2013. április 30., kedd

Nyúlhús, ami egészséges és drága

Gyerekkoromban voltak nyulaink, így a nyúlhús rendszeresen szerepelt az étlapunkon. Azóta nem nagyon volt részem benne, így kívánalomra, meg mert nagyon egészséges, vettem egy kis nyuszihúst. Gerinc melletti színhúst, nem volt olcsó, a fél kg került majdnem ezer forintba. Besóztam, begöngyöltem bacon szalonnába, és serpenyőben, forró olajban megsütöttem. Fedőt tettem rá, így lassan párolódott, majd zsírjára sült. Köretként készítettem egy kis rizst, megpároltam néhány rózsa brokkolit, és pirítottam hozzá szeletelt mandulát. Komplett, csinos és nagyon finom étket vacsoráztam.


2013. április 24., szerda

Széchenyi Zsigmond Kerékpáros Emléktúra

Ez a túra itt helyben, otthonomban Székesfehérváron került megrendezésre, 15 és 45 km-es távokon. Mivel családilag mentünk, a 15 km-t választottuk. A nevezést előre lebonyolítottam, bár az internet szerint családi távon 300 Ft volt a beugró, a helyszínen 400 per főt fizettem. :-(
Az idő remek volt, így nagy elánnal indultunk el az általunk jól ismert terepen, a Vadex székházától.
Először kikerekeztünk Sárpentelére, ahol remek parkerdő van, futóknak, sétálóknak egyaránt kiváló. Innen tovább bicikliztünk az aszfaltúton, lejtőnek, kisebb autóforgalom mellett. Nemsokára elérkeztünk a Szabadbattyán-Úrhida-Sárszentmihály irányú hármas útkereszteződéshez, ahonnan nekünk Sárszentmihály felé kellett fordulni. A hosszú távosok mindhárom irányban elmentek, mindegyik falut érintve jött nekik össze a 45 km. Nekünk egyszerű volt, Sárszentmihályra beérkezve, a Betekincs presszóban volt az ellenőrző pont, ahol egy kóla elfogyasztása mellett elkértük a pecsétet, és üdvözöltük a biciklis ismerősöket, akik a hosszú távon kerekeztek.
Innen tovább tekertünk egy sarkot, majd Sárpentele irányában fordultunk vissza. Rossz, gödrös út következett, kétoldalt tehenekkel, akik nagyon helyesen hagyták magukat lefotózni.



Áthajtottunk a hídon, és nemsokára beértünk Sárpentelére, ami csak néhány házat és egy hatalmas autóbontót takar.

Ezután következett Sárpentele fontosabb látnivalója, a kis kápolna, és Gróf Széchenyi Zsigmond egykori felújított kúriája.
Hamarosan célba is érkeztünk, a Pentelei Parkerdő tisztásán rendezett Természetbarát Találkozó helyére, ahol megkaptuk az oklevelet, és a biciklis kitűzőt, egy finom Cerbona szelet mellett.

Ezután szódával és hagymás zsíros kenyérrel élveztük a tavaszi jó időt, és megnéztük a Széchenyi Zsigmond emlékkövet is. Minden évben eljön a vadászíró özvegye, Hertelendy Margit grófnő, akivel néhány szót sikerült váltanom, és kedvesen megengedte, hogy együtt fotózkodjunk.
A grófnő remek asszony, akin nem látszik kora, (88 év) még mindig csinos özvegy, végtelenül kedves, jó humorú.

