2012. szeptember 27., csütörtök

Siófok tetején

Nemrégiben olvastam az újságban, hogy megszépült Siófok központjában a régi víztorony. Olyan szép őszi délutánok vannak, tiszta nyárias meleggel, hogy kirándulásnak épp jól jött egy kis Siófoki kirándulás. Eddig főként a parton sétáltam Siófokon, és a fincsi Rendőrség melletti fagyizóban nyalakodtam, most sorra került a felújított városközpont is.
A Főtér, illetve Városháza,  környéke új burkolatot kapott, szép virágágyások, növények diszítik, padok szépítik a teret, és számtalan szobor, elég exluzívan. Nagyon tetszett a négy esernyős szobra, de a többi is érdemes egy séta keretében történő megnézésre.
Nagyon hangulatos a tér, s mivel a padok tele voltak beszélgető fiatalokkal, gondolom kedvelt hely.  Nincs messze a fagyizó, jó kis H&M üzlet van a Sió plázában, közel a Reno cipőbolt, lehet vásárolgatni, nézelődni, egyedi butikokat is találunk, elég szép választékkal.

A Színház előtt Beszédes József és a névadó Kálmán Imre szobra található, szintén a tér része. A Víztorony felőli oldalon hatalmas fekvő rézangyal, a torony mellett pedig szuperszónikus szökőkút van hajóval és Széchenyivel. A váltakozó vízsugaras szökőkutat nagyon irigylem, Fehérváron semmi ilyesmi nincs, látszik, hogy a gyerekek nagy kedvence, ott pancsoltak körülötte.
A felső képen látható csobogó a park közepén van, mellette Rákóczi szobor, huszáregyenruhás alakok, mindenki találhat kedvére látnivalót. De azért leginkább mégis a torony az, ami vonzza a tekintetet. Alsó részében a Tuorinform iroda kapott helyet, a másik oldalon pedig a feljárat van, azt kell keresnünk.
A belépő 800 Ft, de megéri, mert csodás a kilátás, természetesen minden irányba, és látni a házak fölött kékellő Balatont.
A lift mindjárt próbára teszi a tériszonyosokat, üvegből van, és utazás közben is szép a kilátás. Elsőként a presszó-bár részre érkezünk meg, és ha lejjebb sétálunk egy emeletet, körben forgó asztaloknál fogyaszthatjuk el kávénkat. A kilátást egész körben élvezhetjük, rendkívül élvezetes, és egyáltalán nem tériszonyos.  És jelzem, a kávé is nagyon finom. :-)

Miközben bámészkodunk, kiállítást is nézhetünk egyben, most éppen a víztorony felújításának képeiből van kiállítási anyag. Nagyon modern, interaktív, nekem nagyon tetszett. Innen egy kicsit lejjebb haladva csigalépcsőn, kiléphetünk a kilátó részre, no ez már nagyobb falat a tériszonyosoknak. Én is csak az ajtó ill fal mellől fotóztam, de persze így is minden irányban elláthatunk, üvegből van minden.

A torony tehát élmény, mint ahogy a néhány méternyire, az autóbuszpályaudvar melletti park is. Ott is nagyon megszépült a tér, padok, növények, virágok, díszkutak, ahogy egy vízparti városhoz illik.
Vissza a toronyhoz még egy picit. A tornyot, 1912-ben Guth Árpád és Gergely Jenő tervei szerint építették, 45 méter magasra. Eredetileg vasbetonszerekezettel készült, melynek tönkremenetel után sok évi bezárás, majd az idei nyáron átadott megszépült megújítás következett.
A torony tetején lévő bárt egyébként Oxigén bárnak hívják, és különleges finom levegőt szívhatunk be elvileg, a Szentkirályi cégnek köszönhetően. A víztorony éppen 100 éves, ennek alkalmából a tér átadásához igazították a torony átadását is, és többnapos ünnepség keretében vehette birtokába a kiránduló, és helybéli lakosság. Nézzétek meg, este 10 óráig még őszi-téli szezonban is nyitva tart, nyáron pedig akár éjfélig lehet randizni a szuper kilátás mellett.

