2014. szeptember 10., szerda

Alpannónia túra

A sok meleg nyári szombat után végre kirándulóidő ígérkezett, ezért barátnőm unszolására egy kellemes nem túl hosszú, de szép környezetben lévő túrára indultunk. Mindkettőnkre ráfért egy kis lazítás, friss levegőn lét, és egyáltalán..... túrázni jó.

Alpannónia túra, 15,5 km-es táv, indulás Kőszegről. Mivel nem szeretünk korán kelni, így a 10 órás indulást le is késtük, de a rajtban - a Kőszegi Borok Házában - lévő hölgyek készségesen elengedtek minket.

Ha már késtünk, be is ültünk mindjárt a Várkörön lévő kávézóba egy jó kávét meginni. A szomszéd asztalnál ülő vidám műlábú fiatalember láttán már előre tudtuk csak örülni lehet mindennek, és a csepergő eső ellenére jókedvűen indultunk el.
A várost a Gimnázium és Savanyú kút érintésével a Szabó hegy felé tartva hagytuk el, és a kiadós emelkedőt az Óházig szuszogva küzdöttük le.

A szép környezet az eső ellenére kellemes langyos idő, jó hatással volt ránk, és bár nem voltunk éppen fittek, azért felértünk időben az Óház kilátóhoz.


Amíg Mariann felmászott, én tere-feréltem a pontőrökkel, és a fasírttal tömtem a pocit, mert ha  már az állóképességem nem az igazi, legalább energiát vegyek magamhoz. Itt találkoztunk egyetlen - a hosszú távon induló - túrázóval, aztán egész nap nem is láttunk senkit. Hisz az órás késés miatt, és mert nem is siettünk, nem értünk utol egyetlen túrázót sem.

Az emelkedő után természetesen meredek lejtő következett,  és akadályba is ütköztünk.

Tettünk egy nemes kitérőt, hiszen a Hétforrást kihagyni vétek, ittunk is a friss vízből, és jól elbeszélgettünk a kirándulókkal. A Győri Úr egykor itt töltötte katonaidejét, és visszajár nosztalgiázni. Megértem, szerintem az ország egyik legszebb kirándulóhelye.

Visszatértünk az aszfaltos útra, majd hamarosan lecsapattunk a zöldhatáron át Ausztria felé.

Szép erdő, erdei pihenő következett, és igazi zöld fű.
Itt tényleg mintha zöldebb lenne...

Rőtfalva azaz Rattersdorf utcáin takaros házak, porták mellett gyalogoltunk. Le is fotóztam egyet.

Aztán a törpéket is lefotóztam.

A templomnál várt minket az újabb pontőr, kaptunk pecsétet, bekukkantottunk a templomba, és mentünk visszafelé, immár a Vasfüggöny frissen festett túra útvonalán.

Egy új Vadászkápolnához érkeztünk, mely minket egy vargánya formájára emlékeztetett.

Takaros pihenő van mellette kialakítva, padokkal, asztalokkal, tűzrakóhellyel. Még a hasábfa is oda van készítve.

Magasan a Gyöngyös patak fölött haladtunk, hallottuk a patak zubogását, aztán az Andalgó tanösvény tábláit olvasgatva érkeztünk be Kőszegre.

Egy szép kis kápolna, majd a Kálváriára való felkaptatás következett.

Itt már kisütött a nap, gyönyörű volt a táj és a kilátás is. Szőlők között kanyarogva jutottunk el a Szultán tetőre.

A Szultán kilátóban még nem jártam, nagyon tetszett, remek a panoráma.

Némi fotózkodás, aztán leereszkedtünk a lépcsőkön a városba, és pár perc múlva már a célban voltunk.

Bőven tartottuk a szintidőt, és szép kitűzőt, egyszerű emléklapot kaptunk.
A nevezés 600 Ft volt, de az élmény sokkal de sokkal többet ért.

Kellemes túra, és végig az Alpannónia jelzésen haladt.