Remélem jövőre is találkozunk vele ugyanitt!
Megemlítem, hogy ugyanezen a napon rendezik a Sárpentele 15 teljesítménytúrát is, melynek rajta-célja ugyanaz mint a kerékpáros túrának. Áthalad a Sóstói tanösvényen, ami egyik kedvenc futóhelyem. De mivel ezt a túrát már többször teljesítettem, idén ki akartam próbálni a biciklis túrát is. Ajánlom mindenkinek, sőt lehetőség van a bátrabbaknak mindkét túra teljesítésére is, a szervezők rugalmasak.
A túrához egy nem túl jó térképet kaptunk, de pozitívum, hogy Gróf Széchenyi Zsigmondról rövid életrajzi leírás található az itiner hátoldalán.
Róla amit érdemes tudni, hogy 1898-ban született Nagyváradon, de gyermekkorát Sárpentelén töltötte.
Székesfehérvár után Budapesten tanult, de korán megmutatkozott szenvedélye a vadászat iránt, így miután kitört az első világháború, katonai szolgálatra vonult be. Jogi tanulmányait nem fejezte be, helyette zoológiát tanult, és a vadászatnak élt. Rendkívül sok expedíción vett részt, bejárta Afrikát, Alaszkát, Indiát, sok trófeát begyűjtött, de a természet szeretete, minden útján elkísérte, vadász és vad sajátságos összhangjában.
Sok sok könyvet írt vadászatairól, izgalmas, érdekes történeteket. Ismertebb kötetei a Csui, Alaszkában vadásztam, Nahar, Afrikai tábortüzek, stb.
Széchenyi nagy sportember volt, szigorú neveltetésének köszönhetően jól bánt a fegyverekkel, igen jó lovas és jó teniszező volt. München után Cambridge-ben is tanult, nyelveket tudott, első felesége angol volt, aki a 2. világháború kitörése után Péter fiukkal azonnal visszautazott hazájába.
A háborúban borzasztó veszteség érte, az Istenhegyi villája leégett, féltve őrzött trófeái odavesztek. Szülei Úri utcai házában élte túl a háborút, de a Pentelei kastély is rommá lett, édesapja a börtönben elszenvedett kínzásokba belehalt. Ezután még további megpróbáltatásokban volt része, kitelepítették, az Andrássy u. 60. majd sopronkőhidai börtön is élete része volt.
A szörnyűségek után egy Balatongyöröki özvegy tanítónő fogadta házába, onnan járt dolgozni Keszthelyre a Helikon könyvtárba, ahol megtűrt munkásként kutathatott. Itt ismerte meg második feleségét Mangi nénit, aki egy Zalai kúriában három fiútestvérrel nőtt fel, kiválóan lovagolt, teniszezett, szigorú nevelést kapott. Művészettörténetet, franciát tanult az egyetemen, és arisztokrata volta miatt, takarítóként, kazánfűtőként dolgozott a könyvtárban. A két ember a 27 év korkülönbség ellenére egymásra talált, sokat bridzseltek, fotóztak, kirándultak együtt.
A 60-as években állami expedíció indult, és Széchenyi Zsigmondnak újra lehetősége nyílt vadászatra menni, amit nagy örömmel fogadott Felesége segítségével sorra jelentek meg újra könyvei, és végre felköltözhettek Pestre is. Élete végig vezette vadásznaplóját, zsiráfra sosem vadászott, a vadászat etikáját kiválóan ismerte és alkalmazta. Könyvei színvonala messze felülmúlta korát, tisztelegjünk munkássága előtt egy biciklis túrával. Ha Pentelén járunk, emlékkövénél hajtsunk fejet a nagy vadászíró előtt.


2013. április 16., kedd

Vukov Péter emléktúra

Vukov Péter az ajánló szerint a magyar természetjárás emblematikus egyénisége volt. A róla elnevezett túrára indultunk szombaton reggel, kicsit megkésve ugyan, de ragyogó tavaszi napsütésben. A somogyi dombok párállottak az éjszakai esőtől, gyönyörű volt az ébredező táj. Fél 10 előtt sikerült Simonfára érkeznünk, ahol barátaim vártak. (Nekik nem is árultam el, hogy a késés egy Siófokon beiktatott reggeli kávézás miatt történt. Szuper kis kávézót találtam a Főtéren, reggel már 5.30-kor nyit, friss pékárukkal, nyami csemegékkel csábít.) A rajtolás gyorsan ment, mivel mi voltunk az utolsók, de persze nem okozott problémát a rendezőknek a kicsit késve indulás, amit hamarosan be is hoztunk.

Simonfa egy kicsi falu Kaposvár közelében, dimbek és dombok között megbúvó pici település. A templom melletti Meteor kulcsosház volt a rajt és cél, ahonnan lépcsőkön lefele kezdtük meg túránkat. Gyorsan végigtrappoltunk a falun, majd egy kis szakaszán a 67-es sz. főútnak. Ezután pedig egy széles sártengeres traktorút tett próbára minket, de persze a próbát sikeresen kiálltuk. Itt kezdődött az első hegynek fölfele menet, ahol a túra 180 méteres szintjét össze is szedtük. Innen már végig a gerincen haladtunk, csodás kilátással a környező dombokra.
Az út mentén apró virágok, mind a tavasz jelei, jó illattal, kellemes látvánnyal örvendeztettek meg bennünket. Innen egy darabig megint sártergerrel küzdöttünk, de strammul bírtuk, a "végre itt a tavasz" öröme sokkal fontosabb volt. Nemsokára elérkeztünk az első és egyetlen ellenőrző pontra, ahol a pontőrök nápolyival, ásványvízzel kínáltak bennünket.