2012. szeptember 26., szerda

Csákberényi kilátóavató túra

Szombaton remek időjárás volt egy közeli kiránduláshoz, így csapatostul mentünk Csákberénybe, hogy a Kalandozók Klubja által szervezett Kilátóavató túrán részt vehessünk. A nevezés flottul ment, befizettük a 700 Ft-on (én picit sokalltam, de biztos a kézzel gyártott kitűző volt drága) megkaptuk az itinert, aztán elindultunk a zöld jelzésen. A jelzés átvezetett a falun, majd réten át, be az erdőbe. Közelről tapasztaltuk meg a Gémförtés völgy szépségeit, a fák kezdődő őszi színpompáját, a sziklákat az út mentén, a pirosló galagonyabokrokat, a kéklő somot, és a sok szép lila őszi kikericset.

A túra rövid (7,5 km) távja miatt hamar felértünk a tetőre, ahol az első ellenőrzőponton Pez cukorkát kaptunk, a gyerekek legnagyobb örömére. Itt futottam össze ismerősökkel, Pinkert Laciékkal, Balázzsal, Tónival, örültem, hogy a rövid túra ellenére sokan eljöttek. A tetőről remek kilátás nyílt Fehérvárcsurgóra, Bodajkra, élveztük is, de a nagy élvezetben picit letértünk a zöld háromszög jelzésről.
Beleszaladtunk egy kis mászásba, ami nem lett volna baj, viszont azért történt, mert mentünk a többiek után. Túrákon ez a legnagyobb probléma, hogy elbeszélgetjük az időt, és csak megyünk meggondolatlanul. Azért hamarosan észre tértem, és visszamásztunk, majd a helyes útra is ráleltünk. Így találtuk meg nemsokára a régi kilátót, és az újnak a helyén a táblát. Most derült ki számomra, hogy nem lesz kilátóavató, csupán jelképes a túra, az engedélyek még nem érkeztek meg az építéshez. Remélem hamarosan tényleg lesz itt kilátó.

Innen már csak - kis szalagozás rásegítésével - lefele vitt az út, egészen a Piroska emlékig, aztán onnan vadgesztenyefák tövében be az Orondi szőlőhegyhez. Itt volt a cél, ahol ásványvizet, és csokit kaptunk, valamint oklevelet - és  egyedi kézzel készített kitűzőt. 




A célba érkezés után kicsit császkáltunk az Orondi szőlőknél, hiszen megyenap volt, meg Csákberényi bornapok is egyben. Jó kis kirakodóvásár, színpadi műsor, stb. vette kezdetét. Rövid séta után visszatértünk a rajthelyre autóinkhoz, és jóízű emlékekkel tértünk haza.


2012. szeptember 21., péntek

Püspöki Palota Székesfehérvár

Az Örökségvédelmi Napok keretében, évente egyszer meg lehet nézni a Püspöki Palotát. Előre váltott jeggyel lehetett belépni, hogy minden időpontban megfelelő számú embert vezessenek körbe. Ingyenes volt természetesen, és így még kellemesebb volt a vezetés.
Már a bejárat mellett, és belül az udvarban is pompás őszi virágok fogadtak bennünket, ezzel is szebbé téve az amúgy is hatásos épületet.
Sajnos bent nem lehetett fotózni, így meg kellett elégednem a szemem által lefotózott élményekkel.

A mi vezetésünket Smohai András tartotta, a lelkes és okos fiatalember nem a legjobb előadó, kissé nehézkes volt a stílusa, de ennek ellenére élveztük a lépcsőház feljárónál lévő előadást, mely a Fehérváron szolgált püspökökről szólt. A püspökök festményei sorra ránk köszöntek a falról, némelyik kedvesnek tűnt, némelyik szigorúnak, és alig volt ismerős közöttük. Prohászka Ottokár volt akiről többször hallottam, nyilván a Prohászka templom névadója kapcsán.  A Püspöki Palota 1780-1803 között épült, és épíétéséhez felhasználták az egykori, középkori Bazilika romjait is. A Bazilika valaha az ország legfontosabb és legszentebb helye volt, mivel a templom épületében őrizték a magyar koronát, és felségjelvényeket. Számos királyt itt koronáztak meg, és temettek el. Az 1601 évi ostrom után a templom megsemmisült, maradványait a Püspöki Palota építéséhez használták fel.


