2012. november 29., csütörtök

Régi templomok nyomában

Ez a teljesítménytúra a Tanúhegyek másnapján, vasárnap került megrendezésre. Idén egyik legszebb túrám volt, véges-végig látnivalókkal, régi templomok romjaival. A Balaton-felvidék amúgy is nagyon szép, itt a rendezők nagyon látványos útvonalvezetést találtak ki, dicséret érte. Külön tetszett, hogy a templomromok voltak rajta a pecséteken, így a teljesítés igazoló füzete is szép lett a végén.
A túra rövidebb távját a 25 km-t választottam, az előző napi után pont elég volt. Így is problémát okozott a levegővétel hegynek felfele.
A rajt simán ment, épphogy odaértünk indulásra, és Repkényéknek megint örülhettünk. A nem teljesítménytúrázó olvasók kedvéért leírom, hogy Boglárka alias Repkény. S a lényeg, hogy a túrázók, mivel használnak topikot beszélgetésre, általában topiknéven ismertek. Így elég sok furcsa név van, sokszor magam sem tudom melyik név kit takar, bár általában ismerem a túrázók zömét, legalábbis látásból.
Szóval a rajt simán ment, aki előző nap túrázott, némi anyagi kedvezményben is részesült. Megkaptuk az itinert,  és máris a Badacsonytomaji állomás felé vágtattunk. Az idő ismét kellemes volt, bár borult volt picit az ég, nem volt hideg, és nem esett eső.
Első látványosság a Szent Antal kápolna volt, ahova aszfaltos bicikliúton jutottunk el, majd innen kezdett emelkedni szépen aztán durvábban az útvonal. A jelzések mellett ismét szalagozás segített a tájékozódásban.
Az örsi hegy tetejére érve alig kaptam már levegőt, de tudtam, hogy nemsokára ismét nagyon szép régi rom következik, a Salföldi kolostorrom.

A Pálos rend templomának maradványai nagyon látványosak, az erdő közepén, nem messze (kb. 3 km) Salföld falutól, egy szép tisztás mellett. Ide kirándulni is lehet jönni, vannak padok, asztalok, tűzrakóhely.
Innen tovább a falut elkerülve, megint emelkedve, majd szőlők között és cserjék övezte földúton jutottunk el a Sabar-hegyi templomromhoz, ahol ismerős pontőr osztogatta a pecsétet, és Cerbona szeletet.
Nem messze van a Káptalantóti piac, oda lehetett látni, vágytam is volna egy kávéra, meg egy kis vásárlásra, de sajnos nem volt idő a kitérőre.
Továbbindulva megint emelkedő következett, ezúttal hosszabb, és húzósabb, viszont a Bács hegy oldalában olyan szép és érintetlen tájon jártunk, ahol eddig még sosem voltam. Nagyon tetszett. Méla völgyek, kopasz fákkal tarkított hegyoldal, kicsi pincék, igazán megkapó volt a táj. Már sejtettem, hogy az egyik kedvenc hegyem lesz a következő állomás, de most hátulról közelítettük meg a Kopasz hegyet.

Szép a kilátás nagyon, bár ahányszor itt jártam, mindig fújt a szél. Most is, úgyhogy hamar továbbindultunk, és nagyon meredek lépcsősoron ereszkedtünk lefele.
A Kisfaludi templomrom következett, ez nem annyira látványos, viszont a környezete a hegyoldal, alatta Mindszentkállával gyönyörű. A faluban végre találtunk egy kocsmát, ahol egy jó kávéval felébresztettem magam a további útra. Lassan utolértünk néhány túrázót, innen hamarosan kétfelé vált az út, a hosszabb távot választók számára, illetve nekünk.
A Kerekikáli templomrom következett, igazából mindegyiket láttam már, mivel a román kori templomokat külön mozgalomban csináltam már régebben. Érdemes bejárni felkeresni őket, egy darab történelem mindegyik. A környezetük, a Balaton-felvidéki táj, az itt élő emberek, nagyon tetszenek, szeretem ezt a vidéket.
A rom után levágtuk a hosszabb távot, ezért nekünk két templomrom kimaradt, (Töttöskáli és Sóstókáli) de ennyi gyaloglás is elég volt, mivel későn indultunk, lehet hogy sötétedés előtt be sem értünk volna.
A következő romig egy nagyszerű tanösvényen keresztül jutottunk el, az Idő ösvényén. Táblákkal jelzett útvonal, nagyon érdekes fejtegetésekkel, az idő és a táj kialakulásának nyomában.
Ezek a tanösvények magukban is bejárhatóak, néhány kilométeresek, érdemes erre kirándulni.
Füves pusztán, patakon keresztül vezetett az út, picit a szél is megerősödött. Elhaladtunk a Mosóháznál, ami szintén érdekes, és látványos. Valaha itt mostak az asszonyok, áztattak, és beszélgettek, később vágóhíd is volt itt. Beérve a faluba, Kővágóörsre, nagyon szép felújított régi házakat láttunk, öröm volt nézni őket.
A Kisörsi romnál Gethe Laci személyében ismerős pontőr tevékenykedett, és osztogatta az élelmet, virslis rolót, pizzás kiflit, és még nem tudom mi volt a választék. Már bőven ebédidő volt, jólesett egy kis elemózsia.

Itt találkoztam Ridivel és társaival, akit már évek óta nem láttam, és nagyon megörültem neki.
Most már csak 5 km-re volt a cél, egy kiserdő, majd az Ecséri templomrom következett.
Ez is nagyon szép, nagy és látványos rom, mögötte a Fülöp-heggyel.
Beértünk Révfülöpre, ahol az utolsó rom a falu közepén, a vasút mellett, közel a Balatonhoz található, a Fülöpi templomrom.

