2012. augusztus 31., péntek

Vaníliás őszibaracklekvár

Tesómtól sok őszibarackot kaptam, ettük ettük, de még mindig volt. Így jutott eszembe, hogy az őszibarckkrémleves, és barackos pulyka után lekvárt főzzek a maradékból. Gabojsza receptje alapján http://gabojszakonyhaja.blogspot.hu/ készítettem, és tényleg isteni lett.
Nagyon jó tippnek bizonyult a pár percre forró vízbe mártani a barackokat, így gumikesztyűben szuperül le lehetett húzni a barack héját. Az egész műtét pucolással főzéssel beüvegezéssel együtt nem tartott tovább két óránál. Hétvégi luxusreggelikhez, kávé és sütike mellé nagyon finom.

Hozzávalók - az én variációm szerint: 3 kg őszibarack, fél kg 3:1 dr. oetker befőzőcukor, 1 rúd vanília, kikaparva, és a rúd is, (feldarabolva) 2 kupica barackpálinka, 1 citrom leve.
Az üvegeket kimostam, és tetejükkel együtt a sütőben kisütöttem (jó 30 percig melegítettem őket) ezalatt a barackokat lebőröztem, kezemmel mindjárt össze is nyomkodtam, ki is magoztam, majd hozzá kevertem a hozzávalókat, és turmixgépben összeturmixoltam. (Éppen tönkrement a turmixom, így vannak benne darabos részek is). Mindösze 10 percet főztem.
Mikor ezzel elkészültem, kivettem a sütőből az üvegeket, (vigyázzunk forró!) és beletöltöttem a lekvárt. Visszatettem őket a sütőbe, kihűlni.
Lett 9 kisüveg lekvárom. :-)

2012. augusztus 29., szerda

Ahol a Föld szíve Dobog....

Visegrádi pihenésem kapcsán előzetesen már sokat olvastam a Pilis misztikus erejéről, Dobogókőről, a szív csakrájának nevezett szakrális helyről. Országunkat energiavonalak hálózzák be, ezeket a nép Szent-György vonalaknak ismeri. Őseink ezeknek az energiavonalaknak jótékony hatást tudtak be, szívesen építkeztek ezeken a helyeken, templomok, kolostorok épültek a jótékony energiákra. A Pilisben több kolostorromot is találunk, (Piliszentkereszt, Klastrompuszta, Dömös, stb.) de itt van  Visegrád-Esztergom-Dömös-Dobogókő négyes vonala, ami egy erős energiavonal. A radiológiai mérések szerint is erős földsugárzás tapasztalható itt, ennek köszönhetően kirándulást tettünk a Dobogókőn található Zsivány sziklákhoz.
A túra - a nagy hőségre (37 fok) való tekintettel csak rövid, kb. 3 km-es túra volt, Dobogókő alsó parkolójából jelzett úton haladva. Erős lejtő, ami visszafele emelkedő, de a hely csodálatos, és valóban kissé misztikus.
Hatalmas sziklatömbök vonulata, valamilyen törésvonal féle, ez teljesen látszik. A kövek egy része viszont öntött köveknek tűnik, ismeretlen épített technikával, a hozzá értők szerint egykoron templomok lehettek itt, még Árpád idején. Körbejártuk minden oldalról a szurdokszerű helyet, picit le is ültem a kövekre, magamba szívni a jótékony energiákat. A föld sok részén ismerünk hasonlóan misztikus köveket, építményeket, helyeket, gondoljunk csak Stonehenge-re, a Kheopsz piramisra, vagy akár a Delphoi józsdára.
Valamilyen misztikus építmények, s az ismereteink szerint jótékony energiavonalak vannak alattuk.
Itt a Pilisben is sokféle földsugárzás találkozik egymással, ami nagyon ritka. Egyszerűen fogalmazva, Dobogókőn a Föld szíve van, vagyis a Föld szívcsakrája. A csakra szó egyébként csokrot jelent, az energiavonalk csokrát. Keleten az emberek hisznek ebben, és gyógyító, pozitív erejében. A templomok, kolostorok Pilisbe történő építésével bizonyított, hogy őseink is tudták ezt.
Mindenesetre a hely nagyon érdekes, a kirándulás pedig nagyon kellemes volt. Remélem sok energiát szívtam magamba, és azok jótékony hatással lesznek rám.