A palota építője Riedel Jakab volt, aki cop stílusú palotát képzelt el. Az épület arányaival, szép tagoltságával , és finom részleteivel az egyik legjelentősebb copf stílusú épületünk.
A palota címere dúsan diszített barokk püspöki címer, a város második püspökének címere. A tető szélén puttók diszítik az oromzatot, kőből faragott fekvő nőalakok láthatók, igényesen, aprólékosan eltervezve. Belső berendezésében a palota empire és biedermeyer stílusú, megtekinthettük a nagy ebédlőt, melyben régi, nagyon értékes könyveket is kiállítottak és bemutattak a látogatóknak. Könvtára jelentős, több mint 40 ezer kötettel bír, többek között középkori kódexekkel, és ősnyomtaványokkal. Benézhettünk még a kápolnába, mely a mindenkori püspök hálóhelye mellett van, hiszen legfontosabb napi tevékenysége az imádkozás. Furcs érzés volt kinézni a kápolnából az utcára. A beszélgető, sétáló napi rutinnal mászkáló emberek látványa kint, bent pedig a csend, béke, nyugalom, áhítat helysége. Ez a kettősség bizonyára az itt élő szent embereknek is szép feladatot ad, belső világukat a külső világgal összehangolni.
A vezetés itt véget ért, nagyon érdekes és látványos volt, annak ellenére, hogy mindössze 35-40 percet töltöttünk a palotában.
A palota kertje is említést érdemel, egészen kiér a várfalig, a Várkörút mellé. Részben a volt bazilika fölött van, még feltáratlan kápolnákat, királyi épületeket rejti magában. Talán ettől még izgalmasabb, és még vonzóbb a látogatók számára.

2012. szeptember 18., kedd

Fehérvárcsurgó Károlyi Kastély

A Kultúrális Örökségvédelmi Napok keretében ingyenes tárlatvezetésen jártam a Fehérvárcsurgói Károlyi Kastélyban. Évekkel ezelőtt sokszor vettem részt gyerekprogramokon, akkor is bejártam a kastélyt, de még mindenütt poros, betonig lebontott, nyers falakat, üres termeket láttam. Anno még csak a könyvtár és fogadó recepció volt kész, aztán a kápolna, és most nagy örömömre szolgált, hogy felújítva, pompás külsővel, megújult kerttel, igazi palotaként tündököl, és nyitva áll a nagyközönség részére.
A kastély, és a birtok története régmúlt időkre nyúlik vissza, az évszázadok során többször is gazdát cserélt, mígnem 1834-ben Perényi Imre báró elzálogosítja a csurgói birtokot Károlyi György grófnak, majd megvásárlás után végleg a Károlyiak kezébe kerül.
A gróf itt teremtette meg leszármazottainak vidéki rezidenciáját. A klasszicista kastély átépítése Heinrich Koch tervei alapján készült, akit idehaza Ybl Miklós képviselt. Ő volt a Károlyi család építésze, de a tervezésben kis mértékben vett részt. Viszont az általa tervezett szélzászló ma is megvan, a torony tetején, és mai napig működik.

Gróf Károlyi György unokája, Károlyi József nevéhez fűződik az utolsó nagy átalakítás, az 1910-es évek körül, romantikus stílusban. A kastélyt körülvevő gyönyörű park állományában faóriások láthatók, a feketefenyőtől a vérbükkig sokféle különlegességgel. A kastély sorsa viszontagságos, 1919-ben betegsegélyező hely lesz pár szobából, majd a második világháború idején német vezérkari szálláshely, később hadikórház, és laktanya.
A család 1847-től 1944-ig élt a kastélyban. Az épület a háborút is aránylag épen átvészelte, de a laktanyában állomásozó katonák mindent tönkretettek. Az egyetlen megmaradt bútor, egy szék, jelenleg a kastélyban van kiállítva.
A park és az épület rövid ideig üdülőként, majd gyerekotthonként is működött, majd a romló állapotok miatt kiürítették. Két évtizeden át üresen állt, mígnem a kastélyépítő ükunokája, Károlyi György 1994-ben létre hozott Alapítványon keresztül, pályázatok útján megszerezte a hasznosítás jogát.
Innentől számít a kastély újraéledése. Sok munka, pályázatok, valamint a család személyében  páratlan tenniakarás segítségével 2011-ben befejeződött a felújítás, és mára ismét eredeti szépségében és régi pompájában csodálhatjuk meg a kastélyt.