A házak között nem is sejti az ember, hogy ilyen kincs rejtőzik.
A túra vége az állomáson volt, ahova csak át kellett ballagni a felüljárón.
Igaz, én a síneken való átkelést választottam, ez nem volt igazán szép tőlem, de fájt a térdem egy kicsit, nem volt kedvem lépcsőzni.
A célban Bubu osztogatta az oklevelet és kitűzőt.
Nagyon szép túra volt, kiváló rendezés, a pecsétekért külön dicséret.
Képeket sajnos még mindig nem tudok feltenni, de pótolni fogom.
Legszebb kép a Kopasz-hegyről lefele készült, a sok-sok mohás lépcsőről.
Egy megjegyzés: a túra füzetébe érdemes lett volna egy kis leírást készíteni a templomromokról, bár mindegyiknél el lehetett olvasni kis táblán a történetét. De azért úgy jobban megmaradna.

2012. november 27., kedd

Tanúhegyek nyomában 20A teljesítménytúra

Országunk egyik legszebb tájegysége a Balaton-felvidék szerintem, így ha tehetem minden évben eljövök ide túrázni. A Tanúhegyek túra sokféle variációja közül idén a 20 km-es távot választottam, mely 3 tanúhegyet ölel fel. A túra szokás szerint a Badacsonytomaji iskolából indult, ahol nagyon kedves túratársak mosolyával indulhattunk útra a nevezés után.

Az indítás után nem sokkal már kaptató következett, a Badacsony hátsó lábának megmászásával. Párás-ködös idő volt, az erdő mint a manók erdeje, nagyon izgalmas fotókat készítettem. (Igaz, jelenleg nem tudom felölteni őket, de majd a tárhely bővítés után láthatjátok.) A Klastrom kúthoz érkeztem, majd hamarosan a kék jelzésről letérve a Kisfaludy-kilátó 438 m magas építménye következett. Itt volt az első pont is, ismerős pontőrökkel, de a kilátóba nem mentem fel, nem volt érdemes.

Ezután ismét erdei séta, immár a tetőn, kissé lejtve-emelkedve a Hertelendy emlék, majd nemsokára az Egry József kilátó volt az útvonalam. Nem először jártam a Badacsony tetején, szuper kirándulóhely, még így is szép, hogy nem lehetett látni a Balatont. A kövek kissé csúsztak, ezért a Ranolder kereszt után következő Bujdosók lépcsőjénél óvatosra váltottam a tempót.
Sajnos hátam mögött - a figyelmeztetés ellenére - lezúgtak a túrázók kétszer is, kéretik nagyon vigyázni! Azért a lépcső lefelé, bár csúszik, mégis kényelmesebb járást ad, mint fölfele megmászni, ahogy  a tavaszi Tanúhegyek túrán szoktam.

Innen már teljesen lefele vitt az út, a kék mellett néhol - szükség szerint - szalagozást követtem. Az útvonal teljesen jól jelzett, a szervezők kiválóan szalagoztak, és egyébként is az egész szervezés szuper volt.
Leérve a hegyről kissé unalmas aszfaltos szakasz következett, egészen Szigligetig. A párás szürkés időjárás továbbra sem változott, de ez túrázáshoz teljesen jó idő volt, csak annyiban rontott egy picit a túra szépségén, hogy nem volt szép kilátás a hegyekről.
Szigligeten az Avasi templomromhoz vitt utam, szép román kori templomrom, körülötte sírokkal, benn nagyon szép Szűz Mária szoborral.
Innen a vár felé vettem az irányt, de még kellett tennem egy kis kitérőt, ugyanis Nyevrikel Zsoltiék most rendezték a "Vár az Óvár" túrát, s mivel a vártúra sorozatot csináltam az idén, a plusz 3 km igazán megérte. Egyrészt mert szép a Királyné szoknyája nevű hegytető és a régi vármaradvány, másrészt mert a vártúra sorozat befejezéseként kaptam egy szép kupát is.
Ezt betuszkoltam túratársam zsákjába, köszönöm hogy cipelte helyettem. :-)
Szedni kellett a lábacskáimat, hogy még időben felérjünk a várba, hiszen elég későn sikerült indulni, és az ellenőrzőpontok zárásához közelítettem.

A várban ismét ismerős pontőr Gethe Laci személyében, friss ropogós nápolyi, köszönjük.
Kilátás itt is homályos, de nem bántam. A friss levegő, szép tájak, kedves túratársak, maradandó élményt nyújtanak, és a hajtós stresszes hétköznapok után felüdülés egy ilyen túra.

Nemsokára már lefele haladtunk, nyugtáztam, hogy elég sok fejlesztés volt a várban, gyerekjátékok, támfalak, palánkok, új pénztárépület, stb.
Megint aszfalt következett, ezúttal a kerékpárúton gyalogoltunk tovább, a távolban már látszottak a szőlők, és a következő megmászandó Tanúhegy, a Szent-György hegy.
Előtte még a Horváth pincénél ragasztottunk egy ellenőrző matricát, aztán máris a Lengyel kápolna szép épületéhez érkeztünk. Sajnos ezt sem láttam még nyitva.
Jó lenne, ha egyszer egy túrán minden ilyen látnivalót ki tudnának nyittatni az ügyes szervezők. :-)

Következett az Oroszlánfejes kút, bő vízéből lehet inni, aztán a hegy oldala szuszogva, kissé már fáradva.
A tetőn Csanya várta a túrázókat, sátrából csak a pecsétes papírt nyújtotta ki, és persze néhány kedves szava mindenkihez volt.
A Szent-György hegy 415 m-es magasságából már csak a végső leereszkedés volt hátra, ami már csak bő 1 km volt. A szépséges bazaltorgonáknál utolértem Balázst is, majd a lépcsőn levágtázva aranyos pontőr fogadott, ez már a végállomás Kulcsosház volt.

