2014. december 14., vasárnap

Gaja part


Hétvégén mindig határjárásra indulok újabban, kell a kutyával sétálni. Felfedeztem végre a rejtekutat, amin a házikónktól sitty-sutty a Gaja partra érhetek. Csak átmegyek a főúton, és máris egy manók lakta erdőben vagyok.
Óriási mohos fák, lehajló indák vannak, és egy meredek lejtőn kell leereszkedni.
Mindenféle növények vannak itt, és indák mindenütt. Mintha tényleg manók laknának itt, annyira romantikus.



Minden mohás, és nagyon élettel teli. Még ilyenkor is van sok gomba. Indák, mindenféle szövevényes ágak között van a kis gyalogút, ahol ereszkedek lefelé.

Aztán leérek a lejtő aljára, és átkelek a kis patakon. Gumicsizma kell, mert utána lápos a rét is.

Ezek a nagy mohos fák a kedvenceim. :-)




A patak kicsi, de azért mély, van rajta átjáró eszkábálva, kis fadarabokból. Barninak jó ivóhely. 



A réten jó kis csipkebogyó bokrok vannak, tiszták, nem fertőzi semmilyen kipufogógáz. Szedtem is teának egy tálcányit.


A lápos rét is érdekes, bár kicsit félek az ilyen zsombékostól. Egyenlőre nem nyel el, és a hideg miatt nincsenek állatok, amiket nem szeretek. Csak őzek vannak, azt minden séta alkalmával többet is látok. 



Aztán máris a Gaja partra érek, és a töltésen lehet az úton menni oda-vissza irányba jó messzire. Több kilométert szoktam itt gyalogolni, sőt amíg nem volt ilyen korán sötét, futni is jártam ide. Itt már nincs sár, füves a rét.

A patakban jó sok víz van most, és mindenféle szép növények a szélén. 


A mai séta is volt jó pár km, szép idő volt, napsütés is egy kicsit. Imádom ezt a környéket, nagyon romantikus, jó kirándulásokat lehet tenni.

2014. december 2., kedd

Tókör - Fehérvárcsurgó

Szombat reggel ködszitálás, szürke égbolt, de nekem mehetnékem volt. Gyalogolnom kell, minden porcikám kívánja. Kell a friss levegő, kell a csend, az ősz utolsó virágait szeretném látni. És kell a lecsendesedés Advent előtt.

Nem nagy távolság Fehérvárcsurgó, hát oda autózok le, és a kék jelzésnél hagyom a járgányt. A kutya is jön, ő jobban vágyik a mozgásra, mint én.
Már az első métereken pirosló csipkebogyókat fotózok, még rajtuk van az eső nyoma. Ismerős út, a kéken már jártam itt sokszor. Most sár sincs, csak egy pici néhol, felcaplatok a töltésre a tó mellé.
Vannak máris virágok, lilák, kékek, a nedvességtől minden csupa zöld. A túranadrág és dzseki véd a széltől, hidegtől. Kesztyűt is húztam, nyirkos az idő. A nap nem süt ki, még csak nem is ábrándozok róla, szürkeség van. Eszembe jut, ez most itt a szürke ötven árnyalata.
Néhol horgászokat látok, csónakok vannak kint a tavon. A kutya boldogan rohangál, fácánok röpködnek föl a nyomában.
A töltés végére érek, kicsit gyalogolok az aszfalton, meglepően nagy a járműforgalom.
A növények még ősszel is szépek, fotózok bőszen, kéket, lilát, pirosat.

A csipkebogyók érettek, lehet szedni, a kecskerágók még jól mutatnak vázában. Lám, mennyi kincs, a természet mindig rejteget szépségeket.
A becsali büfében terveztem egy kávét, sajnos betegség miatt zárva. Gyaloglás tovább, a tóhoz érek, a sziklák alatt kerülök. 


