2016. március 30., szerda

Szép kilátás túra április 2-án.

Beköszöntött a tavasz, ismét Bakancs és Fakanál túrára várlak benneteket.

Iszkaszentgyörgy gyönyörű kastélyának parkjából indulunk, régi kőhidakon át, szép kilátóhoz, dolomitbányákhoz, majd a piramishoz gyalogolunk. A túra egy része köves úton vezet, bakancs vagy túracipő ajánlott. Hullámzunk föl- és le, bár a táv 7 km sincs, az elfáradás megtörténhet.
Gyönyörű panorámában lesz részünk, és ehhez még a kilátóba sem kell fölmászni. Látjuk a Vértest, a Bakonyt, ha a nap is süt, remek kirándulás lesz.

Időpont: 2016. április 2. szombat.
Találkozás: Kastélypark, alsó bejárat, parkoló, 9.45
Indulás: 10.00 órakor, várható visszaérkezés: kb. 13.30-kor.
Vezetett túra. Visszaérkezés kb. 13.30-kor. A túrán vízvételi lehetőség nincs, kérem a jelentkezőket gondoskodjanak róla.
Helyszínre utazás: saját megoldásban.
Nevezési díj: 1000 Ft.
A túra végén finom falatokkal várlak benneteket, friss kenyérrel, finom kencékkel, házi limonádé is lesz, és a csoki sem maradhat el.

Mindenkit szeretettel várok, és kérek, hogy részvételi szándékát e-mailben, vagy telefonon jelezze.
jakab.erzsebet0@gmail.com,  20/4188830.
A túrán való részvétel saját felelősségre történik!
Kérek mindenkit aki részt vesz a túrán, ne szemeteljen, ne hangoskodjon. :-)

Ne ülj otthon, vár az erdő!

2016. március 29., kedd

Lepke túra

Egy szép tavaszi napon a legjobb dolog kirándulni. Napsütésben, barátokkal, ismerősökkel. Így is volt.


Lepke túra, 16,6 km. Indulás a Vonyarcvashegyi Vasútállomásról. Fotó, kis gyaloglás, sár nincs.



Érkezés a második pontra, etetőpont. Zsíros kenyér, tea. Meg erdő, madarak, virágok, Padkűi kilátó.



Fölcammogás, bámészkodás, Balaton jobbra, Balaton balra, remek.



Jó kis panoráma. Fotózás, bódogság, gyaloglás tovább.




Remek helyek, virágok, ismerősök, és távolban ismét a Balaton.

Fotózás, csacsogás, megyünk.



Egy felhagyott bánya, szép kilátás.




Utolsó hegymenet. Szent-Mihály kápolna, csodás hely.


Vidám pontőr lányok, virágot is szedtek.


Ezt a kis csokrot. :-)



Fehér kápolna, kék ég, romantikus hely.



Padok, pihenő, Balaton.



Kakasvirágtenger.




A túra végén állomás, pecsét, kitűző, oklevél, üdítő. Jó nap volt. Köszönöm a jó társaságot Mariannak, Katának, Anitának és Lacinak. :-)


A túra Hévízen a Termálban vezetődött le. :-)

2016. március 25., péntek

Galyatető - Mátraháza a kéken

Utolsó nap, a táv nem több mint 11 km, szint is csak 460 körüli. És dél körül végzünk, megyünk haza. Mert bármennyire jó túrázni, két nap után hiányzik a család.
Szóval Galyatető, reggel 8 körül indulás. Hideg van, mínusz, a tócsák befagytak. Nem bánjuk, mert a sár kemény földdé változott. Még egy pillantás a kilátóra, aztán bemasírozunk zsákjainkkal hátunkon az erdőbe.

Nem sokat kell gyalogolni lefelé majd fölfelé, hamarosan a gerincen vagyunk, és a csodálatos panoráma végig elkísér bennünket. Ragyogóan süt a nap, az ég olyan kék, festeni sem lehetne szebbet.

Ez a legszebb, gyönyörködni a szép kilátásban, szikrázó napsütésben. Élet, hú de szép tudsz lenni. :-)
Élvezettel gyalogolunk, fotózunk, tetszik ez a rész nagyon. A legszebb a három napban, ide annak is érdemes kirándulni, aki nem akarja a kék túrát végigjárni. Szállodák tömkelege van itt, egyszerűtől a sokcsillagosig.



Látjuk a távolban a havas Tátrát, nagyon szép. A kedvünk is jó, bár a szél feltámad, minket semmi nem zavar. A jelzések továbbra is remekül felfestettek, lehet haladni.


