szálasi bunker felé ereszkedtünk le a Királyvölgybe. Nem bántuk meg, mert itt egy vadiúj tanösvényt fedeztünk fel, szépen festett táblákkal. A kellemes ösvényen, járdán új részeket fedeztünk fel a város szélén, ennek külön örültem.
A táblán leellenőriztem a gombámat, amit természetesen 100 %-os biztonsággal ismertem. (Csakis így együk meg, vagy vizsgáltassuk be!) Szép túra volt, ajánlom mindenkinek hétvégére, addigra már az időjárás is elviselhetőbb lesz.

2012. június 15., péntek

Egyensúlyban a bakancs és a fakanál

Az utóbbi napokban csak főztem, de mielőtt a fakanál elnyomná a bakancsot, többnapos túrára indulok, s jövő héten jövök a beszámolókkal. Az időjárás jónak ígérkezik, a látnivalók megszámolhatatlanok, meglátjuk mi fér bele a négy napba.
Jövőhéten bakancsos hét lesz, fotókkal.
Sziasztok. Írjatok, olvassatok, várjatok.
:-)

2012. június 14., csütörtök

Cukkinis csirkés nyárs tepsiben

A kerti grillezést imitálva tepsiben készítettem nyársakat.
Hozzávalók 2-3 személyre: 1 cukkini, 30 dkg csirkemell, 1 db debreceni kolbász (mini) 1 vastag szelet szalonna, 1 db répa, 4-5 szem gomba, néhány szál spárga széttördelve, só, bors, pici olíva, 7db hurkapálcika nyárs.
A csirkemellet kockára vágtam, sóztam, borsoztam, beleforgattam egy kis olívába és állni hagytam.
Az összes zöldséget és más hozzávalókat helyes kockákra vágtam, pici sóval, borssal megfűszereztem, aztán változatosan felfűztem őket a nyársra.

A tepsit kibéleltem alufóliával, és előmelegített sütőbe, olívával ici-picit meglocsolva, fóliával lefedve sütőbe tettem. 180 fokon sütöttem kb. 20 percet, majd a tetejéről a fóliát levéve még 5-6 percig pirítottam.
Isteni lett. Főként a spárga és cukkini lett nagyon finom.
Másnap ebédre kicsit mikroban megmelegítve is hibátlan.

A kovászos uborkámat egy nap napozás, egy nap spájzban állás után egy napig hűtőben tartva leszűrtem, és finom roppanós, kemény lett. Így ez lett a mai reggelim energiát adó libazsíros kenyérrel. :-)

2012. június 12., kedd

Fűszerszüret

Megindult a kert, van eső, így a kerti dézsában lévő fűszernövényeim nagyra nőttek, elbokrosodtak. Ideje volt az első szüretnek.
Ha már szüret, nyilván fel is akartam használni amit lehet, így az alábbi dolgokat műveltem:
Rozmaringból csokrot kötöttem, és lóg a gerendán, szárad, a kakukkfüvet, petrezselymet és snindlinget pedig felhasználtam a vacsorához. A citromfüvet limonádéhoz használom.
Karaj friss kakukkfűvel, vajas, petrezselymes, snidlinges újkrumplival
Hozzávalók 2 főre: 4 szelet karaj, pici só, bors, összevágott friss fűszerek, 5 dkg vaj, 1 kanál olíva a sütéshez, 5-10 dkg liszt, és 40 dkg újkrumpli.
A karajt sóztam, borsoztam, megszórtam pici liszttel, majd forró olajba dobtam, átforgattam, fél deci vizet öntöttem rá, a tetejére raktam a friss kakukkfüvet, és megsütöttem. Akkor jó, amikor elpárolog alóla a víz, és zsírjára sül. Akkor kell átfordítani, és a másik oldalt is megpirítani egy picit. Vigyázzunk, kis lángon süssük, mert a liszt miatt picit ragadni fog. De ez a lisztes réteg nagyon finoman átveszi a kakukkfű ízét-illatát, és átadja a husinak.

A krumplit vékonyan meghámoztam, kis kockákra vágtam, és 10 perc alatt puhára főztem. A főzővízbe két teáskanál sót tettem. Ne essen szét, figyeljünk. A vajat felforrósítottam, rátettem az összevágott csokornyi petrezselymet és snidlinget, átforgattam (nem kell sütni, csak 1-2 percig) és a leszűrt krumplit rádobtam. Összeforgattam, és kész.

Könnyű, gyors vacsora lett belőle. A friss fűszerekkel sokkal könnyedebb az étel, és egészségesebb. A fűszernövények jótékony hatással vannak a gyomrunkra, ezért érdemes akár cserépben is tartani belőlük a konyhában.

Nekem dézsában van a kertben, mindennap öntözöm, akkor lesz szép bokros egész nyáron. A rozmaring, a citromfű, a levendula (amit már fűszerként is használnak) pedig évelő, elég egyszer kiültetni.