Pár méterrel lejjebb várta  a célba érkezőket a finom citromos tea, és zsíros, lekváros, vajas kenyér.
Jólesett minden, köszönjük, az oklevél és kitűző is tetszetős.
A Kisapáti parkolóig még egy kis pluszt rádobtam, de szőlőhegyek, kápolnák mellett minden séta kellemes.
Szép túra, jó szervezés, kiváló társaság, nagyon tetszett.
Fotók a hamarosan elkészülő web-lapomon biztosan fent lesznek.
Táv: 19,6+5, szint: 853 m.
A túra bővelkedik látnivalókban, egyrészt ugye a Tanúhegyek (Badacsony, Szigliget, Szent-György hegy) másrészt a Badacsony tetején lévő kilátók és emlékhelyek, aztán a Szigligeti templomrom, az Óvár, a vár, a kápolnák, nem beszélve a bazaltorgonákról.
Többet a régebbi beszámolóimban olvashattok.

2012. november 19., hétfő

Deák kúria Kehida

Deák Ferenc 1803. október 17-én Söjtörön született, de élete nagy részét a Kehidai kúriájában töltötte, mely ma múzeumként működik. Söjtörön a szülőházban is van múzeuma, sajnos még benne van a megnézendőim listájában.

A Kehidai kúria a falu szélén, kis dombon áll, nagy fák övezte úton jutunk fel. A belépő nem drága, látogatottság éppen nulla, bár érdeklődésemre azt mondják, sokan kirándulnak, látogatnak ide.

Az épület nagyon kellemes, még így, múzeumként is lakályos, különösen a télikert része. Nem túl nagy, de azért bőségese volt szoba akár vendégek elhelyezésére is. Ahogy végig sétáltam a termeken, megismertem Deák Ferenc életét, munkásságát, és kialakult bennem egy nagyfokú szimpátia, a magánember életétre vonatkozóan. Kedélyes beszélgetések, pipázgatás, anekdotázás színhelye volt Kehida, híres barátai (Vörösmarty, Kölcsey) szeretettel látogatták. Nem véletlen, hogy Vörösmarty őt kérte fel gyermekei gyámjának. Vörösmarty halálakor gyűjtést szervezett az árváknak, s mivel nem engedélyezték a nyilvános hirdetést, 800 magánlevelet írt. Elképesztő szám, elképesztő ember.


Nagyon szimpatikussá tette nekem az is, hogy folyton fúrt, faragott, szerette a kétkezi kézműves munkát. Ügyes kézzel örömmel dolgozgatott otthonában.


Sivár gyermekkora ellenére naggyá tette őt esze, világlátása, politikai hozzzáállása, és mély igazságérzete.
Mivel édesanyja, Sibrik Erzsébet belehalt a szülésbe, apja a nagybátyjához adta nevelésbe Zalatárnokba. (No, itt a személyes kötődés, az én apám ott született.) Tanult Keszthelyen, Pápán, majd jogot végzett, latinul, németül nagyon jól beszélt, és a jogi tudományok nagyon magas színvonalára tett szert.


Világlátása, és családi helyzete jó háttér volt a politikai életben, mindenütt eszéért, igazságos hazaszerető hozzáállásáért szerették.
Régi nemesi családba született, így birtokai révén kényelmes - sőt lusta - életet engedhetett meg magának. Nagy testi erejű, nagydarab mackós férfi volt, nyugodt, megfontolt, nem véletlenül lett a haza bölcse.
Életéről érdemes elolvasni a részletes információkat, nagyon érdekes ember, kiváló személyiség.
http://hu.wikipedia.org/wiki/De%C3%A1k_Ferenc
Aki erre jár, feltétlenül keresse fel a múzeumot, szépen rendezett összeállítást láthat Deák Ferenc életéről. Betekintést a mindennapjaiba, a hétköznapi ember életébe, és a haza, a nemzet egyik legokosabb képviselőjének megvizsgálása adhat egy tartást, egy példát még nekünk, hétköznapi embereknek is. A múzeum után felkerestük a falun kívül eső temetőt, ahol a Deák családnak külön kis kápolnája van, amit temetkezésre használtak.
A temetőkápolna XIII. századi, románkori kápolna, a temető maga szép domboldalban van, remek kilátással a zalai dombokra. Így az itt nyugvók szép környezetben helyeztettek örök nyugalomra.

2012. november 17., szombat

Batthyányi kastély Zalacsány

Pár napot Zalacsányban töltöttem pihenésképpen, feltöltődni az év végére, az utolsó hónapok zord időjárására, egy kis kellemet, élményt, színt vinni a szürke hétköznapokba. A Zalacsányban lévő kastélyhotel egy a sok közül az országban, egyszerű, háromcsillagos, remek személyzettel és kiszolgálással, kellemes főúri hangulatú szobákkal, közepes étteremmel. Az ágy szuper kényelmes, az ágynemű pihe-puha, a wc papír rendben van, a fürdőszobában imádtam a padlófűtést. Hatalmas terasz tartozott a szobához, jobb időben biztosan élveztem volna, most egy kis esti csillagnézésen kívül nem tudtam kihasználni. A szállodához kellemes wellness rész tartozik, termálmedence, szauna, és jakuzzi. A játéktermet nem használtuk ki, viszont a hatalmas fotelekben kényelmesen esett az olvasás.