Háttérben feltűnik a Kékes csúcsa, értem már miért Kékes. Hiszen minden kékes színben ragyog. No meg a kéktúrán vagyunk. :-)


Feltámad a szél a gerincen, s ahogy látjuk a megelőző héten a nagy vihar rengeteg fát kidöntött. Otthon is nagyon csúnya viharos szél volt, gondolom itt a hegytetőn még durvább. Most is alig állunk a lábunkon, tépi a fejünket a szél.


Felhúzom a túrakabát csuklyáját, teljes szélvédelem. Megérte az árát.
A tetőn millió hóvirág nyílik, igaz nem fotóztam, de szép.


Hamarosan igazi Mátrásra vált a kép, kis patak csordogál a völgyben, hídon megyünk át. Sok sok forrás és patak volt az úton, nagyon jó a vízhozatal idén.A Vörösmarty turistaházban bélyegeztünk, de a ház nem volt nyitva.


Nemsokára beérünk Mátraházára, de búcsúzóul ezeket a szép virágokat fotózom le.
http://www.matrainfo.hu/
Nagyon sok a kiránduló, a büfék előtt sorok állnak lángosért, sörért. Igazi retró hangulat van.
Még egy kis túrógombóc és kávé a busz indulásáig, egy gyors póló csere, aztán már szállunk is fel a Budapesti járatra.
A sofőrnek adok jattot, mivel sáros a cipőm és neki kell utánam összetakarítani.
Kis szundi, másfél óra után pedig átszállás a metróra. Kelenföldi pu. - Székesfehérvár.
Jó kis nap volt.
A kéken eddig 807,8 km teljesítve. Hurrá!

2016. március 24., csütörtök

Mátraverebély - Galyatető a kéken

Mátraverebély, vasárnap reggel 7 óra. A kegyhely templomához indulok, benyitok a nagy ajtón, félhomály, csend, leülök a hátsó padba. Szememet érthetetlen módon elfutja a könny. Mégis van a helynek valamiféle megfoghatatlan vonzása? Nem tudom létezik -e odafönt az Isten, de itt, közel érzem magamhoz. Jó érzés, vagyis inkább félelmetes.

Hamarosan kispapok érkeznek, először egy, majd még egy, és egy idősebb. Reggeli zsolozsma. A szöveget nem is hallom pontosan, csak az egyforma búgást, zsongást, ami megnyugtat, és kellemes. Még néhány percig maradok, aztán indulni kell. Vár a mai etap, 27 km körüli táv, 1000-nél több szinttel.
Reggeli után hamarosan el is indulunk, még váltunk pár szót más kék túrázókkal, és biztosítanak róla, hogy errefelé is nagy lesz a sár.

Elindulunk az erdőből, varázslatosan szép hely ez, de mi megint fölfelé megyünk, és a nagy zsák bizony visszaránt az ábrándozásból. Süt a nap, jó időnek nézünk elébe, talán az ima mégsem hiábavaló.
http://szentkut.hu/

Az út mentén millió piros tölcsérgomba hever, csodásan néznek ki. Bár ehető,  de íztelen, így szedésre nem nagyon érdemes. Inkább díszítésre használják. Mi meg fotózásra.

Körben ibolyák nyílnak, nagyon szép látvány, panorámánk is van, igazán tetszik amit látunk.

Távolban keresi a szemem Ágasvár tetejét, a jellegzetes "ágat" de nem látom. Nehéz lesz a fölmenetel, készülök rá, neki kell durálni magunkat. De egyenlőre még előttünk van a falu, Mátraverebély.


A falu felé közeledve magányos keresztet látunk,  majd hamarosan a templom tövéhez érkezünk meg.
https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1travereb%C3%A9lyi_r%C3%B3mai_katolikus_templom

Vasárnap lévén a hívek épp misére igyekeznek, kedvesen invitálnak minket is, hogy nézzünk be gyönyörű templomukba. Szégyenlünk sáros cipővel bemenni, de benézünk. Fotózni meg végképp nem tudok, tele van a templom. Egy sóhajtás után továbbindulunk.




Már a faluban járunk, a híres Mátraverebélyi cigánysoron. Látunk néhány érdekes arcot, de nem történik semmi. Szegényes és romos házak között lépdelünk, szorítom a botomat. Belül is szorít valami, a környezet nagyon csúf, sok a szemét mindenütt. Nem leszek boldog ezen a szakaszon.


Keressük a kocsmát, ahol pecsételni tudunk, megtaláljuk, bemegyünk, és megkönnyebbülök, hogy csak vidám kissé kapatos emberekkel találkozom. Gyorsan indulunk tovább, a vasúti megállónál ismét van egy pecsét, nyomunk még egyet a biztonság kedvéért.
Aztán sár, aztán rét, aztán erdő, és csak megyünk fölfelé.

