2012. október 31., szerda

Szomor, 23 km-es túra

Kicsit el vagyok csúszva az idővel, de most már utolérem magam, és a mostani hosszú hétvége történései remélem már nem elkésve jelennek meg. Szóval a Szomori túra. Október 23-án, a forradalom emlékére túráztam Szomoron. Mivel tavaly már részt vettem ezen a túrán, tudtam mire számíthatok, és idén sem csalódtam.
A változás csak annyi volt, hogy új útitársam akadt, egy kedves és vicces fiatalember személyében. A túra során jól elszórakoztatott, a túrát végigette, és velem vitette a hátizsákját, amit tele tömött pulcsikkal. Hiába mondtam, hogy nem kell, nem hallgatott rám.
A rajtba épp utolsó percben érkeztünk, de gond nélkül sorban állás nélkül, flottul ment minden. Befizettük a 800 Ft-os nevezési díjat, és elrajtoltunk az iskola tornaterméből.
Meg kell említenem, hogy már érkezéskor tetszett, hogy a faluban mindenütt ki volt táblázva a rajt helye, így könnyű volt odatalálni, bár parkolót már nehezebb volt, rengeteg autó állt mindenütt. Ebből is látszik ,hogy a túra nagyon népszerű.
Elindulás után mindjárt hegynek fölfele haladtunk, lekerültek a ruhák rólunk, hiszen a hidegebb idő ellenére hegynek föl ki lehet melegedni rendesen. A ködtől sajnos nem láttunk semmilyen kilátást, pedig az első ellenőrzési pont a Kakukk hegy tetején volt.
Innen völgynek, egészen meredeken baktattunk az Anyácsai tó felé, ahol szép ködös képeket készítettem, és az ellenőrző pontnál pogácsát kaptunk.
Az útvonal ki volt szalagozva végig, így nem is kellett figyelni az utat, nyugodtan lehetett az őszi természet szépségeire koncentrálni. A tótól viszonylag hosszú földút következett, aztán aszfaltos emelkedőn közelítettük meg a Zsámbéki Katonai Bázist, amit tavaly az eső miatt kihagytam. A bejáratnál volt az ellenőrző pont, (itt almát kaptunk) és természetesen ingyen mehettünk be a bázisra. Nagyon kedves és jó ajándék ez a szervezők részéről, mint ahogy a Zsámbéki műemlék templom megtekintése is ingyenes a túrázóknak ezen a napon.

A túra itinerje tartalmazza a látnivalókat, amit szintén nagyon jó ötletnek tartok. Ebből kiderült, hogy a katonai hátteret manapság Színházi Bázisként használják, kúltúrális célokra. Természetesen a katonai rész múzeumként bárkinek megtekinthető, ha jól emlékszem 800 Ft a belépő, de lehet tájékozódni a honlapon.

Az egykor titkos katonai rakétabázis nagyon érdekes, bár szerintem a férfiemberek jobban élvezik és értik a látványt, mint én. A külső színtéren kiállított járműveken kívül hangárban is láthatunk eszközöket, és kiállítást is. Különleges élmény lehet gyerekeknek, főleg kisfiúknak, szerintem, a lokátorok, rakéták, stb. látványa.
Szerencsére béke van, és nem kell elképzelnünk milyen szörnyűségekre képesek ezek az eszközök.
Arra nagyon kiváncsi lennék egyébként, hány embert érdekelnek behatóbban ezek az eszközök, illetve a katonai dolgok, régi háborús és katonai kellékek, hadtörténeti dolgok, stb.  (Várom az e-maileket ezzel kapcsolatban)