Apropó. A dézsa mögött a kerítés sarkában száraz falevelek között lakik a család állatkája, a süni. :-)
Időnként látom, estefele szokott előjönni. Ha jól sejtem, ketten vannak, mert a hangok alapján kis süniket készítettek....
Citromfüves limonádé
Egy kancsóba beledobok két három ág citromfüvet, egy citrom és egy narancs (vagy lime, ami éppen van) levét belecsavarom, hagyok mindegyikből két karikát, azt úgy teszem a kancsóba. Jégkockákat szórok bele, majd cukrot, vagy mézet, vagy pedig szörpöt öntök a jégre, attól függ mivel akarom édesíteni. Ezután szódával felengedem csurdig.
(A fotót pótolni fogom!)
Nagyon finom friss nyári ital, a variációk száma végtelen. Más ízű ha lime van benne, más ha narancs. Más ha narancsszörppel édesítek, és más ha bodzával. De a citromfű nem maradhat ki belőle!
Készült még kovászos uborka is, most várom az eredményt.
Kis üvegnyi uborkát megmostam, a végeit bevágtam, szépen belehelyeztem az üvegbe. Rátettem két kanál sót, két gerezd fokhagymát, egy csokornyi kaprot, és a tetejére egy kenyér sarkát. Meleg vízzel öntöttem fel. Csak folpack-kal fedtem le, hogy tudjon dagadni.
Egy napig volt a kertben a napon, azután bevittem a lakásba, kidobtam belőle a kenyeret. Most egy napig áll a spejzban, majd még egy napig a hűtőben, elvileg utána kész, le lehet szűrni, és elvileg jó kemény marad. Kiváncsi vagyok, ezidáig sokszor előfordult, hogy megpuhult az uborkám.
Az eredményről majd beszámolok.

És hogy mire jók a fűszernövényeim?
Bazsalikom: mártások, saláták, olaszos ételek kelléke.
Citromfű: limonádéba, szörpnek, salátákhoz, mártásba.
Snidling: simán vajas és zsíros kenyérre, salátákhoz, leveshez, tojáshoz, túróhoz, burgonyához.
Kakukkfű: saláta, leves, húsokhoz, szárítva teába is jó.
Levendula: egyenlőre illatosítóként használom a lakásba, és kis csomagban ruhák közé, de hallottam már levendulafagyiról is. Én még ételbe nem próbáltam.


2012. június 11., hétfő

Hegyen-völgyön futás

Egy elmaradt futóverseny leírását pótolom, a múlt hét végén ugyanis (a Trianon túra előtt) rövid hegyi futóversenyen vettem részt  a lányommal Tardoson. A Tatabányai Sprint futóklub által szervezett versenyen két távon lehetett indulni, 4 km, és háromkörös 12 km-es távon. Nos, sok kihagyás után nekem a rövid táv is elég volt, emelkedőkkel tarkítva. A Sprint klub versenyein a jó hangulat abszolut biztosítva van, a rendezés pedig tökéletes. Egész jól ment a futás - magamhoz képest - élveztem, még úgy is, hogy féltávnál ömleni kezdett a nyakunkba az eső. Az ügyesebbek már addigra beértek, többek között a kislányom is, aki korosztályában első helyen végzett. :-)
Nekem sokadik hely jutott, de nem a győzelem, a részvétel volt fontos. Nem bántam meg, jól éreztem magam, és nem is fáradtam el. A verseny nevezési díjában (1000 Ft) pedig benne volt a célban lévő frissítés, isoital, banán,szőlőcukor, és egy pár finom virsli is.

Városi futóverseny

Hétvégén városi futóversenyt rendeztek a Tiszta Egészséges Székesfehérvárért. 1,3 illetve 6,5 km-es távokat lehetett választani. Nevezési díj csak a hosszabb távon volt, a rövid távon egy jelképesen összenyomott műanyag palackkal lehetett nevezni. Székesfehérvár főterén a Városház téren nagyszerű rendezést hoztak össze a szervezők, hangosbeszélő buzdította a futókat, kordonokat, célbefutót alakítottak ki, padok-asztalok szolgálták ki a közönséget. A megnyitón a polgármester is megjelent, pár perces köszöntő után az elhangzott kürtjelre indulhattunk. Az 1,3 km-es távot kb. 6 perc alatt futottam végig, bár a starnál majdnem elájultam, olyan erővel kezdtek el futni a résztvevők. A Kossuth utcán kaptam észbe, - miután már nem kaptam levegőt - hogy nem kell rohannom, ez nem verseny számomra. Így aztán kényelmesebb tempóra váltottam, majd a Megyeház utcán felfele meg is előztem néhány embert. Fordító a könyvtárnál a Jókai utcában volt, aztán szépen a Fő utcán vissza, és már be is futottam a célba az M-es méretű poló sorába. A futáson részt vevők ugyanis ezt a polót kapták ajándékba.
Jó idő volt, kellemes mozgás, jó kis hangulat.
Jövőre gyertek el többen!