A magyar saolinok háromszoros világbajnokok Kung-Fuban. Erről külföldön sokkal többen tudnak, mint nálunk. Így aztán azon sem kell csodálkozni, hogy a dobogókői földsugárzást számon tartják Ázsiában, mi több a Dalai Láma is ellátogatott ide. Nem véletlen, hogy a saolinok faluját is Dobogókőn, az energiavonalak mentén építették fel. A kínai harcművészet magyarországi misszionáriusainak faluját mi is megnéztük.

Az útról letérve tábla irányított minket, és az erdő csöndjében csak pár - régi úttörőtáborhoz hasonló - faházikót láttunk. A "falu" közepére érve egy étterem, és fürdő található, és néhány kínai szobor.

Saolin papoknak nyoma sem volt, és a csendes, alig látogatott helyen megtudtuk, hogy már elköltöztek. Ez a hely jelenleg turisták, családok számára szolgál, kivehető egyszerű házikókkal.
Érzésem szerint amit úttörőtábornak gondoltam, kiderült valaha a hadseregé volt, erről tanúskodik a régi hangosbemondó is.

A megtekintendő helyek listájába felveszem a saolinok faluját, állítólag a Balaton-felvidékre költöztek. Addig is beérem más, jótékony földenergiát sugárzó hellyel, pl. a pákozdi Ingóköveknél, vagy a nemrég látott Zalaszántói Sztupánál. De ilyen hely még a Pilis összessége, Tirring-sziklák pl. ahol teljesítménytúra is van Hegedűs Robi emlékére, vagy a Lenti fürdőben kialakított Szent-György energiapark, vagy a Ság-hegy belseje.
Remélem hamarosan kialakul egy rendesen jelzett zarándokútvonal a Pilisben, vagy akár az országban, ahol jelzett, és irányított útvonalon lehet megközelíteni ezeket a szakrális helyeket.
Igény biztosan lenne rá, manapság egyre többen szeretnének elvonulni, pihenni, feltöltődni, és ha tehetjük itt kis hazánkban, miért ne tennénk.

2012. augusztus 28., kedd

Visegrád - Királyi Palota

A hosszú hétvégét Visegrádon töltöttem, egy kis kirándulással, rövid túrával egybekötve pihentem. Legszebb látnivalóját, még ebben a melegben sem hagytam ki. Két éve volt egy túrasorozat a Visegrád ezeréves alkalmából, ott mindhárom túrán résztvettem, így háromszor is túráztam más-más útvonalon kb. 20 km-t. Volt benne szép téli, és télvégi sáros túra is, de nagyon gyönyörű a környék, vannak szép tanösvények, és jók a túristajelzések is.
A városkát szerintem mindenki ismeri, és a híres hegytetőn álló Fellegvárat is, viszont kevesen tudják, hogy a Duna parthoz közeli királyi palota pár éve nagyon megszépült, csodásan helyreállították, így az eredetihez hasonló termekben tudunk végig sétálni.
A belépődíj befizetésekor 1200/fő, még 500 Ft/főt áldoztunk a fejhallgatós lehetőségre, de nagyon jó volt, kész idegenvezetés. Mindenütt megtaláltuk a megfelelő számokat, egyszerű volt használni, és minden információt meghallgatva tudtunk körbenézni. Utoljára Pulában használtam, az is nagyszerű volt.

Kívülről nem is látszik, mennyi terembe, konyhába, szobákba, kápolnába lehet betekinteni, valahogy azt képzeltem, csak romok vannak, de nem. Szépen helyre van állítva belül minden, s maga a palota hatalmas, még belső kertek is vannak, és a hátulja a sziklafalhoz támaszkodik.
Először a pincébe mentünk, a hőségben igazán üdítő volt.

Ozorához hasonlóan - mivel korban kb. ugyanaz - itt is reneszánsz építészeti stílussal találkozunk. Csupa szépség, életigenlés, művészi míves kidolgozás minden. Remek belső kutak, szép ablakívek, és kifinomult itáliai ízlés amivel találkozhatunk. A fotón Mátyásunk címere, egy pici részlet az egészből.
Kiemelkedő a belső kert, jelenleg is tele van fűszernövényekkel ültetve, lugast, díszkutat is láthatunk. Szuperül néz ki, igazán kellemes lehetett itt az élet.
Hasonlóan tetszett a belső udvar is, és a termek, a benne lévő használati tárgyakkal. Szebbnél szebb kályhákat láttunk, lenyűgöző az a művészi tudás, ami ebben a korban volt.