A bázison eltöltött idő után kicsit bele kellett húzni a gyaloglásba, hogy ne csússzunk ki az időből. Már a Zsámbék fölötti fennsíkon jártunk, innen kellett a faluba leereszkedni. Elénk tárult a romtemplom látványa, ami szerintem az egyik legszebb hazai romtemplom.
Az ellenőrző pont a Mátyás Borozóban volt, ahol egy kávé erejéig ismét pihentünk. Innen már csak pár perc volt a templom, ami kihagyhatatlan, akárhányszor is láttam.
A XIII. század első felében épült román kori templom később gótikus stílusban lett átalakítva, bazilika formájúra. Elsőként itt végeztek olyan felújítási munkákat, hogy nem építették át, vagy újjá, hanem romként konzerválták a templomot. Szerintem gyönyörű, és akinek tetszik, ajánlom figyelmébe a Vértesszentkereszti hasonló szépségű romtemplomot is.
Mivel tavaly is készítettem beszámolót, ott is találhat képeket, akit érdekel. A katonai bázishoz hasonlóan itt is működik színházi bázis is, nyaranként szabadtéri színháznak szolgáltat remek hátteret a romtemplom.
A túrán továbbhaladva kis lejtő után meredeken felfele fordulva vettük az irányt, végig a helyes pincesor mellett. Kis löszúton szuszogtunk felfele, ez volt az utolsó nagyobb emelkedő. Ismét a fennsík következett, amelynek másik oldalán remek kis fenyvesen át vezetett az út. Innen egy nagyon szép szakasz következett a hegy gerincén, szép kilátással a környékre, és érdekes kőhasadékokkal, melyn át kellett ugranunk. Gyönyörűek voltak az őszi színes falevelek, kellemes a talaj, és rengeteg gomba mindenütt. Sajnos nem ehetőek, így csak nézegettük őket.
Nemsokára elértünk az Óriársok lépcsőjéhez, ahol helyes pontőrök vártak bennünket.

Finom nápolyit kaptunk, aztán lejtő, egy szép fenyveserdő, majd szántóföld és emelkedő volt a változatosság kedvéért. Ismét fennsíkra érkeztünk, hatalmas szép tépte a fejünket. A Bab-kúti ellenőrzőponton tavaly is fújt a szél, le a kalappal a pontőrök kitartása előtt.
Pecsét, kerítésmászás, majd a túra utolsó szakasza következett. Hosszú réten át baktattunk, kezdett az idő szürkülni, bár eddig szépen sütött a nap, és remek volt az időjárás. Itt kicsit hűvösre fordult, fel is vettük a mellényeket.
A rétek után megérkeztünk az utolsó ellenőrző ponthoz, a Somodori úthoz, ahol friss finom almalevet kaptunk. Innen már aszfalton kellett a faluba eljutni, még némi emelkedőn kanyaron keresztül.
Célba érve megkaptuk a kitűzőt, oklevelet, a kenyérellátmányt nem vettük igénybe.
Szép túra volt, remek szervezéssel, látnivalókkal, jó ellátással. Ajánlom mindenkinek.

2012. október 30., kedd

A Báthoriak fészkében Nyírbátorban

Nyírbátor csak egy ugrás Debrecenből, (50 km) így a négynapos hosszú hétvégébe még ez is belefért.
A Báthori Várkastély és Panoptikum meglátogatása nem volt kihagyható, ugyanis két filmet is láttam a legendásan szép és gazdag Báthory Erzsébet életéről. Mint azt az utókor már tudja, koncepciós per áldozata lett, hiszen nem nézték abban a korban jó szemmel, ha egy nő csinos, okos, és még gazdag is, nem beszélve arról, hogy tudja mit akar. Szépségéről és szépségének titkairól legendák születtek, pl. hogy halott szűzlányok vérében fürdött, de ez sohasem bizonyosodott be. A legendáktól, titkoktól viszont még izgalmasabb lett ez a bátor asszony. Én pedig titkon díjazom, hogy nem adta be derekát a férifaknak, szép volt, és hiú, mint más Erzsébetek. :-))


A belépő 800 Ft, nem drága, és szakszerű vezetést is kaptunk. A kastély, mely a család egykori ebédlőkastélya volt pályázati forrásokból újult meg, modern kialakítássa. Panoptikum mutatja be az egykori mindennapokat, a harcokat, étkezéseket, szinte időutazás keretében. Láthatjuk pl. a kenyérmezei csata jelenetét, ahol Kinizsi Pál életszerűen vonzó kemény férfi.

Báthori Erzsébet 1560-ban született Nyírbátorban, s a grófnőt leginkább a titkokkal övezett asszonyként jellemezhetjük, hiszen számos rejtély kötődik nevéhez. Pl. hogy okkult tanokkal foglalkozott, ezért a fiatal szolgálók vére, amiben fürdött. A panoptikumban ezt is izgalmasan ábrázolták.