A kastély története a18. századra nyúlik vissza, mikor is a Csány család kúriája volt. Itt született Csány László1790-ben, ezt a  kastély bejáratánál látható tábla is megörökíti. Csány László a második független magyar kormány (Szemere) közlekedési és postaügyi minisztere, később Kossuth Lajos teljhatalmú erdélyi kormánybiztosa. Jó barátja volt Deák Ferencnek, kinek a szomszéd faluban, Kehidán volt kúriája. Együtt politizáltak, együtt töltötték el szabadidejüket. Erről majd később, hiszen a Deák kúria sem maradhatott ki a kirándulás célpontjai közül.
A kastély 1490 körül épült, gótikus stílusban. Az épület az 1800-as évek közepén került a Batthyány család tulajdonába. Az épületeket a család kibővítette, és barokk stílusban felújította. A kastély 1913 óta őrzi mai formáját, úgy, ahogy egykor Batthyány Pál, Zala megye főispánja és felesége Inkei Karolina grófnő újjáépíttette  A háború után jó ideig gyermekotthonként üzemelt, sok más kastélyhoz hasonlóan. Természetesen borzasztóan leromlott az állapota, ezért öröm, hogy a jelenlegi tulajdonos szépen felújította, és  kastélyszállót alakított ki benne.

A bejárat nagyon impozáns, az előtér hatalmas csillárjaival, színes üvegablakaival és öblös foteljeivel igazi kastélyhangulatot árasztanak. A földszinten játékterem, elegáns étterem, és szobák vannak, illetve a wellness rész. Az emeleten is szobák, a folyosókon hatalmas ablakok, ahonnan szép kilátás nyílik az ősfás parkra.

A hatalmas ablakok szép drapériákkal vannak díszítve, sok élő növénnyel, szőnyegekkel, kellemes olvasósarkokkal.

Egy kis úrilánynak képzeli magát az ember, ahogy az elegáns miliő körbeveszi, a kényelem körbefonja a napokat, az idő nem számít, lelassul, és az édes semmittevés boldog óráit lehet kiélvezni.


A parkot egy villapark veszi körül apartmanházakkal, igazán élhető kellemes környezet. A Zalai dombok ölelése, a sok fa, a friss levegő, a barátságos emberek otthonossá teszik a szállodát, és magát a kis falut is. A parkban szép növények, játszótér, sétautak, és óriási fák találhatóak, most az ősz teljes színpompáját láthattuk.
A faluban található egy átlagosan 4 m mély víztározó, mely a Kettős-patak felduzzasztásával jött létre, ma horgásztóként is működik. Sajnos az esős idő sétára nem igazán volt alkalmas, így a nemrégiben átadott tanösvényt, mely az Árpád-kori földvárhoz is elvezet (Zsidóvár) sajnos nem tudtuk bejárni.





2012. november 16., péntek

Látogatás egy zalai húsüzemben

Az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt fektetek a sport mellett az egészséges étkezésre. Nem mindegy, hogy mi kerül az asztalra. Ennek megfelelően kerülöm az E betűs adalékos ételeket, így a szalámikat, felvágottakat, virsliket. Teljesen nem tudom még kiiktatni, de azon vagyok, hogy minél kevesebb fogyjon ezekből, és minél több az igazi házi húsokból, és abból készült ételekből. Ma már odáig jutottam, hogy nem mindig merek húst venni az áruházakban. Megjártam már többször a Spárral, a coop-pal, és a tesco áruházban is vásároltam büdös, romlott húst. Sajnos rámutatok az elméletileg jó kinézetű húsdarabra, megmérik, zacskóba teszik, összekötik. A szag csak otthon áramlik ki belőle... Még jó, hogy bármikor visszavittem, készségesen visszaadták az árát. No de a bosszúság és a csalódottság...
Szóval igazi hús, jó kis falusi eredeti hús, szalonna, kolbász, ennek eredtem nyomába zalai kirándulásomon.

Bálizs Tamás házi készítésű kenőmájasai, kolbászai, tepertői, és egyéb füstölt termékei kifogástalan minőségűek, igazi frissen vágott cocából készültek. Készül itt még szalonna, sonka, disznósajt, hurka, minden, ami szem-szájnak ingere. És persze friss húst is vásárolhatunk, éppen olyat, hogy a sertés bőrén még érződik a pörzsölés. Sose vegyünk forrázott disznóból, csak pörzsöltet.

A kis üzem és bolt Nemesszentandráson található, de szállít az országba sok helyre, éttermekbe, menő Hévízi szállodákba is. A lényeg az igazi falusi meleg szív, a hozzáértés, és a munka szeretete. Így lehet jó minőségű friss husikat forgalmazni.

Az itt vásárolt húsból nagyon finom pecsényét készítettem otthon, teljesen más a friss hús íze, mint a napokig a boltban állóé, kár, hogy ilyen messze nem tudok mindennap elmenni vásárolni. Jóféle házipecsenyét készítettem oldalasból, és dagadóból, kockákra vágva, besózva, egy kanál zsír és egy-két kanál víz aláhelyezésével, fóliával lefedve sütőben sütjük 150 fokon egy órát, majd egy egész fej fokhagymát rádobálva gerezdekben fóliát levéve még fél órát pirítottam. Isteni pecsenye lett, ami napokig eláll hidegen is.

2012. november 10., szombat

Töltsd meg a pulykát

Egy fincsi kis őszi töltött pulyka mindig nagyszerű élmény. No nem egy egész, csak pár kis szelet, ami épp egy különleges vacsorához kell.
Hozzávalók: (3 személyre) 55 dkg pulykamell - melyet lehetőség szerint nagyobb szeletekre vágok, és kilopfolok - pici só, néhány szem aszalt szilva, pár szem gesztenye, kicsi camamber sajt, és a panírozáshoz szükséges kellékek - liszt, tojás, és zsemlemorzsa, meg a kisütéshez olaj.
A kivert husiszeletekbe beletfektetem a sajtot, a gesztenyéket (1-2 szemet) és a szilvát (1-2 szem). Összefordítom a hússzeletet, hogy ne lógjon kis sarka sehol, majd - mivel nem vagyok ebben túl ügyes - fogpiszkálóval több helyen is megtűzöm, úgy biztosan nem csúszik ki a töltelék. Ezután panírozom, és forró olajban kisütöm. Nem a legkalóriamentesebb étel, viszont nagyon finom.
A kis tekercseket ferdén felszeletelem, akkor lesz ilyen mutatós. Illik hozzá a ribizli vagy áfonyalekvár.
Köretnek egyszerű petrezselymes rizst készítettem hozzá.