Itt érkeztünk ki a Kardosfai aszfaltos bekötőútra, melyen folytattuk utunkat. Nagyon szép volt a táj, messzire el lehetett látni. Láttuk a Mecsek hegyeit, és ahogy visszafordultunk a 67-es utat keresztezve még a Badacsony és Szent György hegy is élesen kivehető volt. Nagyon élveztük a túrát, már kibújtak a piros csészegombák, medvehagyma zöldellt az erdőben, igazi tavaszi idő volt. Sajnos az ember bűnös és vétkes lény, hiába a tábla, a felszólítás, hogy ne szemetelj, védd a környezeted, szeméttel szórja tele az útmenti parkolót. :-(

Nemsokára egy szép lovastanyához érkeztünk, pacik és komondorok fogadtak bennünket, a morcos külső ellenére barátságosan a nyomunkba szegődtek. Ezután egy érdekes löszfalas út következett lefele, szerencsére  a löszös talaj beszívta a nedvességet, nem volt sár.
A löszfal után egy érdekes kereszt mellett haladtunk el, ilyen fajtát, formát még nem is láttam. Szeretem az útmenti kereszteket. Régen a találkozópontként, útjelzőként működtek, ma, nem is tudom mit gondol a túrázó, ha elhalad egy-egy ilyen mellett. A Magyar Turista újságban nemrég kezdte egy sorozatban bemutatni Orbán Imre az útmenti kereszteket, nagyon érdekes a szentek élete, és hogy miért is kerültek rá az útmenti keresztekre. Ajánlom figyelmetekbe, Imrének pedig köszönöm a remek és érdekes ismertetéseket.

Hamarosan beérkeztünk Simonfára, ezúttal felülről közelítettük meg a kulcsosházat. A célban megkaptuk az oklevelet, kitűzőt, majd teát és zsíros kenyeret lehetett fogyasztani, a 400 Ft-os nevezési díj keretében.

Jól nézett ki a választék, de barátainkkal való találkozás miatt egy pizzériában fejeztük be a túrát. Táv: 13 km, szint: 180 m. Kellemes túra volt, jó és lelkes szervezéssel, köszönjük.

2013. április 12., péntek

Medvehagyma szezon

Szezonja van a Medvehagymának, hétvégén például Bakonybélben lesz Medvehagymafesztivál. A kis szépséges Bakonyi faluban, az út mindkét oldalán véges-végig sok sok medvehagymás terület található, bárki szedhet kedvére. A program szerint különböző ételeket lehet kóstolni, én közreadom ötleteimet medvehagymából.
Legjobb frissen vajaskennyérre, jó pogácsával, én kipróbáltam tócsniba keverve, és krumplipürébe is.
Nagyon finom tejszinesen, kis krémsajttal tésztára, lehet rántottába keverni, és lehet jó kis medvehagymás vajat is készíteni, amit akár sütőben sült krumplira kenhetünk például.
Salátaként is működik, szendvicsbe téve egy levelet feldobjuk vele, és ha nokedlitésztába keverjük apróra vágva, más körete lesz ételünknek. Színe és íze erős, illatos, így kissé fokhagymaszagunk lesz tőle.
Randi előtt nem ajánlatos fogyasztani.
Nekem pestoként túl erős, de cérnára felfűzve megszáríthatjuk, télire tartósíthatjuk. Ne a konyhába tegyük, mert az egész lakásban fokhagymaillat lesz. Fagyasztóba is tehetjük, akár levelesen, akár apróra vágva, ki hogy szeretné felhasználni.
Szívesen válaszolok medvehagymás kérdésekre, lelőhelyekre vonatkozóan, írjatok bátran.