Erzsébetet 15 évesen adták férjhez Nádasdy Ferenc grófhoz, aki csejtei kastélyával és körülötte 12 faluval ajándékozta meg. Erzsébet az ország egyik leggazdagabb családjának gyermeke volt, és férje halála után még Mátyás királynál is jelentősebb vagyonnal rendelkezett. Ezt persze Thurzó György nem nézte jó szemmel, no meg az asszonyt is szerette volna magának, de az kikosarazta. Így több mint hatszáz leány életének kioltásával vádolta meg, amit ugyan nem sikerült bizonyítani, de Báthori Erzsébetnek élete végéig a csejtei kastély tornyában kellett raboskodnia. Itt érte a halál is, megőrült a magánytól.


A kastély személyzete nagyon szimpatikus, turistabarát, csak dícséret illeti őket. A termek mellett toalett, ajándékbolt is található a recepción, és egy szuper boszorkányos kép is készült rólam.

Boszorkányos tudásomnak megfelelően éppen a levegőbe emelkedek a seprűmmel. :-)

Nyírbátor fontos történelmi helyszín, a Báthori család napjainkban is ápolt kultuszáról nevezetes, de hajdan virágzó közigazgatási és kereskedelmi központ is volt. Szép épületei a középkorból maradtak fenn, ezeket sem hagyhattuk ki, így következő látnivalónk a Református Templom volt, mely a kastélytól pár perc sétára található.


A főúri kegytemplom a késő gótika és korai reneszánsz kiemelkedő alkotása. Építését Báthori István az 1480-as években kezdte meg, majd a XVI. század közepén a Báthoriak ecsedi ága áttért a kálvini hitre, így templomuk református lett. Ottjártamkor nem volt senki aki mesélt volna a templomról, amit nagyon sajnáltam. Így információimat a kapott prospektusból vettem.
Egy csarnokból áll, sarkához kisméretű torony simul. A kapunál Báthori címer 1488-as évszámmal. A templomban található Báthori István vajda vörösmárvány sírlapja, itt temették el Báthori István országbírót, Báthori Gábor erdélyi fejedelem utasítására, majd őt magát is itt helyezték örök nyugalomra.

A templom mellett közel 30 m magas késő reneszánsz fa harangtorony áll. Felmenni sajnos nem lehetett.


A Református Templomtól egy szintén uniós pályázati forrásból elkészült Történelmi Sétányon keresztül 5-10 perc alatt érhetünk át a Minorita Templomhoz. A sétányon gyönyörű szobrok, pihenőhelyek, növényzet van kialakítva, jó lenne ha pár év múlva is így lenne.


A Római Katolikus Minorita templomba csekély 300 Ft-ért lehetett bemenni, és szintén szakszerű vezetést kaptunk egy lelkes hölgytől.


A templom a kenyérmezei csata után épült, 1480-ban a ferences szerzetesek számára. A torony szokatlan módon a szentély mellé került, a szerzetesek érdekében. A templomot a XV. században súlyos csapás éri, török vagy tatár horda teljesen lerombolta. Ezzel nemcsak a templom, maga a katolikus vallás is megsemmisült. Kb 130 évig nem épült vissza a templom, majd a város akkori ura, ecsedi Báthori György áttért az új vallásra, és újjáépítik a templomot, 1717-ben.
A templom újraszentelésénél gróf Károlyi Sándor is jelen van, a gyönyörű oltárokat fából faragják felvidéki mesterek.

A leghíresebb a Krucsay oltál, más néven Passio oltár, melyen Jézus szenvedésének történetét faragták meg.

2010-11-ben egy uniós projekt keretében ez a gyönyörű oltár is megújult, teljesen restaurálták. A Nyírbátori sétám ezzel véget ért, remélem kedvet csináltam hozzá másnak is.