Valahogy sosem akar a hegynek vége lenni, nagyon távolinak tűnik az Ágasvári turistaház, ami a következő megállónk.
Bár a kilátás szép, a nap süt, azért a zsákom súlyán nem változtat semmit. :-) Nehéz, és vinni kell fölfelé.

Egyszer azért csak megérkezünk, zsibongó kirándulók közé nyitunk be. Levesillat, jó meleg fogad, kicsit leülünk kávézni. Gyorsan könnyebbé teszem a zsákom, kieszek belőle egy banánt. A jó nagy 20-25 dekás narancsomat három nap cipelés után végül otthon ettem meg. :-) Pedig útközben többször is ki akartam rakni, mégis cipeltem, igazi "madárlátta" narancs lett belőle.

A ház környékén sok kirándulóval, túrázóval találkozunk. Ágasvár felkapott helynek tűnik, és értem is, hiszen a környezet csodálatos. Szép hegyekről szép kilátás, az erdőben izgalmas, már-már tériszonyos ösvény, meredek sziklák, minden van, amitől a hely szép.

Megemlegetem a Múzsla túrát, ami pont itt haladt el, a környék már ismerős. a virágoknak is örülünk, és annak főleg, hogy beérünk Mátraszentistvánra.

A kocsmában Emi föltölti az ivóvízkészletét, engem meglep egy finom pogácsával, aztán küzdünk tovább az emelkedővel. A falu nem éppen egy lapos környezet. Jó meredek az út fölfelé, bár a sípálya kihalt, hó már csak foltokban van, most a kedvünkért el kezd esni.


Fölkerül a kabát, aztán lekerül rólam, az ismerős környezetben jobban haladunk. Piszkés tető vizsgálógömbjét elhagyva, ismét több emberrel találkozunk, közeleg a mai célunk, Galyatető.
És végre meglátjuk a nemrég átadott kilátót.


Megnyugszom, hogy a mai táv is rendben. Emi fölmegy szétnézni, én inkább lent maradok. Ez a kilátó a nyitott lépcsőjével nem tériszonyosoknak való. Sajnálom a kilátást. De pont elég fáradt vagyok ahhoz, hogy nem nagyon. :-)
http://epiteszforum.hu/uj-kilatas-galyateton

Szállásunk éppen a kilátó alatti "kilátó" vendégházban van. Bejelentkezünk, kérjük a félpanziós vacsoránkat. Várnunk kell, addig elfoglaljuk a szobát. Teljes csalódás. Pár négyzetméterbe zsúfolva egy ágy és egy emeletes ágy. Egy konvektor. Ennyi, még egy szék sincs. A külön nyíló zuhanyzóban nincs semmi fűtés, az elektromos nem működik, nagyon fázunk amíg fürdünk. A törülköző bár frissen mosott, cigiszaga van. Nem vagyok boldog tőle, de nem volt másutt szabad hely. Egy éjszakát kibírunk. A vacsora sem ízlett, a leves pocsék volt, a  miniszelet rántott hús krumplival azért elment. Pálinkába fojtom csalódásom, és megkóstolom a tátrateát is. Nem ízlik. Az éjszaka hideg volt, hajnalra fagyott. A szállás 7500 Ft volt félpanzióval. Nem ajánlom.
Reggel átmentem a frissen átadott Galyatető turistacentrumba kávézni. Remek a kávé, szép az épület. http://www.galyacentrum.hu/foglalas.html
Itt szívesen aludtam volna.



2016. március 23., szerda

Hollókőtől Mátraverebélyig a kéken

Első nap. Március 12. szombat. Hollókő - Szentkút Mátraverebély, kb. 29 km és rengeteg szint.
Nyolc előtt Hollókőn voltunk, autóval persze, gondoskodni kellett sofőrről, aki majd a kocsit visszaviszi. Szervezés első feladat. :-)


A kisbolt nyitva, kávéivás, kamásli fel, és ima az éghez, hogy ne legyen eső. Nem volt. Meghallgattatott. :-)
Borús, felhős ég egész nap, mintha délután fél öt lenne. De kellemes idő, és indulás után mindjárt  a várnál szarvascsorda rohant át előttünk. Természetesen a fotózást lekéstem.


Fotó induláskor.

A táj a ború ellenére gyönyörű, zöldellő rét előttünk, dombok körben, a sár még elviselhető.
Megyünk Emivel, csacsogunk az élet dolgairól, aztán főleg a nagy szabadságérzésről, ami ránk tör amikor hegyeket, réteket, erdőket látunk. Emi a patakok és fák szerelmese, én a réteket imádom. Mindenből van bőven.

Még nem zöld az erdő, szürke és kékes színek uralják, de már ébred a tavasz, virágfotók is lesznek.Egy szép kék jelzés fotóra kívánkozott.