A tárlatvezetés a kápolnával kezdődött, mely a felújítások megkezdésekor először kapott megújult külsőt és belsőt. A kápolnában gyertyafényes koncerteket, esküvőket lehet tartani, régi szépségében láthatjuk.

A kastély 6000 m2-es lakható terület, nagy kiterjedésű melléképületekkel, és 40 hektáros védett parkkal. Bejárása több mint egy órát vett igénybe, mert nagy része látogatható, egy kisebb része a család magánlakhelye. A kápolna után az emeleti részben Fejtő Ferenc hagyatékát és könyvtárát tekintettük meg, majd a Károlyi család kastélyairól készült fotókiállítást. A Fejtő Ferenc könyvtár több mint 6000 kötetet tartalmaz, francia, magyar, angol, olasz és német nyelven, több témában. (filozófia, nyelvészet, vallási témák, politikai történelem, stb. Speciális gyűjtemény pl. a kínai-szovjet kapcsolatokról szóló gyűjtemény).
Károlyi Angelica igazgatónő franciás eleganciával várja a látogatókat, mindenkihez van egy-két kedves szava, és minden apró részletben megmutatkozik kifinomult ízlése.
A Károlyi család kastélyait az ország minden szegletében, és határainkon kívül is megtalálhatjuk, birtokaik sokfelé voltak, s bizony vissza kell térni ide, hogy a kiállítás minden információját végig tudjam olvasni.
A külső folyosón végigsétálva a jelenlegi szállodaszobákba is bekukkantottam a nyitott ablakon át. Elegáns szobabelsőt láttam, finom ízléssel berendezve. Ma már abszolút Európai Találkozóhely a kastély, szálláshelyekkel, étteremmel, konferenciatermekkel, és nemzetközi programokkal.
Éppen most hétvégén fog zajlani a Nemzetközi Komolyzenei Fesztivál, több ország részvételével.
Mivel az ükunoka Károlyi György sokáig franciaországban élt, erős a francia kapocs, természetesen a fellépők között francia zenekar is lesz.
A vezetés ezután az emeleti termekben folytatódott, nagy hatással volt rám az a kiállítás, melyben a család egykori személyes tárgyait láthattuk, melyet a külföldre történő meneküléskor vittek magukkal.
A monogramos bőröndök, és felöltő egy szomorú családsors tükrei, az egykori megaláztatások, emigráció emlékei. A Weinckheim szobában gyönyörű festmény látható, a Velencei budoár hangulata eredeti, a felújított termekben mindenütt gyönyörű, korhű függönyök, drapériák láthatók.
A könyvtár Vajay Szabolcsról kapta nevét, kinek hagytéka még feldolgozás alatt áll. Az 1944 után Argentínában, és Franciaországban, majd Svájcban élő történész, genealógus és heraldikus Vajay Szabolcs szakmai hagyatéka az Alapítvány tulajdonába került. Ennek segítségével töltik fel a gyönyörűen felújított könyvtárat.

A geneológia: származástan; nemzetek, családok történetét, leszármazási rendjét tanulmányozó segédtudomány.
A heraldika: más néven címertan a címerekkel foglalkozó történeti segédtudomány.
A könyvtárban internethasználatra, másolásra, kutatásra van lehetőség, kutatók engedéllyel látogathatják a könyvtárat.
További termeken keresztül sétálva megtekintettük a 19. századi divat kiállítást is, ahol érdekes, mozifilmekhez készült jelmezeket láthatunk.
Nagyon impozáns a főlépcsőház, érdekes a rejtett belső cselédlépcső, az egykori zeneterem, és hálószoba is.
Sok-sok látnivaló van, csodálatos a Csóka lakosztályból látható panoráma a Csóka hegyre. A család történetének kiállítása is nagyon érdekes, időrendben láthatjuk az ősöket és leszármazottakat. A megmaradt, és restaurált, ill. korhűen újraépített kandallók is gyönyörűségesek a kastélyban.