2012. október 29., hétfő

No 1 étterem Debrecen

Debreceni kirándulásom során az éttermi hét keretein belül részem volt egy jó kis vacsorában is a Nu 1, azaz nambörvan étteremben. Az éttermi hét azt jelenti, hogy különböző, az akcióban részt vevő éttermekben egységesen 3300 Ft-ért lehet háromfogásos menüt enni. Ez nem is nagy kunszt, de olyan helyeken, ahol alapvetően piszok magas árak vannak, igazán jól jön, ezért én is örültem, hogy kipróbálhattam. Igaz, interneten előre kellett helyet foglalni, másként ez nem működik. Az étterem Debrecen belvárosában van, az esti órákban parkolót is találtunk a közelben. Beléptünkkor századeleji kávéházi hangulatot véltem felfedezni, a színek nagy hatással voltak rám.

Sötétbarna, kávébarna, aranyozott tapéták, lámpák, fekete bútorok, szemben hatalmas bortároló. A pincérek a nagyobbik terembe vezettek, található még egy oldalsó rész is a pultnál, napi menühöz, egy italhoz az a kellemesebb. Érkezésünkkor kissé rideg és üres volt a terem, de hamarosan megtelt, lehet hogy a 7 órai időpont korán volt a vacsorázhoz?
A személyzet kiszolgálása, viselkedése szerintem figyelmes, korrekt volt, nem tudok belekötni. :-)
Az ételek:
Előételnek tapas válogatást választottam, amit kis tálakon hoztak ki, háromféle tartalommal. A hozzá kínált meleg bagett eszméletlenül finom volt. A tapasok: fokhagymás rákocskák olajban, hibátlan elkészítéssel, csilis csirkekockák szintén kellemesen csípős, puha húskockákkal. Talán kicsit kisebbekre vágtam volna a husikat, mivel kicsi tálkába kerültek. A harmadik tapas a tejszínes baconos laskagomba volt, ez is nagyon ízlett. Jól sikerült összehangolni az ízeket, a laska kissé jellegtelen ízét jól hangsúlyozta a szalonna, és a tejszín összefogta a kettőt. Kiváló választásnak bizonyult.


A másik előétel zelleres joghurtos terrine lazaccal és céklapürével szintén ízletes volt. Az ételek elrendezése, színvilága nagyszerű, a joghurtos kissé zselatinos terrine finom, bár nem túl karakteres, talán csak a zeller érezhető benne, bár véltünk felfedezni sárgarépát is az összetevők között. A lazac egy falat finoman elkészített halacska, hozzá nagyon illett, és ízlett a céklapüré, a diszítésként használt csírák is intenzív finom ízűek voltak.

Az egyik főfogás a fogas édesköményfőzelékkel közepes választásnak bizonyult. A hal tekercsben tálalva mutatós, ám kibontása után kiderült hogy ízetlen, túlságosan natúr. Elbírt volna némi fűszert, citromot, valamit. A főzelék a sok ropogós zöldséggel illett hozzá, és magában is megállta a helyét. A cukkini, répa, brokkoli és karfiol összetevők mellett az édeskömény is megjelent roppanósan, a szósz pedig sütőtökre emlékeztető íz és színvilágú volt.


A másik főétel amit én kóstoltam a vajas supreme csirke, almás-zelleres dióolajos zöldsalátával, kéksajtos ropogóssal, fűszeres szőlőchutny-val. Nos, a csirke szuvidálva (sous-vide)  volt szerintem, annyira omlós jóízű volt, tetején a vaj szinte rásült. Nagyon ízlett. Az is tetszett, hogy a mellen rajtahagytak egy pici darab felsőcombikát, így lehetett szopogatni is egy picit. A saláta madársalátából és néhány falat felvágott almából és zellerből állt, finom volt, de a dióolaj kevésnek bizonyult hozzá. A szőlőchutny (csatni) finom enyhén és kellemesen fűszerezett lekvárállagú volt, illett a csirkéhez, és a kéksajtropogóshoz is. A ropogós viszont szerintem egyáltalán nem illett a csirkéhez. Kis kockák voltak panírozva, a kockák belül nagyjából enyhén kéksajtos krumplipürét takartak. Nem volt rossz, főleg a szőlős zselével, de a csirkéhez nekem nem passzolt.