2013. április 8., hétfő

Léböjtös hétvége

Mindössze három léböjtös napra mertem vállalkozni, az egészség jegyében, így pénteken bevonultam Zsámbékra a Nyakas-hegy tetején lévő csodás panorámájú házikóba. Mit házikó, inkább villa, igazi rönkfából készült, amilyenben mindig is vágytam volna élni. Hangulatos belső, tágas fürdőszobák, kényelmes szobák, még kényelmesebb ágyak, és istenbiz finom löttyök vártak rám. Katika, a léböjt vezető a maga harsány módján fogadott, és tartott minket toppon, hogy senki ne keseregjen, bírja erővel. Kellemes kis csapat alakult ki, kevesen voltunk, teljesen baráti volt a légkör. Nekem még a reggeli keserűsó sem volt elviselhetetlen, a levesek pedig ízletesek, finomak voltak. Igazából nem is voltam éhes egyáltalán, inkább az ízek hiányoztak. Természetesen kínoztuk magunkat pluszban is, hiszen néztünk a tévében Gasztroangyalt, tévépaprikát, és ábrándoztunk finom ételekről, amit majd a léböjt után fogunk elkészíteni. És igen, második éjszaka én is ételekkel álmodtam, olyan ételről, amiben szalonna is volt. Hiába, a tudatalattink kívánja a gasztroélvezetet.


Gyorsan elrepült az idő, az étekzések között sétáltunk, olvastunk, és nagyon sokat pihentünk. Nekem talán jólesett volna valami szervezett torna, de egy masszázsra beneveztem, az is nagyon jóleső kényeztetés volt. Bőségesen kialudtam magam, igaz, a súlyom nem nagyon változott, de határozottan érzem, hogy kellemes viselni a testem, könnyed vagyok, és energikus. Az első két napon fájt a fejem, ez sajnos a böjt velejárója, és bizony remek szájszagom is volt, (bocsánat) amit viszont a reggeli nyelvtisztítás majd a finom citromkarikák fogysztása rendbe tettek. A méregnek távoznia kell valahol, tudjuk a réseket a testünkön, így legalább megértettem, mennyi minden salakanyag és méreganyag távozott. Remélem sokat tettem az egészségemért!

A léböjtházból való távozásom után megfogadtam, még betartom a könnyített napokat, és amúgy is könnyített étkezéssel folytatom az életmódváltást, de egy ici-pici baklövést - vagy nevezzük gyengeségnek - azért elkövettem, hazafele bűnöztem egy gombóc fagyi elnyalogatásával. De, jelentem szigorúan nem ettem darabosat, és még mindig nem törtem meg a böjtöt rágással, most készülök az első almámat elfogyasztani.
És NEM VAGYOK ÉHES! Leginkább a főzés hiányzik, így vacsorára finom rizottót fogok készíteni, azt már lehet, és ezentúl vigyázok, ne mérgezzem a szervezetem, sok gyümölcsöt, zöldséget és főleg nagyon sok vizet fogyasszak. Csak ajánlani tudom mindenkinek a pár napos léböjtöt, ki-ki pénztárcája és bátorsága szerint álljon neki.
Súly április 8-án reggel: 59,3 kg. :-(
Aki szeretne részt venni Kati léböjtkúrián, itt találja meg a honlapját. A ház nyaralásra is kivehető, szuper szép helyen van, nagyon kellemes, kényelmes, mindennel felszerelt.
És jelentem, Kati sokkal sokkal fiatalosabb - talán a léböjttől - mint amilyen a képen.

2013. április 2., kedd

Húsvétolás és medvehagyma szezon

Ismét eltelt a Húsvét, szokás szerint szép színes tojásokat festettünk, és készültek finomságok a konyhámban is.

Szezonja van a medvehagymának, így a főtt sonka, főtt tojás, kalács, és hagyományos Húsvéti ételek mellé egy kis medvehagymás különlegesség is került az asztalra.

Az ünnepi étel nálunk töltött csirkecomb és rizi-bizi volt, ami az alábbiak szerint készült 2 főre.

2 db teljes nagy csirkecomb, 2 doboz sertésmájkrém, 2 db zsömle, 2 db tojás, kis csokor snidling és petrezselyem, só, bors, kis pohárnyi rizs, két maréknyi zöldborsó, pici olíva olaj.