A palota története akkor kezdődött, amikor Károly Róbert 1323-ban Visegrádra helyezte a királyi udvart, és elkezdődtek az építkezések. Később Zsigmond királyunk idején alakult palotává a meglévő épületegyüttes. A főbejárattal szemben volt a kápolna, és úgy rendezték a területet, hogy több udvar és kert jött létre, az alapvetően négyzet alakú palotában.
A fotón az oroszlános kutat látjuk, mely a palota udvarát diszítette. Az északi részen volt a palota központja, itt egy háromemeletes épületet találunk, ez szolgált a király és királyné lakhelyéül.

Alsó szinten a személyzet, felül a király és királyné lakot, téli és nyári szállásul is szolgált egyben. A palota termeiben megtalálhatók a Zsigmond kori kényelmi átalakítások, és diszítések nyomai. A palotát később elhanyagolták, és csak Hunyadi Mátyás aragóniai Beatrix-szel kötött házassága hozott változást.

A palotát átépítették és így jelent meg a késő gótikus stílusban átépített palotában Itália után Európában először a reneszánsz építő- és szobrászművészet. A szobrok és szökőkutak Giovanni Dalmata műhelyében készültek.

A konyhában minden eszköz alkalmas lenne még ma is főzésre, tálalásra, hordók, dézsák, kiöntők láthatóak, és a füstös kemencétől igazán hangulatos részlete a palotának.
Visszatérve a palota rövid történetére, sok aranyat, márványt alkalmaztak, ez is jelezte a gazdagságot, fényűzést. A palota a korabeli itáliai reneszánsz udvarok között is megállta a helyét, ennek tudható be, hogy a pápai követ leveleiben "földi paradicsom"-ként emlegeti.
A török kor idején a palotát elhanyagolták, majd szinte teljesen a föld alá került. Helyét végül Schulek János találta meg, és kezdett el ásatásokat végezni 1934 végén. Ahogy a palota építéséhez majdnem minden Visegrádon építtető király hozzájárult, úgy a felújításon is a Visegráddal foglalkozó leghíresebb régészek, történészek mindegyike dolgozott. A csodálatos eredményt feltétlenül nézze meg aki teheti.

2012. augusztus 27., hétfő

Látogatás Ozorai Pipo várkastélyában

Ha hosszabb ideig nem jelentkezem, az csakis azért van, mert utazok, élményeket gyűjtök, vagy nincs kedvem írni. :-) Most az egri hétvége után sűrűn kellett dolgoznom, s mivel egész nap gép előtt ülök, nem volt kedvem még este is. Aztán meg eljött a hosszú hétvége, amit még meg is toldottam néhány nap szabadsággal, így megint sokfelé jártam, sok szépet láttam, s most jött el az ideje, hogy megosszam veletek is.

Ozora, egy kicsi falu, Székesfehérvárhoz kb. 60 km távolságban, közel Simontornyához, és még közelebb Pincehelyhez. Már többször voltam az Ozorai Pipo nevű túrán, de sajnos, a túra maga nem érinti a kastélyt. Viszont Pipo életéről mindig kaptunk ismertetőt, így nagyon kiváncsi voltam a nemrégiben felújított várára.
Pipo, azaz Filippo Scolari Firenzéből került hazánkba, egy kereskedő segédjeként 13 éves korában. Szülei, akik elszegényedett nemesek voltak, bíztak benne, hogy az okos, tehetséges fiú viszi majd valamire. Nem is kellett csalódniuk. Egy alkalommal Zsigmond király a hadjárat költségeiről tárgyalt a főurakkal, akik nem bírtak a számokkal, s a kis Pipo sietett segítségükre. Természetesen kiváló tudással, s így aztán a király támogatásával fontos gazdasági szakember lett, kiváló katona és diplomata, s a király személyes jóbarátja.
Feleségül vette Ozorai András lányát, Borbálát, akinek családi birtokán építette fel a gótika korában ezt a gyönyörű firenzei reneszánsz kastélyt. Haláláig hűséges volt feleségéhez, hazájához, és királyához. Méltán temették el királyok mellé Székesfehérváron. Most pedig térjünk be a várkastélyba.