A két desszert ehetetlennek bizonyult, nem is készítettem képet róluk. Sajttorta volt, és mogyorós fánkocskák. A sajttorta szörnyű ízű, szörnyű rossz tésztával, a fánkocska rágós, belül felismerhetetlen tésztával, kívül elvághatatlna karamellizált mogyoróval. A hozzá kapott túrókrém nekem nem is illett hozzá, és kevés is volt hogy karakteres legyen. Ettől függetlenül jónak mondom az éttermet, máskor is visszajönnék. Aki erre jár, ajánlom figyelmébe a napi menü lehetőségét. Azt hittem, mint máskor is, hogy a kis adag ételektől majd nem lakunk jól, de bőségesnek bizonyultak az adagok.
Nem volt rossz választás.

Debreceni séta

A Debrecenben töltött napok alatt volt lehetőségem futni a híres Nagyerdőben, megmártózni a Termálfürdőben, és természetesen sorra került néhány nevezetesség megtekintése is. A Termálfürdő egyébként nagyon kellemes, az ár is aránylag alacsony, és szép, kupolás épületében többféle hőmérsékletű gyógyvizet találunk. Mivel szép idő volt, legfőképp a külső medence adta napfényes mártózást részesítettük előnyben, de azért a szaunakomplexum szolgáltatásait is megnéztük. Infraszauna, gőz, finnszauna, merülő medence, pihenőrész a felhozatal, de kicsinek találtam ahhoz képest, hogy a termálfürdő és az élményfürdő is osztozik rajta. A szaunába történő átjárás az élményfürdőn keresztül történik, ami olyan volt, mint valami pálmaház, hatalmas nagy növényekkel, élő párás környezettel.

De térjünk vissza a városnézésre. A város leghíresebb, legszebb látványossága a Református Nagytemplom, melynek még a tornyába is fölmásztam. A pár éve megújult főtér szép szökőkútjaival, kávézós teraszaival impozáns látvány, a tér végén pedig a hatalmas templom igazi kuriózum. Hófehér belül, híján van minden hivalkodásnak, egyszerűségében szép, áhítatos érzés a padokra leülni.

A kihelyezett - több nyelvű - információk elolvasása után néhány percig persze csendben csodáltam hangulatát, az embert valahogy önmagába való nézésre készteti. A nagytemplom honlapján nagyon pontosan fogalmaznak az épületről: a város és a református magyarság jelképe, műveltséget, jellemet, hagyományt az örökkévalóság távlatait és a nemzet sorsát ölelik egységbe fehér bolthajtásai.


A templomban fel lehet menni oldalt az emeletre - kórusba - az oldalépületben kiállításokat nézhetünk meg, a kórusból pedig a padsorok gyönyörű látványát nézhetjük.
Sajnos a mögötte lévő kollégiumot, és kiállítást nem tudtam megnézni, Vasárnap zárva volt!!

A toronyba való fölmászás igazi kuriózum, sok-sok falétrán keresztül jutunk a magasba, ahonnan fantasztikus négy oldalra a kilátás a városra.


Kísérőm felülről mutatta be a fontosabb épületeket, aztán kis séta keretén belül a színház szép épületét közelről is megnéztem, Csokonai - mint névadó - büszke lenne rá.
A nagytemplom előtti főtéren szép mozaikban látható Debrecen város címere.


És persze magamat is lefotóztattam a szép templom előtt, sosem tudni mikor milyen túrakiírás kapcsán lesz rá szükség. :-)


A város másik nagyon szép épülete a centrumot és Nagyerdőt összekötő Egyetem sugárút végén található impozáns épület, a Debreceni Egyetem épülete.A neobarok épület 1927-30 között épült, előtte francia stílusú monumentális park található szobrokkal, sajnos nem működő szőkőkúttal.

Az egyetem a tudomány temploma és egyben nyüzsgő ifjusági élet helyszíne, ottjártunkkor éppen rendezvény volt, így sok fiatallal találkoztunk. Az egyetem lépcsőjén ülve, állva, beszélgető és nevetgélő fiatalok látványa engem a Római spanyol lépcsőre emlékeztetett. Nagyon szép impozáns épület, belsejébe is benéztünk.

Mint a fotón is látható finom elegancia jellemző a belső kialakításra, szerintem rang lehet idejárni, és nagy megtiszteltetés a mostani diákoknak, hogy egykori  híres elődök nyomdokaiban járhatnak.