A jelzések nagyon jók, térképet csak egyszer vettünk elő, akkor is azért, mert más turisták kérték. :-)
Táblák is majdnem mindenütt vannak kihelyezve, de a felfestés, a kék sáv, az mindenütt nagyon rendben van. A sár is rendben van, bár ez már kissé sok volt...


Hiába még a Cserhátban járunk, az bizony sáros. Lábunk fárad már, nehezebb így haladni, a hátunkon lévő zsáknak is van bőven súlya.
Haladunk, megyünk, kedves emberekkel találkozunk. Ki a kéken jár, ki csak kirándul, Hollókő és környéke jó kirándulóhely.

Körben csodás hegyek, zöld rét, valami nagyon jó itt. Szeretjük. Beérkezünk Alsótoldra, vidám fickók kerítést készítenek, szóba elegyedünk velük.


Ahogy a hídon bámészkodó nénivel is, akivel eldiskurálunk az időjárásról.



Aztán hazajöttem, ez az én utcám. :-)



Még egy kis aszfaltos séta, aztán ismét erdő, patak, és a Bableves csárdánál pecsételünk. Most nyitnak, nem várjuk meg, nem vagyunk még éhesek.
 http://www.bablevescsarda.hu/index.htm


A Bablevest követő sáron átvergődve ismét csodás táj tárul szemünk elé. Fantasztikus látvány. Ezért érdemes gyalogolni.


Emelkedik a terep, elég sok kaptató volt az úton, de bírtuk. A Tepke kilátóban (559 m)nagyon fúj a szél, hidegebb lett, fölveszem a kabátot.

A kilátóból borús panorámánk van. Nagyon szép. Kár, hogy nem süt a nap, jobban érvényesülne a fotó.


Az egész táj kékbe fordulva néz vissza rám.



A Tepke alatt vannak padok, asztalok, magamba tömök pár karika kolbászt, hozzá paprikát, jól esik az ebéd a hátizsákból pedig fogy a súly.


Már elmúlt dél, kicsit csúszásban vagyunk, még sok van előttünk. De olyan jólesett beszélgetni egy kedves párral, fotózkodni, és kicsit leülni, pihenni pár percet.



Hamarosan megint fölfelé megyünk, a Macska hegyről is csodás panoráma tárul elénk.


Nagybárkányba érünk, alig várjuk a kocsmát, kávéhiányban szenvedek. Már látjuk a templomot, és végigcaptatunk a falun.


A kocsma-bolt kombináció háromkor nyit, jókor jöttünk. A kávé jól esik, még egy bombát is magamba döntök, fogytán az energiám. A falu bőven kisebbségi, de nem történik semmi, csak bámulnak minket.
Ismét jó erős kaptató jön, visszanézünk, szép fekvésű falu, kár, hogy minden csupa szemét.



Rövid időn belül megérkezünk Sámsonházára, a bányánál fotózunk egy sort, van itt látnivaló, én már jártam itt, ismerős helyek. A vár romjánál is jártam, pár kő, de szép a kilátás. Nem időzünk, még sok van hátra, menni kell.
http://www.samsonhaza.hu/content/kozsegunk-latnivalok-kofejto
A faluban takaros palóc házak sokasága, két nyelven feliratozva az iskola, úgy látszik szlovákok is lakják a falut.Takaros porták mindenütt, rendezett község, tetszik nekem.

Egy jó sáros úttal búcsút veszünk a falutól, szép réteken át ballagunk tovább. Muflonok néznek ránk meredten, mi meg rájuk. :-)




Öt óra múlt, utolsó erőfeszítés, jó nagy hegyre megyünk fel, végig a gerincen közelítünk Mátraverebély felé. Már nincs erőm fotózni, és megkönnyebbülök, mikor meglátom a táblát, már csak 1 km a Szentkút. Nem örültem volna, ha az erdőben esteledik ránk.
Meglátjuk a szállásunkat, hurrá, mára ennyi, fél hat, jöhet a pihenés. Nem bánjuk, hogy holnap kell a híres cigánysoron végigmennünk. Mégis csak szürkület van, a Szentkút és környéke pedig békés hely.


Sáros cipőnket levéve megyünk a recepcióra, nagyon kulturált, tiszta a szállásunk, a maga puritán egyszerűségével is négy csillagos. Már a zuhany alatt állva adok hálát Istennek, hogy rendben ideértünk.
A félpanziós vacsora hat óra után vár minket, Dubarry szelet, isteni finom, pálinkát is kérek mellé. Sajnálom, hogy nem tudok magammal vinni Zarándok nevű bort, de mindenképpen visszatérek ide.
Mára ennyi, elnyel az ágy, bár a fáradtságtól erősen forgolódok éjszaka.
 http://szentkut.hu/zarandokhaz/