Kívülről egyszerű kinézetű épület a falu közepén, a templom mellett áll.
A 980 Ft-os belépő megváltása után, máris csodálhattuk a gyönyörű reneszánsz udvart. A növények, virágok, és maga a kastély belső udvara is teljesen a reneszánsz életérzést adja vissza. A b első udvaron szökőkút, a folyosókon végig gyógynövények, utalva a hajdani termesztésre, szárításra, felhasználásra, mely a várúrnő feladata volt. Az épületet sokáig magtárnak használták, uniós támogatással szépült meg.
Fantasztikusan hangulatos, ahogy maga a kávézó is, ahol pár percet időztünk, amíg elkezdődött az idegenvezetés. Az idegenvezető hölgyről csak felsőfokban tudok beszélni, kellemes stílusban, nagy szakértelemmel, igazi odaadással vezetett körbe bennünket.
Először a földszinten lévő reneszánsz konyhát néztük meg. Igazi reneszánsz életérzés megint. Kandalló és kemence, a falakon serpenyők, fűszernövények, asztal, szék, teljes korhű berendezés.

Nagy élmény volt számomra, és akár most nekiálltam volna egy korabeli ebéd elkészítésének. Megtudtuk, hogy ebben az időben nagyon sok húst fogyasztottak, főként vadat, de disznót, marhát, tyúkot, libát, birkát is, valamint vadmadarakat, vadkacsát, még pávát is. A húsok mellett számtalan zöldség - káposzta, répa, krumpli - volt ismert, és sokféle szószt, mártást készítettek a húsuk változatossá tételére.
A konyha után az emeleti részbe látogattunk, ahol bemutatták a gyógynövények szárítását, tartását, majd a hálószobába vezetett utunk.
Fűtés csak a hölgyek szobájában volt, az ágy rövid, tudvalévő hogy félig ülve aludtak, a kor hiedelmei miatt - miszerint fekve megfulladnak reggelre. A baldahin behúzva tartotta a meleget, vastag brokát anyagokból készítették. A szobában található még egy fürdődézsa is, de a kornak megfelelően csak havonta egy-két alkalommal használták, közben pedig erősen kölnizték magukat, ill. lavórban mosakodtak.
Ezután a fegyverterembe veztett utunk, itt a sok nehéz páncélöltözéket csodálhattuk meg.

 A kápolna következett, ami gyönyörűen fel volt diszítve virágokkal, mit ahogyan másutt is élethűen készítették a látogatók számára a díszletként szolgáló virágokat, gyümölcsös tálat.

A hatalmas lovagteremben két trón is áll, kandalló, fotelekkel, a falon egy kép Piporol. Minden a jómódot, jólétet sugallja, a kornak megfelelő színvonalas kárpitokkal, bútorokkal.
Továbbhaladva az ebédlőt, majd különböző kiállításokat tekinthettünk meg.

Minden nagyon érdekes volt, látványos, és a hozzá kapcsolódó információkkal igen nagy élmény.
A különböző kiállítások, melyeket a felsőbb emeleten láttunk, szintén izgalmas, időszaki kiállítások. Jelenleg a "másodszülött" - Esterházy családtörténeti kiállítást, és "Az angol beteg igazi útja" c. fotókiállítás látható. Gróf Almásy László élete is kész regény, mint ahogy az Esterházyaké is.

A képen látható porcelán terítéket Esterházy Antal adományozta a kiállítás részére, több szép holmival együtt. Ottjártunkkor avatták éppen díszpolgárrá. Isten éltesse sokáig.
Az Ozorai várkastély földszintjén található jelenleg egy Illyés Gyula emlékkiállítás, az emeleten Itáliai szobrok másolatai, valamint a pincét is megnézhetjük, ahol óriási jegesmedve fogad bennünket, és a nagy melegben jó kis hűvös levegő.

Nagyon kellemes kiránduás volt, igazi élmény az Ozorai várkastély. Szeptember 2-án lesz az Ozorai Pipo teljesítménytúra, ajánlom a túrázók figyelmébe a kastély megtekintését túra után. És természetesen mindenkinek, aki érdeklődik a reneszánsz kor iránt, nem fogja megbánni.