Jó étvágyat kívánok.

2012. november 9., péntek

Kastélybirtok tanösvény - 5 km -

A Fehér-Vár-Palota túra keretében lehetett csinálni egy kis 5 km-es túrát is, ez az Iszkaszentgyörgyi kastély körüli tanösvényen volt. Mi is megtettük, szép maga a tanösvény is, felfűzi a látnivalókat, és nagyon klassz a kitűző ami érte jár, a Pappenheim kastélyt ábrázolja.
A tanösvényen ezúttal a kastélytól indultunk, így mindjárt a 4. táblánál kezdtük a bejárást, illetve befutást. A táblán a kastélyban hajdan folyt életről tudunk meg információkat, a végigjárás bizonyítékaként kérdéseket kaptunk, amit a táblák elolvasásával lehetett megoldani.
A következő az 5. tábla volt, ami még mindig a kastély mellett, illetve már a park felé található, itt is a kastély életével kapcsolatos információkat olvashatunk.
A 6. tábla már az angolpark mélyén helyezkedik el, gyönyörű régi kőhidak vannak itt, sok helyütt borostyánnal befutva. Mohás, színes avaros erdőrész ez, ahol a kérdés már a park állatkáiról szól.
A 7. táblához fel kell gyalogolnunk a dombra, sajnos elég meredek kaptató, nekem futva nem is ment.
Itt növényekről szóló kérdést kaptunk, hiszen a park védett növényeiről szól a tábla.
Közben elhaladtunk a Kőasztal mellett, erről is van egy tábla, és ismertetés, de ez nem tartozik konkrétan a tanösvény tábláihoz.



A 8. tábla a legérdekesebb, a piramidák. Megtudhatjuk hogy a gróf úr önkezével vetett véget életének, hiszen olyan szerelmi kapcsolatba bonyolódott, ami a becsület szerint nem volt illő és lehetséges. (Szerintem férjes asszonyt szeretett, amiért manapság bizony nem lesznek az urak öngyilkosok, sőt, inkább trófeaként könyvelik el.) Ezen a helyen kőpiramis állt, amit a gróf emlékére állítottak.
A 9. táblához vissza kellett menni a faluba, egészen a kastély alsó bejáratáig, ahol a franciakert információit olvashatjuk el. Gyönyörűek a kapudíszek, kár, hogy a kert kissé elhanyagolt.
A 10. tábla másik oldalról közelíti a kastélybejáratot, attól nem messze található. Itt olvashatunk érdekes dolgokat a kastélyhoz tartozó tanyákról, és gazdálkodásról.
Innen a következő feladat a Szabadság kútnál - természetesen a Szabadság úton található.
Szép kis emlékkút, kár hogy vizet nem láttam benne.
Most következett a 2. tábla, ez már a katolikus templom melletti sírkápolnánál található, erre vonatkozik a feladat is. Itt felsorolják ki mindenki nyugszik itt a grófi család leszármazottaiból.
Erről épp nemrég írtam Iszkaszentgyörgyi kirándulásom kapcsán.
Az utolsó feladat a 3. tábla, mely a kastély bejárata után található, és a tulajdonosokról esik szó benne.
(A képen a kastély falán látható emléktábla - melyet a finn külügyminisztériumnak köszönhetünk -hiszen itt kapott menedéket a finn követség a háború alatt).

Nagyon érdekes körbejárni a tanösvényt, szépek a táblák, kellemes az útvonal. Az információs táblákon kívül kis jelzőtáblák is követik az útvonalat, ezek is nagyon helyesek, és szerencsére mind meg is van.
Ha itt laknék, biztosan ez lenne a futóterepem, szép táj, kellemes a talaj, van benne emelkedő, minden adott egy jó kis futáshoz.

2012. november 8., csütörtök

Kiegészítés a Fehér-Vár-Palota túrához (Inota)

A hosszú túra alatt volt még némi látványosság, amiről pár szót ejtenék.
Ilyen pl. a Baglyas hegy, ami 363 m magas, fehérlő dolomit tömbökből áll, rétegelt falak jellemzik, melyek horhosak. Tetejéről körpanoráma tárul elénk. Jó időben látnia  Csóka-hegyet, a Burok völgy nyílását, a Tési fennsíkot, Inota  három kohóját, a Várpalotai halastavakat. Tetején antenna és kopjafa van, melyet 1991-ben állítottak.


Inota a három böhöm alumíniumkohójáról ismert, de vannak más látnivalói is. Most, hogy a túrát bevitték a faluba, elhaladtunk egy régi malom előtt a kocsmánál, egy szép  kis vízesés mellett, amit le is fotóztam.
Az Árpád kori templom előtt is elsétáltunk, Szent Márton nevében szentelték fel, épp most aktuális a Márton nap, és a vele járó libatorok, meg újbor kóstolások ideje.

A falu végén található a víztározó, oda is érdemes külön is egy sétát tenni. A fotó kicsit árnyékosra sikerült.

A falu a 8-as útról nem mutat semmit, de ha vesszük a fáradtságot, és bemegyünk, mint ahogy a túrán is, látjuk, hogy szép fekvésű, dimbes-dombos. A dombokról szép a kilátás, így visszanéve láttuk a templomot és a kápolnát is a temető mellett.
Inotán állítottak fel Magyarországon elsőként szélerőművet 2000-ben. Látnivalói még a római kori halomsírok, a 8-as út mellett, valamint a szocialista Retro Művelődési Ház, ahol manapság a Veszprémi Színitársulatok tartanak előadásokat.
Várpalota, mint a túra célja egy külön fejezet lesz nálam valamikor, majd ha megnéztem a legfontosabb látnivalóját, a Thury várat. A Zichy kastélyról már írtam a Trianoni túra kapcsán, hiszen ott kapott helyet a Trianon múzeum. Vannak még templomai, tájháza, horgásztavai, erről majd külön.