A csirkecombokat besózom, és elkészítem a tölteléket. A zsömléket vízbe áztatom, kinyomkodom, hozzá keverem a májkrémeket, tojásokat, fűszereket, és betöltöm a combok bőre alá, a maradékot pedig köré teszem a tepsibe. Fólia alatt sütöm bő egy órát kis lángon, így jó puha lesz a husi, majd 15 perc alatt levéve a fóliát lepirítom a husit, ínycsiklandóan ropogósra, és mellette a töltelék is jól megsül.
A rizst átpirítom egy kanál olajon, fehéredésig, majd hozzáöntök kétszeres mennyiségű forró vizet. Bő 10 perc kis lángon, majd bele a borsót, és le is lehet zárni a lángot.

Bármennyire rossz az idő, sőt, a Bakonyban még hó van mindenütt, azért a tavasz menthetetlenül közeleg. Íme a hétvégi friss zöld medvehagyma gyűjtése:

Miután jó csokor medvehagymát szedtem a hó alól, frissen sütöttem egy kis medvehagymás berét, (más néven tócsnit, vagy lapcsánkát, ki hogy hívja) az alábbiak szerint:

4 nagy krumplit lereszeltem a reszelő nagyobb fokán, tettem hozzá 2 tojást, tk. sót, frissen őröltem rá borsot, csipetnyi őrölt köményt, 2 evőkanál tejfölt, és összevágtam kb. 6-8 medvehagymalevelet.
Összekevertem, és a serpenyőbe forrósított olajra mertem, szétnyomkodtam, mindkét oldalát megpirítottam.
Isteni lett, tejföllel tálaltam.

2013. április 1., hétfő

Jókai Mór Emléktúra

A hétvégén 40. alkalommal rendezték meg Tardonán a Jókai Mór Emléktúrát, mely egyben csapatverseny, és műveltségi vetélkedő is. Nézegettem a kiírást, és bevallom fogalmam sem volt, hol is van Tardona. Nosza, nekiálltam a térképet böngészni, és rájöttem, ez az egyik olyan hely, és környék, amely számomra még fehér folt Magyarország térképén. A Bükkben található, nem messze Szilvásváradtól, az "Élmények Völgyében".  http://www.elmenyekvolgye.hu/ A felfedezés öröme miatt elhatároztam, bármilyen messze is van, ezen a túrán ott a helyem. A kiírás szerint minimum 5 fős csapatok indulhattak, de a szervezővel Hankó Anikóval történt egyeztetés, levelezés után kiderült, nyugodtan indulhatunk a barátnőmmel, Bettivel alkotott két fős csapatban is. A reggel 6 órás indulás 9 órás rajtolást eredményezett.
A rajthelyül szolgáló épületnél leperkáltunk fejenként 500 Ft-ot, kaptunk egy menetlevelet, térképkivonatot, és azonnal a reggeliasztalhoz invitáltak bennünket, ahol zsíros kenyér és tea várt bennünket.
A fiatalemberek örömmel rajtoltattak, kaptunk indulási időt, és jelezték, hogy piros-fehér-zöld szalagokkal jelölték az útvonalat, de ne aggódjunk, ki lesz taposva a hóban az út. A Bükkben ugyanis előző napokban 40 centis hó esett, emiatt kénytelenek voltak lerövidíteni az amúgy sem hosszú útvonalat. Az Örvénykőre feljutni ugyanis balesetveszélyes volt. Ezt nagyon sajnáltam, de ez is egy ok arra, hogy újra vissza kell ide térnem.
Szóval elindultunk, és hamarosan már a havas erdőben ballagtunk, és nemsokára elérkeztünk az első ponthoz, ahol céllövészet volt a feladat.
Légpuskával kellett lőni a farönkökre rakott céltáblára. Nem ment rosszul, 5-ből 3 találatunk lett.
A lövészet után elindultunk hegynek fölfele, igazából a táv nagyobb része emelkedő volt, és a hóban bizony nem volt könnyű a járás. Az erdő viszont fantasztikusan szép arcát mutatta, nem bántuk a havat, hideg pedig egyáltalán nem volt.
Néhány csapatot elkerültünk, egy vidám fiúcsapat pedig összeállt egy fotóra. Íme a vidám Tardonai fiatalok:
Azt hiszem Tardonán ez a túra egy össznépi kirándulás, egy jó buli, ahol megmozgatják picit az embereket, és a természetjárást összekapcsolják némi közösség-kovácsoló játékkal. Szerintem jó ötlet, és hajlamos vagyok azt gondolni, nem kell mindig a teljesítés mennyiségére törekedni, néha kell a megismerés, barátkozás, szórakozás is egy túrán.
A fotózás után tovább baktattunk a havas erdőben, hamarosan meglelve a második ellenőrző pontot, ahol Tardonával kapcsolatos totót kellett kitöltenünk. Bevallom, kicsit szégyelltem, hogy nem készültem fel Tardona történetéből, szinte semmit nem tudtunk a totó kérdéseiből. :-)
Ezután lejtőnek lefele patak felé közeledtünk, megtörtént az első patakátkelésünk is.
Innen ismét hegynek föl, a harmadik ponthoz, ahol gránátdobásban jeleskedtünk. 5-ből 4 találat. :-)
Itt már elég sok csapat pihent, így megint elhagytunk párat, sajnáltuk is, hogy az idő igazából most nem számít. A játék nem időre megy, legfeljebb holtverseny esetén. A Farkasgödör nevű hely után fordultunk visszafele, innen lehetett volna a csúcsra felmenni, ha nincs ekkora hó. Megint egy pont következett, totó a Bükkről, ezt közepesre teljesítettük, majd kis gyaloglás után az utolsó ellenőrző pontot is elértük, ahol Jókairól kellett tesztet kitölteni. Szerencsére ebben azért jobbak voltunk, köszönhető annak is, hogy nemrég jártam Balatonfüreden a Jókai villában.
Azt tudni kell, Tardonán azért rendezi meg ezt a túrát a Tardonai Fiatalok Hagyományőrző Egyesülete, mert az 1848-49-es szabadságharc után Jókai is az üldözöttek listájára került, és itt ebben a szépséges hegyekkel körülvett kis Bükki faluban talált menedéket. Álnéven, segédlelkészként élt a faluban 4 hónapig a becsületes Tardonai emberek között, akik nem árulták őt el. Így lett a túra mottója: "Ha emberséget akarsz tanulni, eredj Tardonára!"
Az utolsó totó után a menetlevelet beszedték, a csapatverseny itt ért véget. Innen már csak vissza kellett gyalogolni a faluba, nagyrészt lefele, így hamar be is érkeztünk a célba, ahol természetesen "Jókai" bablevessel fogadtak minket. A leveshez puha kenyér, tea, forralt bor is járt, és lehetett repetázni is. Én nagyon finnyás vagyok, de mondhatom a bableves isteni volt, és jólesett a kínálgatás, kedvesség.
A rendezvény helyszínén az eredményhirdetésig lehetett kézműveskedni, nekünk ötletes nyuszit sikerült összeállítanunk némi anyag, és ragasztó segítségével.