Egy letűnt elegancia 21. századi modern újjáéledését  tapasztalhatjuk meg, és számomra roppant pozitív ez a tevékenység, amit Károlyi György és felesége, Angelica, illetve az általuk létrehozott Alapítvány művel. Bárcsak lenne több ambíciózus ember, aki szerte az országban lévő kastélyokat megmentené a pusztulástól. Fejér megye amúgy is bővelkedik kastélyokban, szándékomban áll a közeljövőben ezeket is felkeresni, és bemutatni jelenlegi sorsukat. (Lovasberényben már jártam, terveim közt szerepel Nádasdladány, Iszkaszentgyörgy, Dég, stb.)
Visszatérve látogatásunk színhelyére, hamarosan lementünk a pincébe, ami hasonlóan szép állapotban van, és nemes célokat szolgál. Egyrészt szőlészeti kiállítást láthatunk benne, másrészt a kastély éttermének konyháját is kiszolgálja.
A kastély külső részén a csipketerasznál sétáltunk vissza, elhaladva az étterem mellett, ahova bekukkantva szintén elegáns, a kastélyhoz illő falakat, bútorzatot, terítést láttam.

Az étlapon a magyar mellett a francia konyha remekei is szerepelnek, érdemes egy romantikus vacsorára kipróbálni. A látogatás nagyon tartalmas volt, a tárlatvezető kis hölgy nagyon jó előadó hangosan, érthetően, beszélt fiatal kora ellenére, és gyakorlottan. Mindenkinek szeretettel ajánlom, a nyitvatartást, árakat, szolgáltatásokat a kastély honlapján megtalálhatják.
www.karolyi.org.hu

Sok szép képet készítettem, ez a rózsa a finom üvegvázában a kedvencem. A kastély finom eleganciájával esküvők, konferenciák, különféle rendezvények helyszíne lehet, letűnt korok hangulatát idézi, mai kornak megfelelően. Az Alapítvány munkájával rendezvényeivel egy fontos történelmi korszakban, országunk Európai Unióhoz való csatlakozását követően olyan célokat tűzött ki, ami hasznára válik mindenkinek, magyarnak, külföldinek egyarátn.
Cél, hogy Európa ismerje meg Magyarországot, Magyarország pedig Európát. Ezt a célt a család személyes jelenlétével is segíti, így minden olvasómat buzdítok, hogy látogasson el a kastélyba, látogassa a rendezvényeket, szívet melengető szépségekkel, élményekkel fog gazdagodni.
(Az információk egy részét a kastély prospektusaiból gyűjtöttem.)

2012. szeptember 17., hétfő

Salátavariációk

Az 5 napos méregtelenítő kúra után könnyedebb kajákat készültem gyártani, ehhez adok közre néhány salátavariációt, melyek szerintem nagyon finomak lettek.
Mindkét salátához készült husi is a család részére, de önmagában is fogyasztható könnyű vacsorák.