2012. november 6., kedd

Fehér-Vár-Palota 42 km

A Fehér-Vár-Palota túrára kötelező elmenni, hiszen innen indul városomból, Székesfehérvárról. Igaz, nem muszáj a hosszú távot csinálni, hiszen annyi más lehetőség is van, amivel én éltem is jó párszor. Lehet menni 10 km-t Moháig, vagy 25 km-t Csórig, vagy akár Iszkaszentgyörgyről - Csórra, vagy akár visszafelé Várpalotáról Csórra, a lehetőségek tárháza végtelen.
Én idén újra a hosszú távot választottam edzés céljából. Egyszer már végigjártam, akkor jégesőben és erős szélben, a kesztyű ráfagyott a kezemre, cudar idő volt. Ehhez képes most napos reggelre ébredtem.....
Egy jó kávé csodát tesz hajnali ötkor az emberrel, aki összecihelődik, fog egy kistáskát, aztán már viszi is a járművet a célba, hogy kényelmesen haza tudjon jönni, ha befejezi a túrát. No persze ehhez társak is kellenek, akik visszafuvaroznak, és a végén majd én őket.
A kistáska elég a túrához, hiszen majd minden ponton ellátmányt kap az ember, teát, csokit, kekszet, jóféle zsíros és lekváros kenyereket, banánt, szóval igazából akár semmit sem kell vinni.
Pulcsi sem kell sok, mert ha megyünk, nem fázunk, megállni meg nem érdemes, mert akkor nehéz újra indulni. Szóval így, és akkor a rajtról:
A Polgármesteri Hivatalból indul a túra, a Városház térről, stílszerű a hely, köszönjük a főszervezőnek, Pintér Józsinak, aki most is mindenütt ott volt. Pár perc alatt megtörtént a nevezés, az 1000 Ft-os nevezési díjból még kedvezményt is kaptam, mert ugyebár MTSZ tag vagyok, meg Pucúttnyúl Sportegyesületi tag is.
7 órakor sikerült rajtolni, végig a borzalmasan feltúrt főutcán, a reggeli napfényben fürdő Nepomuki Szent János (ciszterci) plébániatemplom előtt gyalogolva.

Ide bele is fűzök róla egy kis történeti leírást, mert a látnivalókat hiányoltam a túra itinerjéből.
-Miután a törökök elhagyták a várost, a jezsuiták érkeztek ide, majd fél évszázad múlva kezdtek építkezni, 1742 körül, így készült az impozáns, gazdag berendezésű barokk templom és kolostor. A felszentelés 1756-ban történt, majd a jezsuita rend nemsokára feloszlott, pálosok költöztek ide. Ezután rövid ideig üresen állt, majd a belvárosi német polgárok temploma lett. A ciszterci rend 1813-ban kapta meg, és az 1950-es évekig, feloszlatásukig ők miséztek a falai között.
A rendszerváltást követően ismét az övék lett a templom és a rendház és ők működtetik az 1994-ben visszakapott Ciszterci Szent István Gimnáziumot is. 1948 óta plébániatemplom. Érdemes benézni.
A fő utca után a Rózsaliget felé vettük az irányt, ahol jelenleg nem működik a savanyúvíz ivókútja, viszont működött az első ellenőrző állomás.  A rózsák még mindig pompás virágokat hoznak a késő őszben.

A Tóparti Gimnázium mögött haladva a Bregyó közi spottelep mögött kiérkeztünk a Palotai út végére, a Gaja partra. Átkeltünk a hídon, aztán a patak mentén kissé sáros, nádasok közötti nem túl romantikus úton tettük meg Moháig a kb. 10 km-nyi utat. A várost elhagyva ködössé vált az idő, és a köd a Baglyasig kísért el minket.
Mohán a falu főutcáján ballagva a közösségi házban volt a második ellenőrző pont, ahol győriédessel és finom teával vártak minket. A túrán jó sok ismerőssel találkoztam, Macival, Lencsés Zsuzsáékkal, Nyevrikel Zsoltival az iszkai ep-n, Garbai Gabival a Baglyas előtti ponton, efemékkel Csóri ellenőrzésnél, ismerős futókkal és több túratárssal, akikkel összemosolygunk, bár még egymás nevét sem tudjuk. No de térjünk vissza a túrára: Moha után nem sokkal elértük a Duzzogó fürdőt, amiről éppen a pár nappal ezelőtti Iszkaszentgyörgyi kirándulásom kapcsán írtam. Most sikerült képet is készítenem róla.

A Duzzogó előtt volt az ellenőrző pont, ahonnan csodás erdei úton ballagtunk tovább Iszkaszentgyörgy felé.

A falut megkerülve jutottunk a kastélyhoz, ahol ismét ellenőrzőpont működött, és csokit is kaptunk. A kastélyról már írtam pár napja, és a Kastélybirtok tanösvényről is, ahol egy 5 km-es túrát lehetett tenni.
A birtokon átvágva az angolpark régi kőhídjainál folytattuk utunkat túratársaimmal, akik közt volt, aki most gyalogolt először 42 km-t, és mondhatom becsülettel végigjárta.
Az angolpark után a Kőasztalhoz érkeztünk erős kaptató után, majd a kilátóhoz, amire most nem másztunk fel a köd miatt.
Csór felé haladva változatosabb lett az útvonal, meredek völgyek, szurdokok következtek, még az egykori hadiút szélén jártunk. A köd sűrűvé vált, alig láttuk a piros jelzést. A jelzések egyébként mindenütt remekül fel vannak festve, ahol kellett szalagozás segítette a helyes irány megtalálását. Így értünk be Csórra, ahol az ellenőrző ponton meghihentünk zsíros kenyeret enni, meg szilvalekvárosat, és itt is kaptunk teát. Nagyon jól jött így délidőben egy kis energia feltankolás. Kedves ismerősök itt is voltak, őket is megörökítettem.