A túlpart párába veszik, de mégis mennyi színt fedezek fel. Nem hoztam fényképezőgépet, csak a telefont nyomkodom, de szépen visszaadja a szürke és kék minden árnyalatát. A távolban látszanak a hegyek. A víz tiszta, minden kavics látszik az alján.
Mennyi jó emlék fűz ide, sok fürdés, meleg napok, mikor kitekertem ide bicajjal, és egész nap csak lógtam. Mindig jó ide jönni. 

A zsiliphez érek, nyálkásak a kövek. Három srác várja a kapást, még nincs sikerük.
A gát túlsó oldalán párás völgy, a Bakony oldala öleli. 

Aztán az erdő, és innentől a másik oldalon végig fák között haladok.
Az erdő már kopaszodik, még itt-ott mutatja őszi színeit. Az aszfaltot elhagyva földúton járok, nem nagyon sáros, kellemes az út.
Víkendházak között érkezem fel, fáradt rózsákat, szépen rendben tartott udvarokat látok. És sok-sok eladó házikót. 
Próbálok nem kimenni az aszfaltos útra, egy darabig párhuzamos földúton tudok menni. Kellemesebb, látványosabb. 
Végül a legkellemetlenebb rész jön, az aszfalton kell visszamennem. Nem bánom, nincs forgalom, belátok a házak udvarába. Pálinkáznak, őszi teendőket végeznek, füstölnek a kémények.
Belehúzok, elhagyom a Gaja völgy bejáratát, aztán már csak egy jó km, és visszaérek az autóhoz.
Jó kis séta volt, talán 6 km lehet. Megérte, tetszett, mint mindig. 
Szépek lettek a fotók, remélem kedvet csináltam nektek egy tókörhöz. 

2014. november 25., kedd

Grillezett pisztráng citrommal, és salátával.

A klasszikus vasárnapi ebéd helyett - ami nekem a húsleves, rántott hús - egy könnyed receptet ajánlok. Úgyis nagy divat a 160 grammos kalóriabevitel, meg a fogyókúra, meg az egészséges étkezés, szóval a nehéz névnapi étkezéseim után éppen jólesett nekem is.
Szükségeltetik hozzá egy kert, vagy terasz, meg egy kerti grillsütő, és egy halgrillező rács.
(Ez egy halformájú összecsukható rács, amibe beletesszük a halat.) Amióta kertem van, még hidegben is grillezünk, nem kell a hallal a lakásban büdösíteni.
Csupa előny, hát rakjunk tüzet, és had szóljon...

Hozzávalók: 4 db pisztráng (csütörtökön mindig frissen a Lidl -ben) egy citrom, só, kakukkfű.
A salátához: 6-7 db koktélparadicsom, egy kis zöldsaláta, olívaolaj, bors.
A desszerthez: csoki és vanília puding, 1 l tej, 6-7 kanál kristálycukor, némi gyümölcs a díszítéshez.



Elkészítés: amíg a tűzrakás és parázs elkészül, a halakat átöblítjük, besózzuk, a belsejébe friss kerti kakukkfüvet szórunk, és citromkarikát teszünk. Ha kész a parázs, a grillrácsba tesszük a halat, és szépen lassan forgatva megsütjük jó ropogósra.





A salátát nem cifráztam túl, a salátalevelekre rávagdostam a koktélparadicsomokat, megborsoztam, meglocsoltam olíva olajjal, és citromlével.




A desszert pedig klasszikus pudingfőzésen alapul, (ahogy a tasakon le van írva) először a csokisat főztem meg, beöntöttem a poharakba, (amit direkt erre a célra most vásároltam, mert jól mutat benne, 200 Ft/db/Tesco) aztán szórtam rá egy kis áfonyát. Ezután elkészítettem a vaníliás pudingot, ráöntöttem, a tetejére pedig pár szem mandarin és egy kis csokidara került dísznek. Állítólag finom lett..


 Legújabb szerelmem sajnos egyikből sem ehetett, csak nézte.



Jó étvágyat kívánok!