2012. augusztus 17., péntek

Imola udvarház Eger

Eger egyik legjobb éttermét nem lehet eltéveszteni, a vár bejárata alatt találjuk, így bárki könnyen elcsábulhat egy kis gasztronómiai élvezetre. Már persze ha elég vastag a pénztárcája...
Az Egerben töltött hétvégén feltett szándékom volt felkeresni ezt az éttermet, hiszen sok jót olvastam róla. Az egész utazást a Stahl magazinban olvasottak alapján terveztem, és így elengedhetetlen volt, hogy az Imola isteni kajáit is megkóstoljuk. Igaz, kicsit többet kellett spórolni, de bizton állíthatom megérte. Egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni az általam csak "nagy tányéron kis maszat" jellegű éttermeket, hisz aki szereti a gasztronómiai élvezeteket és kirándulásokat, érteni fogja a különbséget.
Nos, első este a teraszra ültünk, ahol a figyelmes pincéreknek köszöhetően kiváló kiszolgálást kaptunk. Jó kis kilátás a sétáló népekre, előttünk a sétálóutca, fölöttünk a vár magasodott, meghitt a környezet. És elegáns, ezt ki ne felejtsem, mert az utolsó szalmaszálig minden meg van tervezve, ízlésesen, finoman, ahogy illik. Igaz, a szék kicsit kényelmetlen volt, de a finom ételek és borok feledtették ezt a kis bibit.
A rendelésünk egy előétellel kezdődött, és majdnem itt is fejeződött be, mert nekem elég általában a kis adag étel. Fokhagymás rákfarok mentaszósszal cukkinis pogácsára tálalva. Még a hangzása is gyönyörű. Összeillő, nagyon jól megkombinált étel volt, kiválóan elkészítve. Ötös.
Főételként érkezett a bőrös fogasfilé citrusos paszternákkal, krémes mángold szósszal. Hát valami gyönyört élveztem a fogyasztásakor, ámen. Finom ízű hal, pont jól megsütve, omlós, szép fehér hússal, csodás volt hozzá a zöld szósz. És persze illett is, köztudottan a mediterrán népek nagy szerelme a hal és mángold párosítása. Talán a spenótra emlékeztet halványan, de ez szerintem finomabb. A citrusos paszternákról is csak áradozni tudok, a jellegtelen zöldségből finom előkelő ételt varázsoltak. Tuti volt.
Következett a kihagyhatatlan sajttál, Sándor Tamás sajtmester sajtjaiból. Erről is annyit olvastam már, nem véletlenül, erről most magam is meggyőződhettem. Mindegyik sajt kiváló volt, igaz, a kecskesajtot nem szeretem, de főként tehén sajt volt a kombináció. Leginkább a zsendice ízlett, és nagyon sajnálom, hogy nálunk nem kapható. A házibagettről sem feledkezhetem meg, amit a sajtok mellé kaptunk, mert isteni, sajttal együtt majdnem hatpontos.
Közben persze finom egri borokat kortyolgattunk, majd megkóstoltuk desszertként a kéksajtos csokoládé szuflét. Édes és sós párosítása, vörösborral lekísérve, tényleg gasztronómiai élmény. Különlegesség, érdemes kipróbálni.
Mivel nagyon jól éreztük magunkat, visszajöttünk még vasárnap ebédelni is, és akkor már fotóznom is sikerült.
Az ablakokban üvegpohárban némi dió adta a díszletet, nagyon ötletesnek, egyszerűnek és szépnek tartottam. Most bent ültünk le, itt kényelmes székek vannak, és elegánsan megterített asztalok. Van még egy középső fedett terasz is, ahol malomkerék és rajta futó víz szolgáltatja a hangulatot.

Rendeltünk levest, a mézes sárgadinnye krémleves áfonyával,  gyönyörű színpárosításban, kiváló ízlésvilágra vall. Finom volt, ötös.

A hideg padlizsán krémleves kovászos uborka raita-val, már nem ízlett annyira, érdekes volt, nekem picit sűrű, és a raita túl savanykás. Kicist utánaolvastam, mi is az a raita. Indiai ételként írják le, igazából mártogatós, savanykás, uborkát, joghurtot, és fűszereket tartalmaz, valami hasonló volt itt is a levesbetét.

Főételként megkóstoltam a mangalicaszűzet paprikás burgonyával, kovászos uborkával. Nagyon elegánsan elkészített ételt kaptam, meglepetésemre aránylag nagy adagot. A kovászos uborkát jégen tálalták, gusztusos és izgalmas volt így.