Az etetőpontot elhagyva erős emelkedő következett a zöld jelzésen, aztán szép kilátás Csórra, és hamarosan ismét egy E.p. Nedvesi Vilmáékkal.

Ezután keresztezve a Csórra beérkezők útját immár a Baglyas felé vettük az irányt, siófoki ismerős túratársakkal kisérve. Kellemes erdei út következett, majd a kedvenc szurdokom, ahol egy kis sziklamászás is következett. Itt nagyon szép a kilátás, picit elidőztünk. Az őszi erdő színei csodásak, pirosak sárgák, barnák a levelek, ilyenkor nagyon jó kirándulni. Sosem gondoltam volna, ha nem jövök el erre a túrára, hogy Csór mögött 1-2 km-rel milyen szép szurdok található.



A tetőről megcsodáltuk a kilátást, fotóztam párat, kicsit kezdett felszállni a köd is. A talaj végig remek volt, jó volt gyalogolni, az időjárás is kedvezett, nem volt hideg, sem szél.


Hamarosan azonban felértünk a fennsíkra, elhagytuk az ellenőrzőpontot Gabinál, és a Baglyas felé tartva csak a nagy ködös mezőt láttuk. Érdekes kilátás volt.

A hegyre érve viszont változott a helyzet, a másik, Palotai oldalon gyönyörű kék volt az ég, nyoma sem volt semmiféle ködnek. Visszanézve csináltam fotókat a csúcson lévő magaslatokról. Innen nehezebben volt járható az út, a sok kő miatt figyelni kellett, a lejtők is meredekek voltak, szinte hullámvasutaztunk Palotáig. Vigyázni kellett a bokára, de ettől eltekintve szép kilátással gyalogoltunk tovább.


Még némi szurdokos rész, aztán már a bánya felé közeledtünk, ahol a szalagok helyén voltak, hamar Inotára érkeztünk.


Inotán a kocsmában volt az E.p., megint kaptunk teát, végigmentünk a falun le és föl, majd a víztározónál következett a Banánpont. Friss finom jó kemény banánt kaptunk, pont amilyet szeretek. Kellett az energia, fel kellett kapaszkodni a kápolnához, ahonnan aztán megint remek kilátás nyílt mindenfelé. Egy darabig a tetőn haladtunk, aztán kis hullámvasutazás megint, de már nagyon közel voltak Várpalota házai.


Nemsokára beérkeztünk a célba, megkaptuk az oklevelet, kitűzőt, és boldog örömmel nyugtáztuk, megvan a maratoni táv. :-)
Jó túra volt, remek szervezés, sok kedves ismerős, szép tájak, jó idő, minden ami a jó túrához kell. Köszönöm a régi és új túratársaimnak a jó társaságot, és a vidám perceket, így sokkal egyszerűbb volt a túra.




2012. november 5., hétfő

Kastélykörút Pest megyében

A hosszú hétvégén kastélynézőben is voltam, ezúttal egy régen áhított - bár kissé csalódást okozó - Turai kastély néztem meg, valamint a már látott, de még újra nézendő Gödöllői Királyi Kastélyt.
A Turai kastély romos állapotú, bár látogatható, és programokat is szerveznek ennek érdekében.

 Most kis helyes boszorkányok intézték a vezetést, így lehetett betekintést nyerni a valaha nagyon szép, franciás, Loire völgyi kastélyokra emlékeztető épületbe.

A belépő 650 Ft volt, és az épületen kívül a kastélyparkban is lehetett sétát tenni. Óriási, nagyon öreg fák vannak, és az ódon historizáló jellegű kastély ennélfogva nem is látszik ki a fák mögül, csupán a teteje.

Az sem mindennapi, annyi tornya, tornyocskája van, és eredeti francia hasított pala fedi a tetejét.
A kastélyhoz kapcsolódó egykori pálmaház, vagy télikert a gömbölyded formájával, nagy ablakaival szép látványosság. Az épület kissé omladozó, bár látszik hajdani szépsége. A kis önkéntes boszorkányok szépen meséltek a családról, az épületről és a kertről.

Talán kicsit sokan voltunk a csoportban, én nem nagyon láttam értelmét a sok kétéves forma kisgyerek elhozásának, mert őket ugyan nem érdekelte a vezetés, viszont sokat és hangosan nyafogtak.

A kastély a Schossberger család nevéhez fűződik, akik kereskedőként nagy vagyonra tettek szert. Gabonával, cukorral, bankügyletekkel foglalkoztak, így történhetett meg, hogy Ferenc József nemesi címet majd bárói rangot adományozott a családnak.


A kastélyt építtető Schossberger Zsigmond 1826-ban született. Négy gyermeke közül leghíresebb a  Nobel-díjas kémikus, Hevesy György, aki a 72. alapelemet, a Hafniumot fedezte fel.
Az 1873-ban herceg Esterházy Miklóstól vásárolt turai családi birtokon a kastély építését Ybl Miklós tervei alapján  indították el. A kastély az Operaház kistestvére,  neoreneszánsz stílusú kastély. A főúri palotában nyugodt, kiegyensúlyozott, inkább visszafogott nagyúri életet éltek kora tavasztól késő őszig, ahol számos iparmágnás, arisztokrata és bankár fordult meg. A gazdaság eredményes működéséhez tanyákat építettek a bérmunkások számára, így nagy birtok is tartozott a kastélyhoz. Fácántenyésztés, állatnevelés is folyt a tanyákon, mígnem 1900-ban Schossberger Zsigmond halála után fia Viktor vette át a birtok intézését. Ő nemcsak az épületet, magát a települést is alakította, erdőtelepítéseket végzett, pályázatokat nyert.
Az 1930-as évektől a család vagyoni helyzete hanyatlani kezdett, így a több ezer hektáros birtokból először házhelyeket, majd területeket kényszerült eladni..
Viktor halála után két gyermeke, Viktor és Klára örökölte a vagyont. Viktor a II. világháború ideje alatt munkaszolgálat közben halt meg, Klára 1945-ben Angliába költözött, ahol egy angol lord felesége lett; 93 éves korában halt meg.