A folyosókon híres személyiségek, egykori diákok láthatók, a lépcső feljárók és a középső rész is nagyon monumentális, és látványos. Ottjártunkkor esküvői fotózás helyszínéül is szolgált az épület, nem véletlenül, hiszen fantasztikus fotók készülhetnek ilyen háttérben. Az oktatás országosan is kiemelkedő, és a régi hagyományoknak megfelelően Debreceni Egyetem néven egyesült minden - egykor szétválasztott  - kar.
Ezzel Debrecen látnivalóit egyenlőre befejeztem, ami még maradt, múzeumok, Állatkert, malom, mint ipartörténeti múzeum, stb. legközelebbre maradt.

2012. október 26., péntek

Daruvonulás a Hortobágyon

A hosszú hétvége megint utazással telt, első élményem a szombat délutáni program, a daruvonulás megnézése volt a Hortobágyon. Debreceni bázisról indulva fél óra alatt kiérkeztünk a Hortobágyi Nemzeti Park - első Nemzeti Parkunk - Látogatóközpontjába, ahol 1500 Ft-os áron be lehetett fizetni vezetett túrára. Természetesen már előre lefoglaltuk a helyet interneten, ami szerintem jó döntés volt, mert a programon nagyon sokan vettek részt. Már a központba érkezéskor meglepetés ért, spontán sajkóstolásba cseppentünk, ami sajtvásárlással végződött. A szerzeményünk elfogyasztása az előadóteremben történt meg, ahol mindent megtudhattunk egy előadás és vetítés keretében a darumadárról. A darutoll kalap mellé tűzése mindig is divat volt, értéke volt, jelentősége, egy jelkép.
Az előadás után megnéztük a kiállítást, ahol megismerkedtem közelről a nagytestű madárral is.

A Hortobágy, ez a hatalmas, összefüggő füves puszta az egyedülálló növény és állatvilágával, kultúrális hagyományaival fantasztikus ökológiai terület, ezt szemelték ki magunknak a darvak, mint egy welnesshotelt, feltöltődő, regeneráló területnek.
A darvak vonulása a legszebb természeti jelenség, ilyenkor októberben 40-60 ezer, de akár még több 80-90 ezer daru is vonul a pusztára, naponta kétszer. Érdemes ilyenkor eljönni, megnézni, fantasztikus látvány, összekötve a naplementével. No de még térjünk vissza picit a daru-welnesshotelre, ugyanis a darvak Európa északi mocsaraiban élnek, fészkelnek, Norvégia környékén főleg, majd az Észak Afrikai telelő területekre repülnek. Eközben esik útba nekik Magyarország, ahol nem csak egy-két napot, hanem pár hetet is eltöltenek, pihennek, esznek, feltöltődnek a nagy út előtt.
Ehhez fantasztikusan jó terület a Hortobágy, ahol a madarak a lecsapolt tavaknál, mocsaras sekély vizű részeknél éjszakáznak, naplementekor vonulnak. Hajnalban pedig ismét vonulás van, akkor a pusztára, tarlóra, gyepre, kukoricásba, és eszegetnek napközben.
Szürkék, nagyobbak mint a gólya, így nagyon látványos a vonulás.
A vezetett túra úgy indult, hogy délután négytől konvojban, saját kocsival mentünk ki egy területre, Balmazújvároson keresztül, bő fél óra volt az utazás. Vezetőinkkel egy halastavas területre érkeztünk, ahol a lecsapolt tavakra érkeztek a darvak. Egyre többen, egyre sűrűbben, ahogy a naplemente közeledett.
A természetvédelmi terület kedves fiatal szakembere hozzánk csapódott, így messzelátó segítségével közelről figyelhettük meg a darvakat.

A legérdekesebb mindig a leszállás volt, mint egy repülő landoltak a több ezer madár közé. Hangos vijjogásuk egész éjjel tart, nagyon izgalmas és érdekes.

A sötétedés után már nem tudtam fotózni, vakut használni tilos, a madarakat nem szabad megzavarni.
Néhány órát kint töltöttünk a Hortobágyon, felejthetetlen élményt nyújtott, figyelmébe ajánlom mindenkinek ezt az érdekes természeti csodát.