A négycsillagos terítés és kiszolgálás nekem azért bejön, igaz kicsit puccos hely az én pénztárcámhoz, de egyszer-egyszer feltétlenül megéri. Azért például, mert én is tudok már így teríteni, sok mindent lehet tanulni. Felfoghatom egy gyorstalpaló főzőiskolának, hiszen ha valakinek van alaptudása, saját magától is rájön, mit mivel, mit hogyan kell szebbé, finomabbá, ízletesebbé és kreatívabbá varázsolni. Mert az étkezés pont egy olyan dolog, amit nap mint nap művelünk. Ahogy az életünk többi részén, akár egy kapcsolatban, akár a munkában, itt is kell a változatosság, a kirándulás új ízek felé, eltérni a megszokottól, így nem válik unalmassá a napi rutinfőzés. Az étkezés élvezet kell hogy legyen, csakis rajtunk múlik.
Az ételről annyit, hogy modernizált paprikás krumplit kaptam, szuper apró kockákra vágva, és ahogy felfedeztem, hagyma helyett inkább friss zöldhagyma volt benne, paradicsom kockák nem szétfőzve, és maga az apróra vágás egész más jelleget adott az ételnek. Természetesen hibátlan volt, mint ahogy a hús is. Bár a szűzpecsenye sosem lehet mellényúlás, nagyon finom volt, omlós, ízes, viszont kicsit nehéz volt nekem így együtt. Nyomta is a pocakomat hazáig, de ettől még megérte megkóstolni. Négy pontot adnék rá. Természetesen nem az elkészítés miatt, hanem a saját ízlésem szempontjából.
A másik főétel ismét a fogas volt, most le is fotóztam.

Igazából nem is a főétel után kezdett fájni a pocakom, hanem a kihagyhatatlan desszert elfogyasztása után.
Rendeltünk egy citromtortát málnaöntettel, ami házilag készült tésztából és finom citromos krémből állt, nem tömören, pont jó arányban. A málnaszósz inkább csak szemléltető eszköz az ételnél, de odaillő.

A pocakfájdító desszert a madártej volt, mély tányérban nagy adagot kaptam, hatalmas habgombóccal, és olyan finom volt, nem szabadott meghagyni.

Ezt a finomságot magam is hasonlóan készítem, talán csak nem ennyi burbon vaníliával, és nem ilyen sűrűre. De ízvilágában ilyesmi, és mondhatom nagyon ízlett.
Az étteremről az a véleményem, ha tehetném, minden nap itt ennék.
A személyzet kifogástalan, a fehér elegáns terítés, a fehér tányérok, a borkínálat, a toalett, mindegyik kiváló, magas színtű.
Remélem jövőre ismét kipróbálhatok néhány finomságot.

2012. augusztus 16., csütörtök

Város a város alatt

Még mindig Egerben, a másnapi programunk fénypontja volt a "Város a város alatt" - az Érseki pincerendszer megtekintése. A 10 órás kezdésre elés sokan gyűltünk össze, és a jegy megvétele után csoportosan, idegenvezetővel indultunk felderítőútra.

A pincerendszer bejárata a Bazilika lépcsősora mellett található, és innen indultunk a domb gyomrába. Nagyon meglepődtem a nagyságán, azon, hogy mennyi felé vannak járatok, és igaz a cím, tényleg egy város van a város alatt. Hajdanában az Egri Érsekség borban szedte be a néptől a tizedet, így aztán több mint 60 ezer liter bort tároltak itt, amivel aztán kereskedtek.
Mai hasznosítása: népi hagyományőrző kiállítások, éjszakai fáklyás vezetés, gyertyafényes bórkostoló, stb.
A járatokban ma már nem tárolnak bort, nem is lehet, mivel a turisták vezetéséhez megerősítették betonnal a boltíveket, így azon már nem "terem" a nemespenész, így bort sem lehet tárolni.
Viszont víz van a pincékben, elég sok helyen pallókon kellett mennünk, bár helyes csatornákon próbálják elvezetni. Szép kis cseppkövek kezdenek kialakulni, sokkal gyorsabban, mint pl. Aggteleken.


Nagyon szép és látványos is. A vezetőnk nagyon sok információt adott át, nagyon érdekes vezetés volt. Még régi játékokat is ki lehetett próbálni, a golyódobást, nekem nem sikerült találatot elérnem.