A túra végén lehetett írni a 40. Jókai Túra vendégkönyvébe is.
Ezután a túra és verseny átment Falunapba, néptáncosok szórakoztatták a túrázókat, a Polgármester mondott ünnepi beszédet, nagyon jó hangulatban zajlott az egész.
Végül elérkezett az eredményhirdetés, minden csapat beérkezett, a szalagokat is leszedték a söprűk, és az ajándékok kiosztásra kerültek. Gyerekek és felnőttek csapata külön lett értékelve, az első helyezettek az ajándékcsomag mellé kupát is kaptak. Legnagyobb meglepetésünkre - mint legmesszebbről érkezett csapat a Fehérvár csapat - különdíjat kaptunk. De még ennél is nagyobb meglepetést okozott az ajándékzacskónk tartalma, mert nagyon gazdag csomagot kaptunk. A jóféle házi pálinkától kezdve a tábla szalonnáig, pár kolbászig sok mindennel megleptek bennünket. Így aztán tényleg jó emlékekkel, bőséges ajándékkal, és szép élményekkel indultunk haza A Tardonaiak emberségből ismét példát mutattak.
Mivel az idő elhúzódott, a Jókai Emlékmúzeum megnézése is elmaradt, de szeretnénk jövőre is visszatérni, akkor azt sem hagyjuk ki. A környékben remek kirándulási célpontok, barátságos vendégházak vannak, érdemes lesz hosszabb időre eljönni. Zárszóként pedig álljon itt a csapatindulónk, amit ígérjük a Tardonaiaknak, hogy be is tartunk.

Eljöttünk mi Tardonára, 
Jókai Mór túrájára. 
Hírét visszük Dunántúlra,
a Királyok városába.

Köszönjük a Tardonaiaknak a szívélyes fogadtatást, a jó túraszervezést, a finom ételeket, és az ajándékokat.