Saláta magvakkal

Hozzávalók: 1 fej jégsaláta, 1 lollo, 1 doboz kukorica (a bonduelle-nek van most új, édesebb, ropogósabb, isteni konzerve) pár szem retek, 1 sárgarépa, 1 doboz madársaláta, pár szem kemény paradicsom, 1 cs. magkeverék, 1 doboz konzerv őszibarack.
A salátáknak felét használtam fel, másik feléből két nap múlva készült a másik saláta adag. Érdemes megvenni külön a salátákat, pár napig eltartható a hűtőben, és sokkal finomabb lesz ha mi keverjük össze, mintha zacskós salátamixet veszünk. Persze én is szoktam azt is venni, mert gyorsabb, nem macerás, no de az általam összeállított mégiscsak finomabb, és más.
A salátához mély tálat veszek, abban jól össze lehet keverni a hozzávalókat, melyeket felaprítok. A jégsalátát késsel csíkokra vágom, a lollot összetépkedem, a répát és retket vékony csíkokra vágom, vagy reszelem. A paradicsom szintén kis kocka. A magokat egy serpenyőben megpirítom. Nem alá sem olaj, sem víz, semmi, csak kicsit rázogatni. Hagyjuk kihűlni, aztán mehet rá a salátára.
Az őszibarackot egy evőkanál forró olajban átforgatom picit, magyarul meggrillezem. Kihűtve keverem a salátához, vagy mellé. Öntetnek csak egy citrom levét csavartam a salátára, és meglocsoltam olívaolajjal. Natúr csirkemellet készítettem hozzá, de önállóan, barackkal is nagyon finom.

Itt a sütőtök szezon, máris vettem egy hosszú nyakú tököt, ami több mint egy hétig eláll, ráérünk aprólékosan eltüntetni, többféle módon feldolgozni. Elsőként pár karikát négybe vágva, apró kockaként natur sütöttem meg tepsiben, s mialatt sült, elkészítettem a salátát.



Saláta sütőtökkel

Hozzávalók: pár karika sütőtök apróra kockázva, 5-7 dkg fetasajt, előző salátákból maradék: jégsaláta, madársaláta, 2 kanál vegyes csíra (ha van), két angolzeller szára kis csíkokra vágva, 1 cs. kesudió, 1 marék aszalt áfonya. Az öntethez: 1-2 kanál olívaolaj (ha van tökmagolaj) 1 evőkanál méz, 1 evőkanál mustár.
A kockákra vágott sütőtöket forró olajban átforgatjuk, majd kevergetve kisebb lángon pároljuk, és kihűtjük. A kesudiót forró serpenyőben (semmi nem kell alá) megpirítjuk, ezt is kihűtjük. A saláta alapot összevágjuk, hozzákeverjük a csírát, kockára vágott fetát, áfonyát, majd a kihűlt tököt és magot.
Az öntet hozzávalóit jól összekeverjük, ráöntjük a salátára, és az egészet jól átforgatjuk. Mély tálban dolgozunk, hogy jól lehessen forgatni. Nagyon finom, pikáns, különleges ízvilágot kapunk, ami önmagánban is megállja a helyét. A család rántott húst követelt mellé.




Az első nap a saláta elfogyott, csirkemell maradt még. Készítettem hozzá natur jázminrizst, és három rózsa brokkolit megpároltam mellé. Könnyű vacsora lett belőle.
Jó étvágyat hozzá..

2012. szeptember 11., kedd

Balatonfüred újratöltve


Sokat jártam régebben Balatonfüredre, az utóbbi években azonban kissé elhanyagoltam, mint ahogy maga a város is elhanyagolt, unalmas volt, retro szocialista korszakból maradt szállodáival, parkjaival. Nagyot változott azóta a városkép, és ideje volt egy hétvégét rászánnom az újbóli felfedezésre.
Mintha egy másik városba csöppentem volna, akkora lett a változás. Igaz, vasárnap is fizetni kell a parkolásért, de feltételezem, hogy ez is a fejlesztésért van. A parkosítás és odafigyelés mindenütt jelen van, virágok, bokrok, fák diszítik a várost, legfőképp a parti sétányt.


Szökőkutak, rózsalugas, szobrok, csupa romantikus sétára csábító díszlet, s mögötte a most éppen csodakékben tündöklő Balaton.

A felfedezést a sétányon kezdtük, aztán a városnéző kisvonaton folytattuk. 1200 Ft-ért kellemes élményben volt részünk, megismerhettük Füred felső részét is, nagyon sok információt kaptunk az épületekről, a város történelméről. Nevezhetjük a reformkor fővárosának is, hiszen Jókai Mór itt épített nyaralót, megindult a vonatközlekedés, felfedezték a savanyú víz jótékony hatását, és egycsapásra gyógy- és fürdőváros lett az álmos kisvárosból.