2014. november 18., kedd

Narancsos saláta

Ezt a salátát kacsamell mellé készítettem, de magában is ehető, ha éppen fitnesz étket kívánunk.

Hozzávalók: 3 db római saláta szív (Lidl), 1 narancs, egy marék aszalt áfonya, pár szem koktélparadicsom (én most tigrisparadicsomból készítettem - Tesco).
Az öntethez: olívaolaj, citromlé, bors, méz.


A salátákat széttépdestem, a narancsot kis kockákra vágtam (én héjastól, de ha valaki nem szereti, meg kell hámozni) a paradicsomot felkockáztam, összekevertem, megszórtam egy marék aszalt áfonyával, és meglocsoltam az öntet hozzávalóival, melyet előzőleg összekevertem.

Ennyi. Gusztusos, szemnek szájnak ingere, finom. Azért egy szelet husi nem árt hozzá...

2014. november 14., péntek

Egervári várkastély

Jártál már Egerváron? Nos, szerintem kevés ember válaszol erre a kérdésre igennel. Én jártam, az élményeimet pedig itt olvashatjátok.
Egervár egy kicsi falu a Zalai dombok között, nevével ellentétben nincs Egerhez közel. Zalaegerszeg viszont nincs 20 km, tehát aki ide indul, Dél Zalába induljon.
A kastély ősidők óta áll, először 1288-as oklevélben említik, és pár éve támogatott projekttel felújították, várja a látogatókat. Ottjártunkkor az összes látogató mi voltunk, pedig érdemes ide kirándulni.
Az impozáns kastélyba 2000 Ft volt a családi belépőjegy, a tárlatvezetés modern, okos telefonnal működik.





A látogató szépen sétálgat a nyilak irányába, nézi a számokat, megnyomja a megfelelő gombot, és a telefonról hallgatja a történeteket. Történeteket, mert nem az építés ideje, és a kövek története volt a lényeg - persze azt is hallhattuk - de a kastélyhoz, a termekhez, az egykori főúri élethez fűződő történetek adják a látogatás értelmét. Remekül megfogalmazott, jó előadásmódban, érdekes, frappáns így a vezetés. Percig sem unalmas, pont amennyi kell.
A reneszánsz kastély különböző kiállításoknak ad otthont, most éppen egy remek üvegfestő műveit csodálhattuk meg.


Az egykor cölöpökre épült kastély környezete most is vizes, mocsaras. A vár Nádasdy Tamás birtoka volt, majd később Nádasdy Ferenc építtette kastéllyá. Négy sarokbástyás, olasz rendszerű, mely elsősorban a törökök elleni védekezésre lett kialakítva. Később Nádasdy Ferenctől - a Wesselényi féle összeesküvésben való részvétele miatt - elkobozták magát Nádasdyt pedig kivégezték.
Innentől kezdve a Széchenyi családé lesz a birtok.
Visszatérve a mocsaras területre, az okos telefontól megtudjuk, a  kastély alján lévő börtönbe nem szívesen kerültek a rabok, hiszen kígyók és békák voltak benne, ami a  mocsaras területnek volt köszönhető.
Az utolsó tulajdonos a Solymossi család volt, majd a szocializmusban minden másra használták. Jelenleg modern látogatóközpont épült a kastélyhoz, melyet igyekeztek szépen berendezni.
A bútorok nem eredetiek, csak korhűen készültek. Előnye viszont az, hogy mindent ki lehet próbálni. Rá lehet ülni, feküdni, támaszkodni, ahogy tetszik. A behemót szekrénybe bele képzeljük a hatalmas szoknyákat, a kanapén kiválóan érezzük magunkat, már csak az asztalról hiányzik az ürü és a kappan.



 A felújításnak köszönhetően hófehérek a falak, modern a világítás, jók a szemléltető eszközök. Az udvar nyári színháznak ad otthont, rendezett itt már Alföldi Róbert, koncertezett a Bikini, és számtalan híresség. A honlapon érdemes keresni a programokat is.