2012. június 4., hétfő

Trianonra emlékezve

1920.június 4-én Trianonban aláírták azt a szerződést, melytől szétszakadt az ország. E jeles nem túl fényes napra emlékezve rendezték meg a Trianon túrát Várpalotán, három távval, 8, 16, és 36 km teljesítéssel. A középtávra neveztem, és reggel nyolckor már verőfényes napsütésben gyalogoltam a vár mögötti bajvívó térről fel a hegyekbe. Ismert terepen, a szép Bátorkő várához közelítve, keresztül a Vár-völgyön, a piros sáv jelzésen haladtam.

 Maci a hosszú távra ment, ezért elkocogott, egy darabig Péterrel gyalogoltam, (aki Tatáról jött idáig biciklivel - le a kalappal előtte - )aztán a várnál ő is elköszönt. A várban alkalmi ismerősökre, Beára és Endrére leltem, akik kellemes és vidám túratársaknak bizonyultak, ezért végig együtt tettük meg a távot.

Bátorkő: A várból csak kevés rom maradt meg, a XIII.-XIV. században épült, a Szalók és Csák nemzetség nevéhez fűződik. A török időkben elpusztult, ezután kezdik Pusztapalota néven említeni. A vár a XVI. században már elhagyott, így hamarosan romossá válik, ma is így láthatjuk.
A várnál Bettiékkel találkoztam, akiknek nem volt szükségük az ellenőrző pont megkeresésére, mert ők is a hosszú távon indultak. Mi megtaláltuk a kódot, és enyhe emelkedőnek folytattuk utunkat, a Márkus-szekrénye felé. A nap egyre jobban sütött, egészen nyári meleg lett, folyt rólunk a víz rendesen. A leírás és térkép segítségével simán túlmentünk a piros kereszt jelnél, de még időben észrevettük, így csak pár száz méter pluszt gyalogoltunk.

Nemsokára élő ellenőrzőpont következett, aztán a kék plusz jelre váltottunk, és immár lefele gyalogoltunk a Csörget-völgyben. Szép sziklák szegélyezték utunkat. Amint kiértünk az erdőből a tűző nap teljes kánikulára váltott, de nemsokára beérkeztünk a városba, majd hamarosan célba is érkeztünk. 4 óra alatt megtettük a távot, pedig nem is siettünk.
A célban citromos víz, és csoki várt minket, no meg a rendező, Orbán Imre, aki szép oklevéllel és kitűzővel jutalmazta túránkat. 

A nevezési díj tartalmazta a belépőt a Trianon múzeumba, így Maci megérkezése után elmentünk múzeumot nézni. Sajnos a hatalmas kiállított anyaghoz sokkal több időre lenne szükség, hogy végignézzük, de így is sok mindent láttunk.
Maga az épület, a barokk, 1725-ben épült Zichy kastély is impozáns, a városból nem is látszik hogy milyen szép épület áll a dombon.


Az épület ugyan barokk stílusban épült, de később leégett, és klasszicista, romantikus stílusban építették ujjá. A kör alakú könyvtászoba mennyezeti freskója megmaradt, de sajnos a könyvek, és egyéb tárgyak nem.

A kastélyépület minden terme tele van a gazdag kiállítási anyaggal. Láthatunk itt a Délvidéki etnikai tisztogatásról (1944-45) képeket, és anyagot, aztán van Holányi Julianna festőnek, Németh Nándor grafikusnak kiállítása, van Szeleczky Zita Emléksarok, Turulszobrok a Kárpát-medencében, a vármegyei címerek ólomüvegen, Reményik Sándor emlékszoba, stb.
Vannak hősi relikviák, van anyag a Magyar Vasúthálózat szétszakításáról, a Csehszlovákiai magyar sorsokról, a székely hadosztály harcairól, és még sorolhatnám. Legalább két órát rá kell szánni, hogy alaposan elmélyedhessünk a történelemben.
A termekben hanganyaggal gazdagítva nézelődhetünk, rengeteg a látnivaló.
Nyitva: k-cs 10.30-tól 16-ig, hétvégén 17 óráig, a belépő 800 Ft. (Gyerek, csoport, stb. kedvezmény) Részleteket itt tudtok megnézni: http://www.trianonmuzeum.hu/
Köszönöm a rendezőnek, hogy ráirányította a figyelmet Trianonra, s ezáltal ezt a szép múzeumot is megnéztem, mert szégyen bár, de annyiszor mentem el Várpalota mellett, a táblát is mindig néztem, de csak halogattam, hogy majd megnézem egyszer. Most a túra keretében ez is megtörtént.