Utunkat a Jókai Mór Múzeumban folytattuk, és beleélhettük magunkat reformkori milliőbe. Ez az a kor, amikor felfedezték a "szabadidőt", egyre több hasznos és kellemes dolgot műveltek, kártyajátékot játszottak, zenét hallgattak, fürdeni jártak, öltözködtek, s természetesen főztek is. A múzeum végigvezet minket Jókai egykori nyaralójában, felidézve a szokásokat, korhű berendezéssel, és személyes tárgyakkal felidézve nagy írónk mindennapjait.
Az író szerette az életet, szerette a feleségét Laborfalvi Rózát, aki színésznőként elhozta a városba a színház, és művészetek fellendítését. Jókait óva intették barátai ettől a házasságtól, de az író, annak ellenére, hogy 7 évvel fiatalabb volt választottjánál, haláláig kitartott mellette.

 Gyermekük nem született, örökbefogadott unokájával Jókai Rózával és annak férjével Feszty Árpáddal élt együtt megözvegyülése után, idős korában.  

A nyaraló apró, szépséges tárgyain látszik az igényesség, a finomság. A művészetek élvezete mellett Jókai nagyon szeretett kertészkedni, reggelente oda vezetett első útja. Imádta a természettudományokat, kagylókat gyűjtött. Nagy társasági életet éltek feleségével, sok vendég megfordult náluk. Laborfalvi Róza jó háziasszonynak bizonyult, szívesen főzött, az író pedig szívesen és sokat forgott a konyhában. Nem véletlen a róla elnevezett Jókai bableves, és más finomságok.
A hálószobát, vendégszobát, és gyerekszobát megtekintve a konyhát is megnézhetjük, ahol az egykori eszközökkel akár ma is összedobhatnánk egy vacsorát. Az interaktív kiállításrészletként vetített rövidfilm ínycsiklandó előadásban mutatja be Jókai kedvenc ételeit, receptekkel, fotókkal. Csöpög a nyálam, főként, hogy még mindig méregtelenítek. De biztosan meg fogom kóstolni legközelebb ezeket az ételeket, melyeket az utalás szerint a Blaha Lujza étteremben lehet kipróbálni.
A nagy társasági élet mellett dolgozni is szeretett Füredi villájában, többek között itt írta az Aranyembert. Az 1850-es évei voltak a legtermékenyebbek, sikereket ért el, sokat dolgozott. A Füredi mellett a Svábhegyen is volt villája, ahova felesége halála után idős korában visszahúzódott. Itt érte meglepetés barátait, amikor 1899-ben feleségül vette a nála több mint 50 évvel fiatalabb 20 éves Nagy Bellát. Utazgattak, Párizsi világkiállítás, Olaszország, Abbázia, minden felkapott nyaralóhelyen jártak. Nizzában voltak együtt utoljára, ahol már beteg tüdejét igyekeztek gyógyítani. 1904-ben, tüdőgyulladásban halt meg 80 éves korában. Síremlékét a Budapesti Fiumei úti temetőben találjuk.

A múzeum hétvégente nyitva még őszi szezonban is, a belépő: 900 Ft, feltétlenül nézzük meg, ha Balatonfüreden járunk.
Ha már reformkor, akkor néhány perces séta után a Városi Műzeumot is megnéztük, ott a belépődíj 700 Ft volt. Modern interaktív kiállításban mutatják be a reformkori város közlekedését, a vonat és hajó mint közlekedési eszközök bemutatását, a színházat, a színházi életet, és a város múltját.

Bemutatják a várost, mint fürdővárost, gyógykúrák helyét, és mint a művészetek pártoló városát.
A pincében babakiállítást láthatunk, különböző tájegységek babáival.

A múzeum után még egy séta a partra, egy kürtőskalács, amit aranyárban adnak, aztán szép élményekkel gazdagodva hazaindultunk. Szívembe fogadtam a várost, megkedveltem, visszavágyok. Tartogat még látnivalót, a szép őszi napsütésben lehet még kóborolni, tágabb tereit bejárni.
Balatonfüred jó élmény, és a legfontosabb, hogy teljes egészében itt van velünk a Balaton.