A vezetés kb. 45 percig tartott, aztán eljutottunk a kijárathoz. Hirtelenjében fogalmam sem volt, hol lyukadtunk ki, de aztán pár lépcsőt megmászva a Bazilika fölött találtuk magunkat.
Az lett volna a következő amit szerettünk volna megnézni. Sajnos éppen keresztelő volt, sokáig elhúzódott, így nem volt szerencsénk. Pedig vasárnap kétszer is van turisták részére 20 perces orgonakoncert. A hatalmas, és gyönyörű Bazilikát így csak pár perc bekukkantás erejéig láttuk. Már csak ezért is vissza kell jönnünk ide. Az ország egyik legnagyobb méretű Bazilikája, gótikus épület. A hatalmas korinthoszi oszlopok 17 m magasak, az előcsarnok a római Pantheon mintájára készült.


A Bazilikával szemben található egy másik szép és hatalmas épület, a Líceum. Ez maga az Esterházy Károly Főiskola épülete, melyet megnyitottak a turisták előtt, és Varázstermet, Csillagvizsgálót, valamint gyönyörű fafaragásos könytárat lehet megnézni benne. A belépő 700 Ft, a látnivaló viszont sokféle, beleértve a 11 emelet magasban lévő kilátót is. Gyönyörűen felújított, hatalmas csarnokkal, folyosókkal, kb. 4 m magas ajtókkal rendelkező épület, hófehér falakkal, friss festék illatával. Szerintem rang lehet idejárni. Most olvastam, hogy három olimpikonunk is a főiskola padjait koptatja. :-)
A főiskolát Esterházy Károly egri érsek alapította, barokk és rokokó épület. A legszebb részét, a Főegyházmegyei Könyvtárat sajnos nem szabadott fotózni, pedig csodálatos. Jó kis idegenvezetést is kaptunk itt a hölgytől, így megtudtuk, hogy a copf stílusú tölgyfa bútorzatot Lotter Tamás egri asztalos készítette. A könyvtár több mint 162000 könívnek ad helyet, melyeket kivenni nem, de kutatásra felhasználni szabad. A mennyezeti freskó is nagyon érdekes, szinte három dimenzióban látunk mindent, pedig az 1760-as években készült.
A 11 emelet megmászása után a Csillagvizsgáldában komplett városnézést kaptunk. Egy egészen sötét szobában, különböző műszerekkel vetítettek a fehér asztalra, és érdekes módon az egész várost láttuk. Így bemutattak egy extra városnézést is, minden lényeges épületet láthattunk.
A Csillagászati múzeum mellett megnéztük még a Varázsszobát, ahol fizikai kísérleteket láthattunk. Nagyon érdekes volt, és mindent ki is lehet próbálni.
Nekem mégis legjobban maga a kilátó tetszett, gyönyörű a körpanoráma a városra, és a környező hegyekre.

Egy finom ebéd után - legközelebb bemutatom az Imola éttermet - lassan hazaindultunk, de Eger visszavár, még sok mindent meg szeretnék nézni. Kimaradt az Érsekkert, a Törökfürdő, és talán sok év után ismét megnézném a várat, és Gárdonyi Géza sírját is. De addig talán a szülőházát kellene megnéznem, hisz az itt van a közelben...

2012. augusztus 15., szerda

Hétvége Egerben

Egerbe utazni mindig jó. A város annyi történelmi emlékkel van tele, hogy mindig van még mit megnézni, és sok színes program várja a turistákat. Igazi turistaváros, tele van kiránduló, nézelődő emberekkel, és ennek megfelelően rengeteg étterem, kávézó, cukrászda várja a betérőket. Tele is volt minden terasz, volt élet még késő este is, ezt bizony hiányolom Székesfehérváron.
Egy édes kis franciás hotelben szálltunk meg, pár percre volt a belváros gyalog. A péntek esti program ennek megfelelően egy kis belvárosi séta, és vacsora volt egy kellemes teraszon nézelődve a vár tövében.
Szombaton aztán nyakunkba vettük a várost, betértünk az üzletekbe, és a hotellal foglalt kúltúracsomag jegyeivel megnéztük először a Kopcsik Marcipániumot.
Ennyi érdekes szobrot, képet, stb. marcipánból látni, szinte hihetetlen. Egy egész rokokó szobát készített belőle a mester, bár bevallom, engem ez a program nem vonzott.