Tervben van még turista szállás kialakítása, így aki ellátogat ide, körbe túrázhatja a gyönyörű dombokat, felmehet a szőlőhegyi kápolnához, kóstolhat bort, lovaskocsizhat, és megízlelheti a finom zalai tájjellegű ételeket is.

Visszatérve a kastélybeli sétára, csodás képeken tájékozódhattunk az egykori reneszánsz főúri viseletről, az étkezési szokásokról. Érdekes volt például megtudni, hogy a marha hús sokkal olcsóbb volt mint a sertés.
Egy dobozba rejtett kincseket zsákbamacska szerűen lehet tapogatni, érdekes játék ez is. Közben szól a reneszánsz zene, mintegy aláfestésként.





A zöld cserép egy kályhaszem, ebből van a kályha készítve, látványos, bár nem ezzel fűtenek. A kastélybeli sétán amúgy nem kell fáznunk, remek meleg van végig, a büfében kávé, üdítő fogyasztható. A pénztár és fogadóhelyiség egykor kápolna volt.


Az emeleti kiállítótérben több hasonló reneszánsz kastély makettjét láthatjuk, az Egervári nagyjából ilyen volt.


Szép kirándulás, remek látnivaló, és a végén feltétlenül menjetek be Zalaegerszegre a Gyuri csárdába.

A csárda a Jánkahegyi úton található, festői környezetben, szőlős pincék között, dombok tetején.
Fantasztikus kilátás van, - még egy kis kilátó is található a tetőn- és remek ételek.

Nagy adagok, eredeti zalai parasztétkek nagy választéka, jó ízek, és étkezés alatt még harmonikát is hallgathatunk.

Mi zalai tejfölös vargányás levest, és vegyes pörkölttálat választottunk, dödöllével. Nem csalódtunk, isteni volt a kakastöke pörkölt, jó volt a pacal, és finom volt a szarvaspörkölt is.

2014. november 11., kedd

Túra Csóron

Szombaton egy rövid túrát tettünk Csórról, a Fehérvár-Palota nagy teljesítménytúra részeként. Az idő remek volt, már kívántam az őszi erdő látványát.
Műv.ház, lelkes ismerősök, pénz befizetés, csekkolás, itiner, aztán indulás a hegyre a piros kereszthez.
Az útvonal nagyon szép, bár könnyűnek nem mondható a sziklás köves talaj miatt. Az őszi erdő és a fehér sziklák látványa megkapó. Többször kereszteztük az egykori hadiutat, az is köves persze. A Szenes Horog a Meredélyfő, mind a túra része, egy nagy kört írtunk le a leglátványosabb részek körül.




Az első ellenőrzőponthoz le kellett ereszkedni egy jó meredek köves ösvényen, aztán fölmászni a sziklák tetejére. Kilátás pazar, ismerős jó sok. Hiába, hazai túra, sokan jöttek ebben a szép időben. Hol Fehérvárt láttuk a hegyek tetejéről, hol Pétfürdőt, hol a Baglyast. Nagyon szép volt akárhonnan nézegettünk.





Egy kör lejtőnek az erdő mélyén, aztán fennsík ismét, majd pontőr a lövészárokban. A szél nagyon fújt, de hideg nem volt.




Az erdő minden színben pompázott, a sárgától okkerig, bordó és vörös, a zöld minden árnyalata, színkavalkád egész nap. Ez ám a feltöltődés testnek és léleknek.



Elfáradni ebben a rövidke túrában is el lehetett, a le-föl menés, bokaerőltető volt. Ellátmány cerbona, és a végén zsíros kenyér, finom tea. Emléklap, kitűző, minden rendben. Szép volt, és jó volt. Ajánlom mindenkinek.  Nem is látszik, hogy Csór körül ennyi szép látnivaló van. A Szenes Horog fehér sziklái, és peremei külön megérnek egy misét. Gyertek, kiránduljatok, túrázzatok. :-)