Egyébként a Hortobágyra kisvonattal, lovaskocsival, szafaribusszal is ki lehet menni, megnézni az őshonos állatokat, stb. Mi a Kilenclyukú Hídhoz sétáltunk ki, mely 1697-ben épült fahídként. Később, 1825-ben építették a mostani kőhidat, mely hajdan a leghosszabb hídnak számított, a maga 167,3 méterével. Széles, hogy az állathajtáshoz is megfelelő legyen, s a Hortobágy folyó fölött halad át.

Jártam már itt egy futóversenyen, akkor át is kellett futni rajta, nagyon emlékezetes marad számomra.
A Hortobágy a Világörökség része, aki még nem járt itt, nézze meg, most még a daruvonulást megfigyelni is van lehetőség.

2012. október 18., csütörtök

Rákóczi emléktúra Győrújbaráton

Hétvégén egy rövid túrán voltam Győrújbaráton. A 10 km-es táv nagyon nyulfarknyi volt, de esőt vártam, és más programom is volt. Aztán mégis kiváló túraidő lett, 18-20 fokkal, így a túra remekül sikerült.
Nem először jártam itt, így a Csobolyó ház, mint rajthely ismerős volt. Kedvesen fogadtak, flottul ment a nevezés, az útvonalkövetéssel semmi gond nem volt. Szalagok jelezték végig az utat, bár a jelzések is frissek, és jók voltak.
A falut egy hangulatos löszúton hagytam el, régi, a löszfalba vájt pincék mellett, kissé emelkedve. Meg is volt rögtön a 100 méteres szint első fele.
A tetőre felérve remek kilátásban volt résem, egyik oldalon Győr, másik oldalon a Sokorói dombok látszottak.


A dombtetőn nem sokat kellett gyalogolni, az első ellenőrző pontotig, a túra nevét adó Rákóczi emlékkőnél.


Innen zőlőhegyen, kis házak, pincék között haladtam tovább, majd kereszteztem a főutat, és a faluban folytattam utamat. Pazar villákat, mediterrán házakat láttam, s mivel a gerincen halad az út, irigyeltem a lakókat a csodás panorámával megáldott teraszokért. Sok eladó házat is volt, a válság mindenütt jelentkezik. Elhaladtam az evangélikus harangláb mellett, egy népesebb társaságot megelőzve. Néhány km után elértem a második ep.t ahol pecsét, kis cukorka a szájba, köszönés az ismerősöknek, majd tovább ismét picit emelkedve. Itt meglett a második 50 m szint, ismét egy löszös úton hagytam el a falut. A gerincre érve jobbra-balra remek kilátásban volt részem. Örömmel konstatáltam, hogy a keresztnél új játszótér van, padokkal, asztalokkal. Sokkal szebb lett a környék, mint pár éve. Nemsokára megérkeztem a kilátóhoz, ami szintén teljesen megújult.


A kilátóba fölmászva még Pannonhalmát is gyönyörűen lehetett látni, bár itt éppen kicsit borúsabb lett az ég. Megcsodáltam a kilátást minden oldalról, és a köré épített kirándulóhelyet is.

Ez volt egyben a harmadik ellenőrzőpont, s egyben az utolsó. Innen már csak kb. 1,5 km lefele, és ismét beértem a faluba. Kellemes kirándulás volt, jó jelzésekkel, kedves szervezőkkel. Az itiner is jó volt, bár én Rákócziról tennék bele ismertetőt, hogy miért is az a túra neve, mit is jelez az emlékkő, stb. És hiányoltam a megtett távok jelölését is az e.p-knél. Ettől függetlenül kellemes túra volt, ajánlom. A célba beérve zsíros kenyereket, gusztusos snidlinges kenyereket lehetett fogyasztani. Az emléklap és kitűző természetesen járt, bár ilyen kitűzőm van már.
A túra egyben az Észak-Dunántúli kupa része is volt, főként ezért jöttem el, hogy meglegyen. Így jó esélyem van idén három kupa beszerzésére. :-)
Győrújbarátról még annyit, hogy nagyon barátságos rendezett falu. Szerintem nagyon élhető, Győr közelsége, a Sokorói dombvidék lankái vozóvá teszik, szívesen jövök errefele máskor is.