Sokkal érdekesebb volt a Harangöntők háza, a Marcipánium mögött.
Érdekességeket tudtunk meg az egri harangöntőkről, a harangok használatáról, a népszokásokról, a harang anyagáról, stb. Látványos bemutatótár ez, még nagyon új lehet, az ácsolt fának még érződött az illata.
A harangokat évszázadok óta használják, leginkább templomokban, de külön haranglábakon is. S ahogy a népszokásokról megtudtuk, harangoznak pirkadatkor, délben, este, temetésre, vagy vihar, egyéb veszély jelzésére. Más a hang, amikor dél van, és ebédre hív a harangszó, más amikor meghal valaki, és persze ez mind nagyon érdekes. Legérdekesebb viszont az volt, hogy meg is húzhattunk háromféle harangot, és élesben érezhettük a kongó hangok közötti különbséget. Szép, hogy ezt a régi mesterséget megpróbálják ilyen interaktív módon megőrizni az utókor számára.

Maga a Marcipánium és Harangöntő ház pontosan a Minaret szomszédságában van. Ez a török emlék másutt is előfordul az országban, láttam a pécsit, és az érdit is. Fölmászni egyikbe sem sikerült, a pécsi le van zárva, mert veszélyes, ide pedig nem volt kedvem a 97 lépcsőhöz, mert fájt a térdem. Akinek van kedve, 32 m magasból a szűk teraszról nézheti a várost. A Minaret kívülről is érdekes, egyedülálló. Novaji kőből készült, amiből a régi megrongált tetőt is helyrehozták. Európában ez a legészakibb Minaret.
Ezután megnéztük az időszakos kiállítást a Történeti Tárházban, és elragadtatással bámultam az oszmán birodalom fegyvereit. Minden csupa drágakő, szépen megművelt fegyverek, kardok, s látszik, hogy mindennek súlya van. Nem lehetett könnyű ilyenekkel vívni, hadakozni, vagy vasláncból készült ruhában lenni egyáltalán. Ha elképzelem, hogy húzza a vállam a védőruha, fogom a nehéz fegyvert, és még közben lovagolnom is kell, meg csatáznom, hát nem irigykedek. Bár a mai telefonokkal teli, stresszes munka is hasonló, egyszerre kell több dolgot csinálni, gyorsan,  és kifogástalanul. Csak itt nem a testet, a lelket viseli meg a feladat.

Eger főterén a gyönyörű Minorita templomba is benéztünk, és maga a főtér is hangulatos, a Dobó utca, a kis macskaköveivel, üzleteivel, hangulatos kávézóival, s mindez a vár alatt. A várat idén kihagytuk, hiszen már nem először járok itt.


Délután a szemerkélő esőben a híres Szépasszonyvölgyet is felkerestük, de csak néhány liter bor vásárlása erejéig. A kistermelői pincéből, kóstolással választható bor vásárlásnak meg van a maga sajátos, kellemes hangulata. Picit alkuszunk, picit kóstolunk, meg tudunk a borról, szőlőről sok mindent. Kihagyhatatlan.
A napot a hotelban kapott jegy felhasználásával a Demjéni Termálvölgyben zártuk.
Több melegvizes gyógymedence, barlangfürdő, úszómedence, pezsgőfürdő található itt, szép is, új is, a víz is fincsi, de valahogy nekem mégis csalódás volt. Talán az olcsó belépő árak miatt, nagy volt a tömeg, és nagyon zavart a mindenütt látható építkezés. A környezet - bármennyire igyekszenek virágokkal, zöldfelülettel szépíteni - még mindig egy nagy építkezésre emlékeztetett. Az sem tetszett, hogy a nem túl régen elkészült medencék szélén, padjain, rengeteg helyen hiányzott a mozaikcsempe. Az sem tetszett, hogy nem volt információ, kiírás az öltözőkre, szekrényekre vovatkozóan, és kellemetlenül szerencsétlenkedtem, mígnem egy fiatalember odajött, hogy majd ő fogja bezárni a szekrényt, pakoljak csak be. Valahogy nem volt az egész bizalomgerjesztő. Meg kellett jegyezni a számot. És honnan emlékszik rá, ki fogja kinyittatni? Viszont a masszőr hölgy keze istenien jó volt, a gyümölcsolajos kényeztető masszázs pedig szuper jó. Már csak ezért is megérte eljönni.
A környékben egyébként mindenütt azt látom, hogy nagyon nagy építkezések vannak, apartmanok, sokcsillagos hotelek épülnek bele a partoldalba, biztosan felkapott hely lesz Egerszalókkal együtt.
Következik a másnap, amikor még szebb dolgokat néztünk meg.