A magára maradt kastélyban a II. világháború ideje alatt szovjet katonai szállást, majd kórházat rendeztek be.1946-tól 1973-ig a község általános iskolájaként működött, 1980 és2003 között több tulajdonosa is volt az épületnek. Jelenleg a Turai Kastély Kft. próbál pénzt nyerni a felújításhoz. Filmforgatások, esküvői fényképezések helyszíne, és a magamhoz hasonló kastélybolondok kiváló kirándulási célpontja.
Részleteket itt:  http://www.turaikastely.hu/bemutatkozas/kastely/schossberger-csalad.html



A Gödöllői Királyi Kastély már nem volt olcsó kirándulás, a belépő 2000 Ft. Ha további dolgokat szeretnénk megnézni, mint pl. a Horthy bunkert, a Lovardát, vagy Pálmaházat, netán szeretnénk audio-guide információt, külön kell mindenért fizetni. Ez már nem olcsó mulatság, igaz, hogy amit látunk csodálatosan szép, és hatalmas. Nem is győztük bejárni két óra alatt, és mivel besötétedett, a parkra nem is maradt időnk. Ami tetszett, hogy teljes szépségében láthatjuk, gyönyörű berendezéssel, drapériákkal, ami nem tetszett, hogy nem lehet fotózni, még fotójeggyel sem. Így csak pár érzékeltető képet tudok mutatni.


 Az sem tetszett, hogy bár minden teremben ügyelők vannak, információval nem szolgáltak, persze kivétel volt azért. A kihelyezett információs táblák személytelenek, inkább csak tényszerűek, pl.: itt egy óra, ebből az időből, ezé volt, stb. Hát, nekem ez személytelen, nem érdeklődésfelkeltő. Sokkal jobb a vezetett túra, illetve ha a személyzet közlékenyebb, barátságosabb.

Az sem tetszett, hogy kötelező a kabátokat letenni a ruhatárba - még jó hogy ingyenes - bár elég hideg volt a termekben. Az ajándékbolt méregdrága, szerintem kizárólag külföldieknek való. Ettől függetlenül szépséges kastély, mindent átjár Sissi királynőnk szelleme.
A termeken nyilakat kell követni, úgy tudjuk végigjárni  a tánctermet, fogadótermeket, hálószobákat, budoárokat, stb. Mindenütt csodás színek, korhű bútorok, szépséges tárgyak. Külön gödöllői mintás herendi porcelánok, míves cserépkályhák, van mit nézni.

Ami nagyon tetszett, hogy nemcsak az egykori királyi párnak, Ferenc Józsefnek és Sissinek szenteltek hangsúlyt, hanem mindenkinek aki megfordult a kastélyban. Így van külön kiállítási szobája Horhy Miklósnak, a kastélyban székelő szociális intézet igazgatójának, és még a szovjet bentlakásnak is. Miután az oroszok kivonultak a kastélyból, számos tárgyat maguk mögött hagytak, ebből külön kiállítás van. Így teljes a kastély története.

A kastélyt Grassalkovich Antal építette az 1740-es években, több részletben. Az U alakú kastélyban a középső részen található a hatalmas díszterem, a kápolna - amit belülről üvegen át lehet megnézni - az egyik szárnyban kapott helyet. Gyönyörű a most teljesen felújított barokk színházterem, és szépséges a franciakert is.

A kastélyban sok híres ember megfordult, Mária Teréziától kezdve Kossuth Lajoson át. A kastély fénykora az Osztrák-Magyar Monarchia idejére tehető, ekkor vásárolta meg a magyar állam (1867) és királyi pihenő rezidenciává varázsolta. Ferenc József és Sissi ajándékként kapta a koronázási alkalomra.
Erzsébet királynő főleg tavasszal és ősszel pihent itt, nagyon szerette a magyarokat, és ezt a helyet is. Andrássy grófról már nem is beszélve. :-)
A környéken sok helyen járt, nem véletlenül van olyan túrakiírás is amely Sissi kedvenc kirándulóhelyeit fűzi össze, és bárki számára teljesíthető. (én is teljesítettem már párat, nagyon szép kitűzőt adnak érte. Részletek itt: http://termeszetbarat.hu/turamozgalmak/sisi_turak)

1920 után a kastély Horthy Miklós pihenőhelye lett, majd a II. világháború után a szovjet katonák raktára, és istállója. (még leírni is szörnyű) A berendezéseket elpusztították, elhordták.  Később műemlékké nyilvánították, ekkor működött benne szociális otthon. 1985-ben már elkezdődött a felújítása, majd miután 1990-ben kivonultak a szovjet csapatok, az épületet végre ténylegesen is fel lehetett újítani. Így létesült a múzeum, ahol ma már színházi előadások, koncertek, rendezvények vannak királyi körülmények között megtartva.
A kastélyt mindenképpen érdemes megnézni, a pár negatív meglátásom ellenére. A kiállítás előtt volt viszont egy nagyon ötletes eredeti dolog ami tetszett. A bejárati ajtóban ki volt téve egy anyagmintasor, amiből a drapériák, fotelhuzatok, stb. készültek, simogatásra, megvizsgálásra. Így akarják kímélni a kiváncsi látogatók elől a függönyöket, székeket. Jó ötlet, jó kezdeményezés.
A kastélyba mindenképpen visszajövök még, és az elmaradt látnivalókat is megnézem.